Hétfő reggel biztosan mosolyogva ébredtek a székelyföldi szurkolók és a Sepsi OSK-rajongók, valószínű, beszélgetések alkalmával azóta is gyakran szóbakerül, és büszkék, hogy kedvenc csapatuk az idényben kétszer is legyőzte idegenben a jobb napokat is megélt, tizennyolcszoros romániai bajnok együttest. A „Kutyák” (a Dinamo jelképéből vett ragadványnév) ellenben egyre mélyebb gödörbe kerülnek, hosszabb ideje csapnivaló a játékuk, jelenleg kieső helyen tanyáznak, egyetlen lehetőségük némi sikerre az lenne, ha kupadöntőbe jutnának. De ne szaladjunk ennyire előre, mert ehhez még a másik csapatnak, a megosztó személyiség, Gigi Becali FCSB-jének is lesz néhány szava.

A Dinamo-szurkolóknak nagyon fájt, szinte már traumaként érte őket, hogy a „hazátlanok” csapata kiütötte szeretett piros-fehér mezes labdarúgóikat. Egyesek szerint Románia kapott ki Magyarországtól. Nem elég a kiábrándító eredmények sora, még a tulajdonos, Ionuț Negoiță is árulja a csapatot, csak éppen a kutyának sem kell. Vagyis a szurkolóknak kellene, próbálják is megszerezni a klubot, a zárt kapu ellenére veszik a jegyeket, így meccsenként közel 15 ezer euróval segítik a csapatot. A járvány miatt nézők nélkül zajlanak a találkozók, s emiatt már a magyarokat sem lehet úgy szidni és alázni, mint régen, hogy az egész ország hallja. Csak a közösségi médiában tudják világgá kürtölni, hogy nagyon fáj az OSK-győzelem, főleg, hogy a székelyföldi csapat a 38. perctől emberhátrányban játszott.

Az egyik szurkolói csoport, a Peluza Cătălin Hîldan közösségi oldalának szerkesztői nem fogták vissza magukat, és csalódottságukban egy kesergő bejegyzést írtak. Már a cím is jelzi, hogy nem egyszerű bajnoki mérkőzést bukott el a csapat. Valami ennél sokkal fontosabb veszett el: „ROMÁNIA–Magyarország 1–3”. A poszt szerzője szerint nemcsak a Dinamo kapott ki, hanem az egész román nemzet, hazai pályán, egy másik nemzet szimbólumától. Úgy vélik, egy szurkolói adományokból tengődő román klub vesztett egy 3 millió eurós magyar kormánytámogatást és még több magyarországi támogató pártfogását élvező csapattal szemben. Nekik nem épül új stadion, Sepsiszentgyörgyön viszont a magyar állam épít egyet a román állam helyett, mert „egy magyar csapatot, még ha semmilyen hagyománya sincs, nem szabad meghalni hagyni.” Megjegyzik még, hogy a fővárosi együttes egy hétig nem edzhetett egy hamis koronavírusteszt miatt, ilyesmi Szentgyörgyön soha nem fordult volna elő.

Szóba kerül még ezen túl a balszerencse és a bíráskodás, bár ezúttal már visszafogottabban fogalmaznak a Dinamo-szurkolók. A kimaradt bukaresti tizenegyes kapcsán megjegyzik, hogy a balszerencse a legártatlanabb, mert arról nem gyanítják, hogy románként kezeli őket, Sebastian Colțescu játékvezető tevékenységét azonban kritikával illetik. Úgy vélik, a Sepsi OSK javára megítélt büntetőhöz hasonló igazságtalanságot Kovács István sosem követett volna el. Végezetül a nemzetféltés is előbújt: „A pályából kirúgott gyep- és földdarabok olyanok voltak, mint az ország földjéből kitépett barázdák, amelyekkel alig törődik a nemzet. Olyan barázdák, amelyekről túl könnyen lemondunk. Olyan barázdák, amelyeket elveszthetünk. ROMÁN MÓDRA.” A kesergést ígérettel zárják, hogy ők bizony az utolsó szívdobbanásig jelen lesznek. Bár azt nem közölték, hogy hol, mert a stadionba a kormány még őszig nem akar nézőket beengedni.

Nincs új a nap alatt, így nem meglepő, hogy a magyarellenes kártyát nemcsak a politikában húzzák elő már sokadszorra, hanem a sportban is, ahol normális körülmények között a nemzetiségnek nem negatívumként kellene hatnia. A magyarellenességükről híres Dinamo-ultrák bejegyzései egyelőre szórakoztatóbbak, mint a fővárosi csapat játéka. Nagy kár lenne, ha az idény végén búcsút intenének az élvonalnak, bár ha így folytatják, erre minden esélyük meglesz. Talán, ha a szomszéd pellengérre állítása helyett a saját ballépéseik kijavítására koncentrálnának, és nem álproblémákkal foglalkoznának, egy keveset előre is haladhatnának.