Az egyik leglátványosabb ilyen pályafutás a tanügyminiszteré, aki lehet, kitűnő középiskolai tanár volt, talán még államtitkárként is hasznosan tevékenykedett, de sorozatosan beigazolódott, a tárcavezetői feladatok messze meghaladják képességeit.

A tanév úgy-ahogy lezárult, a záróvizsgákon is túl vagyunk, a tehetetlenségi erő vitte előre a folyamatokat, ahol a minisztérium megpróbált beleszólni, csak nagyobb zűrzavart okozott. Márciusban a szükségállapot kihirdetésekor bezárták az iskolákat, és kiadták az ukázt az online oktatásra. Tanárok, diákok próbáltak igazodni a váratlan helyzethez, támpontot azonban alig kaptak. Két hónapnak kellett eltelelnie, míg a Monica Anisie irányította tárca szakemberei összeállítottak egyfajta távoktatási útmutatót, ám az csak még jobban összekuszálta a dolgokat. Sem eszközökkel nem támogatták a rászorulókat – a helyi önkormányzatokra hárították a feladatot –, sem módszertani segítséget nem nyújtottak, de kötelezővé tették a virtuális térben zajló órákat. Aki tudta, megtartotta, akinek volt kedve, számítógépe, internet-hozzáférése, részt vett rajta, aki nem, az nem. Többnyire ismételtek, a korábbi tudást mélyítették el, az új tananyag maradt, és a második félév így, a mondvacsinált oktatással elúszott. Mi lesz az elmaradt leckék sorsa? Ezt senki nem tudja, és a minisztérium is mélyen hallgat. Kimarad teljesen? Ám folyamatok, összefüggések vannak, nem lehet kiugrani félévnyi anyagot, hogy érthető legyen majd a többi. Bepótolják ősztől? Hogyan? Hisz még azt sem tudni, visszatérhetnek-e az iskolába a diákok, tanárok, s ha igen, a túlzsúfolt tanterv mellett mikor lesz idejük megtanulni a tavasszal kimaradt részeket. És mi lesz akkor, ha tart a járvány? A minisztérium forgatókönyveket készít – a teljes, a részleges visszatérésről, illetve a távoktatás folytatásáról –, ám a kevés kiszivárgott részlet azt mutatja, fogalmuk sincs, mit kellene tenni egyik vagy másik esetben.

Mindezek után nehéz elképzelni, hogy a román oktatási tárcánál bárki a reformokkal foglalkozna, új tanterveken dolgozna, hogy ősztől bevezessék az egyébként törvény által kötelező csökkentett óraszámot. A miniszter olykor kiáll, elmondja, mennyire fontosak neki a gyermekek, ám tettei mindezt nem tükrözik. Káosz és bizonytalanság uralkodik, még a tanári versenyvizsgát is képtelenek voltak időben megszervezni, és ennek oka nem csak a járványhelyzet. Ködbe veszett Iohannis nagyívű Képzett Románia programja, s akárcsak az elmúlt harminc esztendőben, az oktatásra továbbra sincs elegendő pénz, nincs szakértelem az oly szükséges változáshoz, és nincs politikai akarat sem. Sőt, a mostani, vírus által megkoronázott helyzet rosszabb, mint eddig bármikor.