Mesélő képekA gőzmozdony a misszionáriusok előtt fékezett

2020. július 20., hétfő, Emlékezet

Akinek nincs gőzmozdonyos élménye, az sohasem érti meg a mellékelt képet, mondhatni, olyan utazási élményről maradt le, mely ma már pótolhatatlan. Hiába repül át óceánokat, közlekedik intercityvel Konstancáig, vagy ül fel Bécsben a fiákerre, a gondolára Velencén. A gőzmozdonynak utolérhetetlen szaga, mindentől elkülöníthető ritmusa van, sípját is előre lehet tudni, mikor süvít olyan süketítően, hogy belerázkódsz.

A gőzmozdony vontatta szerelvény számomra a Csíkdánfalva–Sepsiszentgyörgy járat volt öt-tízéves kor között, nagymamával, tetemes kopott, barna bőröndökkel. S nem állomáson, csak megállóban léptem fel minden év teltével egyre könnyebben a pillanatokig álló kocsi lépcsőjére, sípszó, zakatolás... és már csomagoltuk is ki a fasírtos szendvicseket. Majd hosszú, kétórás tájbámulás és hangzavar, melyet ismerkedésnek neveztek akkoriban.

Teréz anya lányai már több mint egy éve végzett misszionáriusi, az őrkőiek lelki-anyagi terheit enyhítő, templomépítő munkájukat megszakítva, 1991. október 11-én pontosan 11 óra 45 perckor érkeztek az ünnepségre gőzmozdonyt látni, amikor bevonult a szerelvény állomásunkra, orrán jelezve, hogy épp száz éve avatták a Brassó–Szentgyörgy vasútvonalat. Ismétlődő sípszó, fékezés pontosan a nővérek mellett. Rezesbanda, unott tekintetű színészek évszázados ruházatban, kiegészítve enyhe műanyag kellékekkel, egyedül a mozdonyvezető és fűtő örül egy-egy csokor virágnak, bekapcsolódva a játékba, felterelik a kíváncsiskodókat a kabinokba. Gyorsan túlesünk az egész ceremónián.

S néztem, hogy most ember legyen a talpán, ki elmagyarázza, hogy mi is történt itt. Még monarchiabeli nosztalgiák, meg hogy többé-kevésbé ott is púp voltunk a hatalom hátán, csakhogy Erdély legelhagyatottabb részeit is száz éve be kellett ímmel-ámmal kapcsolni a vasúti forgalomba, s kijöttünk hát ezt is megünnepelni. Mintha ennek jelentősége az ímmel-ámmal lenne. S a Kézdivásárhelyig tartó szakasz, majd a csíki...

Látom a felvételeim során, ahogy a tömeg egykedvűen letudta ezt is, csalódottan ballag hazafelé, nem ilyen ünneplésre számított. A nővérek még értetlenül vissza-visszafordulnak, aztán továbbállnak az Őrkőre templomot építeni. És valahogy nekünk is elég volt a vonatozásból ’91 októberében. Néhány napja tizenhat vasúti szerelvény – nem nosztalgiavonat, de felejthetetlen – botokkal felszerelt bányászaival tért vissza Bukarestből a Zsil-völgyébe. Iliescu elnök Erdély-féltést is emlegetett a bányászok vonatra ültetése kapcsán, ezt sem értettük, mi volt ez a figyelemelterelő félrebeszélés, de a következő elnököktől is megszoktuk már a választások közeledtével. A jól végzett bányászmunka után mondjuk nem csak ezzel az érvvel lehetett vonatra ültetni a divatjamúlt tüntetőket, leváltották Petre Roman miniszterelnököt, jött Stolojan.

Lassan rájöttem az októberi vonatos megértési, zsörtölődési kísérleteim fölöslegességére, meghívtam Teréz anya lányait, hogy keressük elő Monet gőzmozdonyát többedmagával 1897-ből, melyek sem fotóval, sem szöveggel nem utánozhatóak, és megközelítik a csíkdánfalvi vonatélményt, mert ilyen színű volt a gőzmozdony füstje a tizenkilencedik század végén.

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1839
szavazógép
2020-07-20: Riport - :

Oklánd – Utak és lehetőségek? (Bánja-e a székely? 6. )

Tervem, hogy körbejárjam a történelmi Udvarhelyszék településeit, amelyek jórészt a mai Hargita megye délnyugati részén helyezkednek el, illetve részben átnyúlnak Háromszék/Kovászna, Maros és Brassó megyébe is. Riportsorozatom egyik célja, hogy bemutassam Székelyföld különálló tájegységeit, áthajolva szomszédos közigazgatási területekhez tartozó kerítéseken, körülnézve ugyancsak székely településeken. Jelen esetben Udvarhelyszék irányából Erdővidék felé közelítve vesszük szemügyre a falvak mai gazdasági és társadalmi helyzetét, a rejtett és megmutatkozó potenciált, a pillanatnyilag zajló folyamatokat és a közeljövőre vonatkozó terveket. Minden egyes települést megvizsgálok az egyházközségek, a helyi vállalkozások szintjén, illetve a civil berkekben zajló közösségépítő munka szemszögéből is, külön figyelve arra, hogy rávilágítsak a szellemi és az épített örökségre.
2020-07-20: Emlékezet - József Álmos:

Mi, az 52-esek és a többiek (Mikó 160)

A Mikóban töltött évek bárki által hozzáférhető tárgyi emlékei, a tablók, kicsengetési kártyák mellett a templomvár körül a véndiákok szabad elhatározása folytán kialakult kopjafasor felemelő lehetőség a kegyelet lerovására, az emlékezés, az együvé tartozás ébrentartására. 2007-ben az 1952-ben érettségizett évfolyam 55. találkozójára Kónya Ádám és Botos Ferenc szerkesztésében Mi, az 52-esek címen kiadott kötet megjelenését a fentiekhez hasonló cél vezérelte.