hol csak iszapos jég volt,
legyen ott mától égbolt,

s ha a Hold rajta feljő,
villogjon fönt a felhő!

s ha kezed megteremtett
annyi sok házat, engedd

lenni a folyók mellett
Kolozsvárt, s Budapestet!

s adj nekünk szépre festett
színes szemet és testet

s nevet is kérünk, Isten,
mert most még nevünk sincsen,

Mennyei Atyánk, kérünk:
legyen testvér belőlünk,

legyünk mi Gigi s Máté,
de nem külön mamáké:

add nekünk édesanyának
szépséges Édesanyánkat!

s mint szél, mely ránk hajolgat,
arcunkat és hajunkat

érintse istenkéz is:
legyen majd velünk Jézus,

legyen öröm és ünnep
hogy ott ül asztalunknál

ha földi két szemünknek
ő nem is látható már –

mint ahogy még egészben
ott van, és nem lehetne

kitapogatni mégsem:
lépte nyomát a vízben,

habár ott csillog benne
mint öt meg öt a tízben.

Atyánk, mirajtunk minden pillanatban
a pusztulás fogsora összecsattan
de folyton-folyvást föltámasztva minket
összegombolod rajtunk
újra és újra
életünket, mint meleg,
piros inget –

Isten, köszönünk mindent;
s ha elrejtőznél egyszer
a végtelen időben,
templomi, festett képen
vagy kifaragott kőben:
kérünk, Miatyánk, engedd
hogy megtaláljunk téged
egy kukoricaföldön
vagy Emontekiőben.