1982. augusztus 12-én A turisztika gyors léptű fejlődése című, a Megyei Tükörben megjelent írásból megtudjuk, hogy „a vállalathoz (Megyei Turisztikai Hivatal – szerk. megj.) tartozó egységek közül a szentgyörgyi Bodok Szálloda munkaközössége és a kovásznai Kovászna vendéglő ért el első helyezést a szocialista versenyben”.

Egy újabb bírálat is érte a szállodát. A Közszolgáltatási Vállalat szakemberei a vízhálózat ellenőrzése során azt tapasztalták, hogy „a vécék és a csapok legalább egyharmada folyt a textiliskolában is, a Bodok Szállóról és vendéglőről nem is beszélve. A meglátogatott szobák mindegyikében bő sugárban folyt a víz, vagy azért, mert hibásak voltak a csapok, illetve a vécétartályok, vagy mert nem zárták el őket.” (Amennyit megtakarítunk..., 1982. október 2.)

S ha a szálloda vezetősége az épület műszaki állapotát illetően nem bizonyult a legjobb gazdának, üzleti érzék szempontjából nem lehetett kifogás ellene. 1983-at írunk, ekkorra jutottak el hozzánk a nyugati világ legújabb audiovizuális vívmányai: a videólejátszó és a színes tévé. Akkoriban még nagyon kevesen rendelkeztek mindkettővel, filmkazetta is csak kevés járt kézről kézre. Annak az évnek a végén (1983. december 22.) újszerű programot ajánlott a Bodok Szálló a nagyérdemű figyelmébe: „A Megyei Turisztikai Hivatal minden hétfőn és csütörtökön 19–23 óra között a sepsiszentgyörgyi Bodok vendéglő zöld termében színes videodiszkót rendez. A műsoron nagy sikerű filmeket vetítenek és diszkózenét hallgathatnak. Egy belépőjegy ára 18 lej.” Nem volt olcsó mulatság, de az élmény – minden bizonnyal – megérte, pláne, ha nem egyszerre vetítettek filmet és ment a zene is. Hogy mennyire volt sikeres (és hosszú életű...) a kezdeményezés, arról a későbbiekben nem tudósít a Megyei Tükör.

Az 1980-as évek közepén még jelenhetett meg bírálat a sajtóban, egy ilyen arról szólt, hogy a Bodok vendéglőjének kerthelyiségét üres üveges ládák tárolására használják eredeti rendeltetése helyett. (Így tovább..., 1984. április 13.) Érdekes módon a kritikákra sosem válaszoltak az illetékes szervek, ez csak később, majd a szabad világban válik szokássá.
 

Bodok vagy Bodoc?

Ismét néhány „Bodok-mentes” év következik, a szálló neve hosszú ideig csak olyankor jelenik meg az újságban, ha szervezett kiránduláshoz a találkát parkolójában hirdetik meg. Fordulópont 1988-ban következik be: ekkortól végképp eltűnik a Bodok név az újságból.

1988. április 6-án, egy szerdai napon, a Megyei Tükör fejlécén az jelent meg: „Az RKP Covasna megyei bizottsága és a megyei néptanács lapja”. Sokaknak fel sem tűnt az aprócska változás, legfennebb az újságot lapozva akadtak fenn azon, hogy a helységnevek hirtelen, egyik napról a másikra, román nyelven jelennek meg.

A magyar nyelv fokozatos háttérbe szorítása, a magyar tisztségviselők eltávolítása az adminisztrációból, az állami szervek felsőbb vezetőségéből, majd az írott és elektronikus sajtóban (utóbbi alatt csak a rádió értendő, ekkorra már a román televízió magyar adását beszüntették) a helységnevek román nyelvű használatának kötelezése – apró lépései voltak a kommunista diktátor álmának: az egységes, tehát egynyelvű nemzetállam megvalósításának.

Az átváltás a román helységnevekre a sajtóban, amilyen hirtelen történt, olyan lassan vált teljessé. A Megyei Tükörben például az elkövetkező másfél év során jónéhányszor előfordult még a Bodok név – többnyire a sportrovatban, ahol hetente kétszer jelent meg a megyei bajnokság állásáról táblázat. Vagy 1989 októberében egy apróhirdetésben egy eladó tömbházlakás lokalizálására „a Bodoc Szállodával szemben”, két hét múlva ugyanabban az apróhirdetésben „a Bodok Szállodával szemben” szerepel. Ezek az apró kisiklások már nem írhatóak a cenzor számlájára, hiszen ez az intézmény a Sajtó-főigazgatóság 1977-es felszámolásával megszűnt – hiányát azonban sikeresen pótolta a szerkesztőségi tagokban kialakult „felelősségből eredő félelem cenzúrája”. (Bővebben: Győrffy Gábor – Sajtócenzúra a kommunista Romániában)
 

Rés a falon

Az 1989 decemberi, forradalomnak nevezett rendszerváltást sztoikus nyugalommal élte át a Bodok Szálló. Pedig tanúja volt mindannak, ami azokban a napokban történt a városban: első homlokzata a főtérre, a hátsó a Securitate és a milícia udvarára néz.

Az új világ kezdetén ismét földrengés rázta meg Háromszéket. Az 1990. május 29-én 13 óra 40 perckor bekövetkezett, a Richter-skála szerinti 6,8-as erejű földmozgás Sepsiszentgyörgyön nagy károkat okozott, számos toronyblokk károsult olyan mértékben, hogy lakóit ki kellett költöztetni, súlyosan megsérült a megyei kórház, a textilgyár és a Bodok Szálló épülete.

Utóbbi állapotáról 1990. június 26-án számolt be a Háromszék: a Van-e szállodája Sepsiszentgyörgynek? című írásban Puskás Lajos, a szálloda vezetője elmondta, „a földmozgás a legnagyobb kárt a magasépület északnyugati sarkában tette, itt – külső szemlélésre – alighanem az egész konstrukció tartóváza is megsérült (...), a szálloda első, második és harmadik szintje károsodott a leginkább, az első szint teljesen lakhatatlan, a második jó része is. Használhatatlanná vált a felvonó, de súlyosan megsérültek és megrongálódtak a lépcsőházaink is.” A látható sérülések mellett rejtettek is voltak, ugyanis „a magasabb szintekről ázik lefelé minden”.
 

Üllő és kalapács között

A Bodok Szálló igazi kálváriája a 90-es években kezdődött: tulajdonosának egyrészt a földrengések által megrongált épületszerkezet megerősítéséről kellett gondoskodnia, másrészt a magánosítás kihívásával kellett megbirkóznia. Egyik sem ment könnyen.

Bodok Szálló: a hoppázás emlékműve a címe annak a Háromszékben 1993. február 16-án megjelent írásnak, amely számos fontos információt tartalmaz: „Közeledik a tavasz (...) és szembe kell néznünk azzal, hogy a sepsiszentgyörgyi Bodok Szálló még mindig képtelen vendégeket fogadni. Sőt, ha továbbra is így, jelenlegi állapotában marad, egyre többe kerül majd a helyrehozatala. Beszélik, hogy lebontása olcsóbb lenne, mint megerősítése, felújítása. Beszélik, hogy elhelyezésében döntő szava volt az akkori megyei első titkárnak, Király Károlynak. (...) Az Olt Részvénytársaság állami vállalat, amely a Bodok Szállót állami tulajdonként tartja nyilván. (...) a Bodok egyelőre bérgazda nélküli ingatlan. A szálló adminisztrálására Nicolae Giurgiu vállalkozott, s amennyiben a Turisztikai Minisztérium a hónap folyamán átutalja a szálló rendbehozatalához szükséges 200 millió lejt, Giugiu úr aláírhatja a vállalási jegyzéket, s megkezdődhetnek a tulajdonképpeni munkálatok. A konszolidálási dokumentáció már 1990 őszén elkészült. (...) a 10 emeletes szállót eddig három földrengés rongálta meg, az 1977-es, az 1986-os és az 1990-es. Ez utóbbi okozta a legsúlyosabb károkat. Megsérültek a tartószerkezeti elemek, például a főlépcsőház első és második, illetve második és harmadik emeletek közötti betongerendái több helyen megrepedtek, megtöredeztek. (...) A Bodok Szálló a P–13/70 épülettervezési szabvány szerint készült, emiatt az akkori földrengéskutatási eredményekkel – maximum 7 Richter-skála szerinti erősségi fokkal – számoltak. A jelenlegi P–100/81-es szabvány a Richter-skála szerinti 8-as erősségi fok kibírására tervezteti az épületeket.”
 

Megerősítésre várva

Ezzel kezdetét veszi az épület megerősítésének hosszú, kacskaringós útja. Közben újabb pofon éri a Bodokot: 1993 júliusának végén a Renel megszünteti az áramszolgáltatást, az időközben adminisztrátorrá vált Nicolae Giurgiu szerint jogtalanul, mivel rendesen fizetik az áramfogyasztást, de lehetségesnek tartja, hogy a szintén a részvénytársasághoz tartozó „bálványosi Kárpátok Szálló fogyasztási adósságáért büntették meg a sepsiszentgyörgyi Bodok vendéglőt”. (A Bodok vendéglőben tetemes a kár, Háromszék, 1993. július 30.) A Renel válaszából azonban kiderül, nem büntetésből szüntették meg az áramszolgáltatást, hanem mert a Giurgiu magáncége által működtetett vendéglőnek nincs közvetlen áramszolgáltatási szerződése (Visszajelzés, 1993. augusztus 4.) A választ Giurgiu nem hagyta szó nélkül, szerinte „a Bodok komplexumot bérlő Flo-Ram Kft. napirenden van a Renel villanyművekkel szembeni fogyasztási tartozás kifizetésével az Olt Turisztikai Társaság és a Renel között létrejött szerződés, illetve a bérleti szerződés előírásainak megfelelően.” (A válaszadás jogán, 1993. augusztus 7.) Hogy valami mégsem volt teljesen rendben a Flo-Ram Kft.-vel, arra bizonyság, hogy az év végén a gázhálózat-karbantartó vállalat által közzétett adósok listáján első helyen szerepel a cég.

A kis afférok nem terelték el a figyelmet a Bodok Szálló egyre romló állapotáról. 1994 elején egy interjúban Szőcs András, a megyei építészeti felügyelőség vezetője szóvá tette, hogy az épület szerkezetét „soha nem erősítették meg, dacára annak, hogy súlyosan megrongálódott”. (Fejünkre omolhat a mennyezet, 1994. január 8.)

És ekkor közbeavatkozott a politikum.
 

Pénzre várva

1994 márciusában „kimondottan gazdasági jellegű” villámlátogatást tett Kovászna megyében Nicolae Văcăroiu miniszterelnök, a kettejük közt zajlott beszélgetésről utólag Orbán Árpád, a megyei tanács elnöke elmondta: „Nagy gondunk a földrengés után használhatatlanná vált Bodok Szálló. Három éve küldöznek a pénzügyminisztériumból a területrendezési minisztériumhoz, onnan a turisztikai miniszterhez, s végül mindenki közli, hogy nincs pénz, nem tudnak adni. Elmondtam, hogy a városnak nincs szállodája (a Park és a Consic Szálló működött akkor, igaz, kisebb és szerényebb elszállásolási lehetőséggel – szerk. megj.), hogy az épületet végül is természeti csapás tette tönkre. Meghallgatott, s megígérte, hogy adnak 300 millió lejt e célra.” (Mit ígért a miniszterelnök?, 1994. március 15.)

Elkezdődött a hajsza a miniszterelnök ígéretének behajtásáért. „A Bodok Szálló renoválására és működőképessé tételére a jelek szerint továbbra sincs sok remény. Bár a megyénkben tett látogatása során Văcăroiu kormányfő megígérte, hogy személyesen foglalkozik az üggyel, és megkeresi a megoldást, a szakminisztérium eddig már két ízben is visszautasította a megyei önkormányzat kérelmét. Emiatt Orbán Árpád tanácselnök a közeljövőben kihallgatást kér a miniszterelnöktől.” (cím nélküli kishír, 1994. július 15.) „Sajnos, nem kaptuk meg a miniszterelnök által megígért alapokat a Bodok Szálló javítására. A pénzügyminisztériumban tudnak erről az ígéretről, de nem támogattak bennünket. Kénytelenek leszünk kihallgatást kérni a miniszterelnöktől.” (Osztjuk, szorozzuk, ahogy lehet – az idei költségvetésről Orbán Árpáddal, a megyei tanács elnökével, 1994. július 20.) „Miután nem vált valóra az a miniszterelnöki ígéret, miszerint 700 millió lejes állami támogatással javítanak a sepsiszentgyörgyi Bodok Szálló állapotán, a napokban ezt a kérdést Bukarestben járva újra felvetette Orbán Árpád megyei tanácselnök. A szakelemzések, miniszteri egyeztetések nyomán elhatározták, hogy a természeti csapások okozta károk megtérítésére szánt alapból pénzelik a megyeszékhelyi szálló helyreállítását.” (Késik a 700 milliós ígéret, 1994. október 8.)

Ha a szálloda vendégeket nem tudott fogadni, a Bodok vendéglője azért tovább működött: országos bridzsversenynek adott helyet, majd biliárdszalont rendeztek be benne, és a divathullámot is igyekezett meglovagolni, Bingo Chapin néven „szórakozva nyerhetnek” a fogyasztók, áll egy reklámban.

(folytatjuk)