Érdekes, hogy a csíksomlyói búcsújárás eredetére vonatkozó „kitalált hagyomány” épp az unitárius vallás erőszakos terjesztésével magyarázza a katolikus zarándoklatot, de egy évvel korábbi dátumra teszi az úgynevezett hargitai, vagy Tolvajos-tetői, vagy nagyerdei csatát, amikor a „szerkesztett hagyomány” szerint II. János választott magyar király, azaz közismert nevén János Zsigmond fejedelem a csíki katolikus székelyeket unitárius vallásra akarta téríteni, ám a hazaiak győzelmet arattak felette.

A történet sántít. Ilyen csatát nem ismer a történelem, s különben is 1567-ben még nem volt elismert vallás az unitárius. Mi több, 1568-ban a világon elsőként Erdélyben mondták ki a szabad vallásgyakorlást.

No de térjünk a pünkösd lényegére! A keresztény egyház legismertebb ünnepei a karácsony és a húsvét, Jézus születésének, illetve feltámadásának ünnepe. Ezeket már kisgyerekkortól megtanuljuk, hiszen karácsonykor ajándékokat kapunk, húsvétkor jön a nyuszi, no meg locsolni járunk, vagy locsolókat fogadunk – sajnos, egyre kevesebben. De két nagyon jelentős ünnepet hanyagolni látszanak az emberek. Egyik a nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja, a megváltás ünnepe. A másik pünkösd, mely harmadik sátoros ünnepünk, de nem annyira ivódott be a köztudatba igazi nagy ünnepként. Templomba is kevesebben járnak, úrvacsorát is kevesebben vesznek, mint a másik két sátoros ünnepen. Pedig jelentősebb, mint az előző kettő, hisz a szentlélek kitöltetésének avagy kiáradásának ünnepe, a keresztény egyház megalakulásának ünnepe, a felebaráti szeretet ünnepe.

Mint jeleztük, a csíksomlyói pünkösdi búcsú eredete valójában nem vallási viszályon alapul. Nincs ok arra, hogy egyik vallás követői a másik híveire nehezteljenek. De más-más nemzet tagjainak sem kellene egymást gyűlölniük, kirekeszteniük. Mint ahogyan az első pünkösdkor kettős tüzes nyelvek alakjában kiáradt a szentlélek, s az első gyülekezet tagjai mind egyenlőkké váltak, ki-ki a maga nyelvén hallotta Isten igéjét, úgy most sem kellene egymást kirekesztenünk nemzetiségünk, anyanyelvünk, kultúránk különbözősége okán. Nem kellene megakadályozni például, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú, mely egy ideje nem csak katolikus zarándoklat, hanem a Kárpát-medencére kiterjedő nemzeti ünnep, melyre más felekezetűek és más nemzetiségűek is ellátogatnak, sőt, más földrészekről is eljönnek, a világörökség részévé váljon.

E pünkösd ünnepén kívánjuk, szálljon meg a valós vagy jelképes szentlélek mindenkit, hogy azokra az embertársaira, akikkel együtt élnie adatott, ha nem is testvérként, de ugyanolyan emberként tekintsen, mint önmagára, ne gyalázza meg a másik temetőjét, ne kívánja más országba embertársát, hanem tisztelje és becsülje, mert minden emberi érték gazdagabbá tesz egy közösséget.