A Romániában amúgy természetesnek számító folyamat mindazonáltal a korábbi alkalmaknál is nagyobb veszélyeket rejteget, ugyanis a következő hetekben olyan nagy horderejű kérdésekben kellene döntéseket hozniuk vezetőinknek, mint az elszabadulni látszó koronavírus-járvány okozta egészségügyi krízishelyzet kezelése, a korlátozások sújtotta gazdaság feltámasztása, a szeptemberi iskolakezdés vagy éppen a nyugdíjak növelése.

A Romániában amúgy békeidőkre is jellemző jelenség fokozódásáról árulkodott az is, ahogyan a koronavírus-járvány elleni védekezés önjelölt bajnoka, Klaus Iohannis államelnök háttérbe vonult, mihelyt a helyzet újból súlyosbodni kezdett. Vérszegény próbálkozásai voltak még, a felelősséghárítás iskolapéldája volt, ahogyan a szociáldemokratákat ostorozta, és ismét elővette a magyar veszélyt, nem állt azonban az intézkedések élére, mint március-áprilisban. A kormány hozta formáját: tagjai összevissza, egymásnak ellentmondva nyilatkoztak, a bátor intézkedések azonban elmaradtak, míg aztán szép csendben rábízták a helyzet kezelését a megyei sürgősségi bizottságokra. Ismerve a mindinkább eluralkodó kampánylogikát, jobb is, ha a helyi viszonyokat jobban ismerőkre bízzák a célzott intézkedésekről szóló döntéseket.

De nem csak a járvány kezelésében kezd uralkodóvá válni a választási propaganda. Florin Cîțu pénzügyminiszter naponta újabb és újabb rekordokról számol be, őt hallgatva az az érzése az embernek, soha nem pörgött ennyire a román gazdaság, soha ilyen jól nem állt az államháztartás egyenlege. Arról alig szól, hogy e nagy pörgés közepette egyre többen maradnak munka nélkül és egyre több hitelhez kénytelen folyamodni az ország folyó kiadásai fedezése céljából. Az államigazgatás központi szintjein folyó pazarlás leállításáról, az apparátus karcsúsításáról már régen nem esik szó – és biztosak lehetünk benne, hogy az önkormányzati választásokig fel sem merül ez a téma. A törvény által előírt 40 százalékos nyugdíjemelés ügyében is olyan döntés körvonalazódik, mint az ugyancsak érvényes jogszabályban meghatározott gyermekpénznövelés esetében: valamennyit majd emelnek az idősek járandóságán, például azért lengetik a tíz százalékot, hogy majd esetleg a 15-öt is nagy győzelemként ünnepeltethessék.

Ne nagyon számítsunk arra tehát, hogy a megfontoltság, a józan ész, a szakmai érvek nagy szerephez jutnak majd a következő hetek döntései során. Már annak is örülhetünk, ha a kampánylogika mentén születő döntések által okozott károk nem lesznek maradandók.