A romániai oktatás mibenlétét vizslató kérdőív első izgalmas kérdése: hogyan képzeli el számára legmegfelelőbben a román tantárgyból az érettségit a diák (a 258 megkérdezett jelentős hányada, 62 százalékuk végzős, 28 százalék XI.-es, hétnél valamivel több X.-es, háromnál kevesebb IX.-es). A válaszok nem meglepőek: azt, hogy ugyanazt a tételt kapják a vizsgán a magyar szakon végzettek, mint a román anyanyelvűek, csak nagyon kevesen helyeslik.

Leginkább azt kívánnák a diákok, hogy a román nyelv ne legyen kötelező vizsgatantárgy, csupán választható, s megközelítőleg ugyanennyien, negyven százalék fölött óhajtanák, hogy egyszerűsített tételből vizsgázzanak, amelyet egy új tanterv alapján dolgoznának ki. Az oktatás színvonalával a megkérdezetteknek mintegy harmada elégedett csupán, kétharmaduk pedig sokallja a heti óraszámot, beérnék napi öt órával is.

Az egyetemek felvételi rendszeréért sem rajonganak túlzottan a diákok, 17 százalékuk szerint túl szigorú, megfelelőnek 28 százaléknyian tartják, a döntő többség szerint változtatásokra szorulna — hogy milyenekre, arra a kérdőív nem tér ki.

Még mindig az egyetemi jövőnél maradva, azt is megkérdezték a diákoktól, van-e lehetőségük választott felsőfokú képzésüknek a magyar nyelven való tanulására — legtöbbjük szerint igen, és élnek is a lehetőséggel, valamivel több mint harminc százalék szerint viszont nincs, bár szívesen tanulnának tovább magyarul. Mintegy tízszázaléknyian a magyar nyelvű felsőoktatás lehetőségét nem akarják kihasználni.

Végül egy érdekes kérdés, kissé csapdás is: szeretnéd-e tanulni a magyarok történelmét IX—XII. osztályban, mint kötelező tantárgyat? A válaszok tükrében a kötelező szó tetszhetett legkevésbé a diákoknak, választható tantárgyként szívesen tanulnák ugyanis 45 százaléknyian, kötelező tantárgyként már csak 34 százaléknyian — a többiek viszont határozottan elutasítják a magyarok történelmével való legkisebb érintkezést is!

A második véleménykutatást már kisebb, 167-es mintán végezték az EMI-sek — de ez is érdekes dolgokra világít rá. Például, hogy mit jelent a diákok számára a szórakozás: 68 százaléknak zenés-táncos összejövetelt, 55-nek sörözést a haverokkal, harmincnak számítógépes játékokat, 14-nek különféle civil szervezeteknél való tevékenységet, 11-nek színjátszó körökben való részvételt, tíznek népművészeti foglalkozásokat. A sepsiszentgyörgyi ifjúsági rendezvények közül a diákok körében a legnépszerűbbnek a Háromszéki Diáknapok tűnik, aztán a Szent György Lovagja, a Művészetek Hétvégéje és a Rendhagyó történelem-óra, s akad, aki említette a Fehér éjszakát, a Széchenyi-bált, a fordított napokat vagy a csemeteültetést.

Az ifjúsági szervezetek ismertségét illetően elég tág fogalomtárral rendelkeznek a diákok, bár némelyekről elég kevesen hallottak, sokan egyetlenről sem. A nyári táborozások kérdése is tartogat érdekességet, például a megkérdezettek 23 százaléka semmilyen táborban nem vett részt.

Igen érdekes a diákok tájékozódási szokása a helyi történéseket illetően, az írott és elektronikus sajtó (Háromszék, Sláger Rádió, Sepsi Rádió) nagyon veri az internetes hírforrásokat.

És végül egy jövőbe látó kérdés: mire van szüksége a fiatalságnak, hogy itthon maradjon? Válaszlehetőséget nem adván meg a kérdőív, a diákok véleménye ez esetben teljes mértékben mérvadó: 42 százalékuk szerint több munkalehetőségre és jobban megfizetett állásokra, tíz százalékuk szerint több rendezvényre, nyolcszázaléknyian nemes egyszerűséggel csak a pénzt nevezték meg, és hét százalék szerint szórakozóhelyekre.