Bogdan Aurescu külügyminiszter egyik vesszőparipája az említett gazdasági terv állandó bírálata, noha e Kárpát-medencét felölelő program kapcsán Kelet-Közép-Európa más külügyminisztériumaiból nem hallani az ittenihez hasonló morgolódásokat. E geopolitikai térségben ugyanis sokan rájöttek arra, hogy az acsarkodás divatjamúlt és értelmetlen. Ha kizárólagosan a gazdasági érdekek számítanának, akkor épeszű politikus nem ütögetné amiatt az asztalt, hogy a szomszédból – egyfajta ajándékként – pénz áramlik be a gazdaságba.

Bár a romániai vendégmunkások kérdése százezreket érint, a Németországban, Spanyolországban, Olaszországban feketén dolgozó román állampolgárok helyzetének méltányos rendezése mégsem okoz fejtörést Aurescunak és társainak. Bukarestben mindenféle diplomáciai bonyodalom nélkül átlépnek azon a felháborító tényen, hogy százszámra fertőződnek meg koronavírussal a németországi húsfeldolgozókban kizsákmányolt, embertelen körülmények között zsúfolódó román állampolgárok, ám eközben megállapodást szorgalmaznak a budapesti kormánnyal azért, hogy az erdélyi gazdaságfejlesztő program a román hatóságok számára is „átlátható”, illetve „diszkriminációmentes” legyen. Nem akarják elfogadni azt a történelmi tényszerűséget, hogy a mindenkori magyar kormánynak alkotmányos kötelezettsége törődni a határain kívül élő nemzettársakkal. S míg e tekintetben Szerbiából és újabban Szlovákiából sem érkeznek kritikus hangok az ottani kormányzatok felől, mifelénk mintha megállt volna az idő. Pedig a bukaresti politikusok akár azt is mondhatnák, példaként tekintenek a magyar kormány erdélyi gazdaságfejlesztési programjára, ennek tapasztalatait felhasználva ők is próbálhatnának könnyíteni a moldovai, ukrajnai, szerbiai románok életén. De nem mondják, noha ezt a tézist még magyarázni, indokolni sem kellene, hiszen a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy nemzet óvja az ország határain túl élő nemzettársait.

Az elmúlt négy évben a magyar állam több mint 55 ezer határon túli vállalkozást támogatott 129 milliárd forintnyi értékben, ez a pénz Szerbia, Szlovákia és Románia gazdaságát serkentette. Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég azt is bejelentette, fejlesztésekre és beruházásokra az érdekeltek további 25 milliárd forintos keretösszegből pályázhatnak, ezért a szomszédos államokkal újabb megállapodásokat készítenek elő. És noha Aurescu és csapata is „megállapodás-tervezetre”, „valós partneri viszonyra” vár, mégis félő, hogy budapesti kollégáikkal oly nagyon mégsem kívánnak megegyezni a gazdaságfejlesztésről, mert választási kampányban számukra előnyösebb és egyszerűbb pengetni a nacionalista húrokat, magyar ügyekkel cirkuszt gerjeszteni és örökké valamiféle „provokációt” kifogásolni, mint értelmes, közös jövőt kovácsolni.