Nagy D. István
Ha eddig dühítő, vérlázító, esetenként már kétségbeejtő volt mindaz, ahogyan a politikum az egész járványhelyzetet kezelte, a lelkiismeret-furdalás leghalványabb látszata nélkül használva fel a pillanatnyi állást hatalma megerősítésére vagy éppen ellenfelei további ócsárolására, az elmúlt másfél hétben ismét szintet léptek, pontosabban süllyedtek politikusaink. Amint azt megszokhattuk, sem a kormányoldal, sem az ellenzék számára nem volt idegen a felelősséghárítás, a másikra mutogatás, de amit az alkotmánybíróság döntése után – amely révén méretes joghézag keletkezett a járvány kezelésének frontján – lerendeztek, rendeznek, arra már igen nehezen találni jelzőt.
Hajmeresztő az a vehemencia, ahogyan a kormányoldal próbálta átdobni a döglött macskát a taláros testület kertjébe, nagyvonalúan eltekintve attól a ténytől, hogy az egész cirkuszért kizárólag ők a felelősek. Természetesen a Ludovic Orban-féle társaság nem először vizsgázik kitűnőre képmutatásból, az eddigi totojázásaik, maszatolásaik, fejetlenül hozott döntéseik kapcsán szinte minden alkalommal előkapták a „nehéz szocdem-örökség”, vagy újabban a lakossági felelőtlenség kártyát. A módszer tehát régi, csak éppen az alany volt más. És hogy a lúd kövér legyen, miután kiosztották az alaptörvény őrzőit, folytatták ámokfutásukat egy olyan törvényt dobva a parlament asztalára, amely gyárkapu méretű átjárót nyitott a visszaélések előtt.
Mily szerencse, mondhatnánk kis iróniával, hogy a liberálisoknak igencsak izmos ellenzékük van, át tudja szabni ezt a borzalmas törvénykezdeményezést, és végre tiszta lesz, kit, mikor és hogyan lehet elkülöníteni, karanténba helyezni, kórházba utalni. Ez eddig még szép is lenne, de azért nem árt megkérdezni a Marcel Ciolacu vezette alakulatot, hogy eddig mégis mivel foglalkoztak? Nem tűnt fel senkinek, hogy a kormány alkotmányellenes döntést hozott és vígan alkalmazta azt? Ha annyira a szívükön viselték a lakosság egészségének megőrzését, a járvány leküzdését, miért vártak? A parlamenten lazán átvihettek volna egy idevágó törvényt, és most nem kellene számolgatni, hogy éppen hányan fütyültek a lakhelyi elkülönítésre. A válaszért nem kell messzire menni, kampányév van, és ekkora ziccert nem lehet kihagyni, hogy újabb bűnt róhassanak fel a liberálisok amúgy sem rövid lajstromára. És persze közben lehet újból megmentőként díszelegni.
Az önmagában is gusztustalan parlament–kormány civakodás nem újdonság, csakhogy míg ők politikásdit játszanak, egymást túlharsogva, napokig matatva a járvány leküzdése szempontjából elengedhetetlen törvénnyel, a vírus eddig nem tapasztalt mértékben terjed, naponta növekszik az új esetek száma. És nem csupán az egészségügyi dolgozók nézik tehetetlenül, hogy igazoltan fertőzöttek is szétszóródhatnak a közösségekben. De a hatóságok ez esetben is megtalálják majd a bűnbakot, s emiatt is azokat hibáztathatják, akik szerintük nem vették elég komolyan az óvintézkedések betartását.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
