Egy hónap leforgása alatt már második alkalommal éri szomorú és egyben pótolhatatlan veszteség a kovásznai sportbarátokat, egykori csapattársakat, tanítványokat. Most Czintos József, az egykori ,,nagy csapat" balfedezete, mindenki Dodója ment el közülünk Jordán után.
Napjainkban már nehezen magyarázható meg, hogy mit jelentett Ő egykori közönségének, csapattársainak, barátainak egy olyan egyszeri és megismételhetlennek látszó időszaktól kezdődően, amelyet a régi szurkolók most is a három Czintos — Zoli, Dodó, Sanyi — korszakának neveznek.
Czintos Dodó Kovászna ama színes egyénisége volt, akinek megadatott, hogy azt végezhette, ami iránt elhivatottságot érzett, amit a legjobban szeretett: több mint negyven éven át tevékenykedett városunk sportéletében labdarúgóként, edzőként, szervezőként. 2001-ben, amikor a Kárpátok Sportegyesület fennállásának 70. évfordulóját ünnepelte, az akkori városvezetés ezüst díszoklevéllel tüntette ki, és méltán, hiszen olyan ,,legek" fűződnek nevéhez, melyek Kovászna sportját döntően befolyásolták. Amikor a kisipari szövetkezetek sportegyesületének mindeneseként hat szakosztályt működtetett, hihetetlenül fellendült a város sportélete, pezsgését csak tovább fokozta a sétatéri pályán, több mint tíz éven át az általa is szervezett minifoci-bajnokság. Ő volt a legtöbbször és a leghosszabb ideig a labdarúgócsapat edzője. Mindig akkor hívták a csapathoz, ha baj volt. Ő pedig jött, rendet teremtett, csapatot csinált, és ha kellett, jóval túl a negyvenen, játékosként is segített. És amikor minden sínen volt, menesztették. Kevés olyan embert ismertem, akinek ennyire szívügye lett volna a labdarúgás, mert a következő felkéréskor, feledve mindent, újból és újból a csapat mellé állt.
Igazi sportdiplomata volt. Maga mögött tudva családja állandó támogatását, mindig megtalálta azokat a lelkes munkatársakat, akikkel a város sportjáért dolgozhatott. Ápolta a hagyományokat, a barátságot, mert minden évben kétszer oda-vissza alapon megszervezte a kovásznai és kézdivásárhelyi öregfiúk közti nagypályás labdarúgó-mérkőzést.
Most, amikor végső búcsút veszünk tőle, megköszönjük mindazt, amit a város sportjáért tett, és reméljük, hogy a városvezetés sem felejti el a következő Pro Urbe-díjak odaítélésénél.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
Gazda István
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
