részletEsterházy Péter: Utószó, szó, szó

2020. július 10., péntek, Irodalom

(…) Azt az életet, amelyről Móricz ír, nem ismerjük. Nem ismerjük az életnek ezt a nehezét; a mi életünk nem így nehéz. Immár nincs „szénszünet”, nincsen „aratási szabadság”, az életünk nem harc, nem csata, hanem, mondjuk, problémahalmaz. Gondkazal. Vidám kis kombájnunk pöfög előrefelé – ha van pótalkatrész meg marokszedő lány.

  • Móricz Zsigmond (1879–1942)
    Móricz Zsigmond (1879–1942)

Az a baj, ha van, hogy „nincs az életnek medre”. Móricz ennek az ellenkezőjéről beszél; hogy más sincs szinte, mint ez a meder. Ha, ahogy olvassuk, Tolsztojnak a boldogtalanság, Kosztolányinak a boldogság a szinte kizárólagos témája, akkor Móricznak a szegénység. Hogy rossz és kellemetlen szegénységben élni, de szegénynek lenni az egész mást jelent, az kifosztottságot jelent. Erről a megaláztatásról talán Móricz tud a legtöbbet. (...)

Itt áll előttünk egy író, akit kifosztott az idő; az, amiről beszél, az, akiről, és az a nyelv, amelyen ott – mindez már nincs. Baja nem bajunk, illetve nem így. És miközben talán mindenki kollégánál jobban foglya és kiszolgáltatottja saját tárgyi világának, azokat a kérdéseket teszi föl valóságosan, amelyeket minden nagy író vagy írás: „Érdemes volt-e megszületni?, aztán hogy érezte magát a világban?, milyen hát ez az egész?” És azt mondja: nehéz és nagy. Mi meg inkább úgy érezzük: nehéz és kicsi. Szóval: ilyen és ilyen volt akkor, és milyenek vagyunk mi?

Eljárt fölötte az idő? Eljárt – mert az idő ide-oda mászkál. Aktuális? Nem aktuális. De olvasván őt, megtudunk valami fontosat erről az országról, melyet szerencsénk van (totó-lottó) hazánknak nevezhetni. (…)

Nem úgy ír, ahogy beszél, vagy ahogy az emberek beszélnek, hanem az írás úgy hat, mint a beszélt nyelv. (…) A nyelv természetének a mély ismerete nekem talán Móricz párbeszédeiben a legkézzelfoghatóbb, pattog a szó ide s oda, oda- s visszavágások, lassan elfogy a levegő, két ember néz farkasszemet, két indulat és szenvedély, két artikulálatlanság, két némaság – amire Móricznak még mindig marad szava. (…)

Igaz az, amit Ady mond róla, hogy egyedül fölér egy forradalmi szabadcsapattal. Ha nézzük ezt a „legeseményesebb életű, legtöbbet szenvedett, legkeserűbb, legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látóját, ezt a józan, bátor, bölcs, koldusőszinteségű” írót, látva a nagyságot, szenvedést, szenvedélyt, akaratot és radikalitást: nem értjük, hogyan lehetett őt mégis fölaggatni oda a fizikaszertárba, egy muflon és egy Geiger-számláló közé?

Hogyan lehet egy ekkora írót így kihasználni, kijátszani nemtelen célokra? Hogyan lehet így visszaélni? Hát úgy. Ahogy történt. Hogy talán tehát minden kisajátítható ideig-óráig, mindenkit falra lehet kenni – jelszóként.

De „mi” ennek ne higgyünk. Mindenről győződjünk meg személyesen, a kötelező olvasmányokról is, a tiltottakról is. Aztán – ha – húzódjunk be egy szobasarokba és olvasgassunk. Nem valószínű, hogy ez segítene, de esélyeink, ha nevetségesen parányi mértékben is, nőnek.

(Digitális Irodalmi Akadémia)

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1839
szavazógép
2020-07-10: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Szabadtéri tűzzsonglőr-produkció
Az M Studio július 14-ig szabadtéri tűzzsonglőr-produkcióval várja a sepsiszentgyörgyi közönséget a város különböző negyedeiben, terein: ma 21.30 órakor a főtéren, július 12-én, vasárnap a Sugás Áruház mögötti játszótéren lépnek fel a tűzzsonglőrök.
2020-07-10: Irodalom - :

Móricz Zsigmond: Csempészek

A határra az idén kétszer ment rá az árvíz. Kukorica semmi sem lesz, csak a partoson. Krumpli egy szem se. A lucerna a víz fenekén úgy megrothadt, hogy olyan a szaga, mint amikor a kendert áztatják. Még a töve is kirothadt.