Sorra húzza keresztül számításaikat, le kellett mondaniuk az előrehozott választásokról, aztán mire azt hitték, sikerült eredményesen kezelniük a járványt, újabb és újabb hullámok érkeztek, hogy mára egész Európában nálunk váljék a legsúlyosabbá a helyzet (egymillió lakosra számítva itt 19,1 haláleset történik, az európai átlag 4,1, de Romániában négyszer nagyobb a százezer lakosra eső újonnan azonosított esetek száma is, mint a kontinens más országaiban). S ha ez még mind nem volna elég, parlament által elfogadott törvények kényszerítenék nyugdíj- és béremelésekre, a gyermekpénz megkétszerezésére a kormányt. Pénz pedig egyre kevesebb, nyakukon két választás, nem csoda hát, ha a kormányfő és miniszterei diadalittas sikerpropagandát igyekeznek sulykolni, melyet időnként megtör egy-egy arrogáns ki(vagy be-)szólás.

Miután Florin Cîțu pénzügyminiszter nem győzte dicsérni magukat, hogy „minden idők legmagasabb összegére” emelik a nyugdíjpont értékét, ráadásul válság idején teszik ezt, kiderült, hogy ez a rendkívüli mérték kevesebb mint fele a jogszabályban rögzített 40 százaléknak. Minden józanul gondolkodó tudta, hogy az SZDP által ígért és kierőltetett 40 százalékos emelés kivitelezhetetlen, még járványválság nélkül is megrogyasztotta volna a gazdaságot, ám a liberálisok egész nyár elejéig kitartottak amellett, hogy megvan a pénz a nyugdíjak növelésére. Akkor kezdték csak rebesgetni, hogy talán mégsem futja annyira, amennyit a törvény előír. Az időseknek be kell hát érniük szeptember elsejétől 14 százalékos emeléssel. Szolidaritásra van szükség, mindenkinek meg kell értenie, milyen nehéz helyzetben vagyunk, aki ennél többet ígér, az hazudik – mentegette magukat Ludovic Orban, aki azonban arról nem ejtett szót, hogy a törvények betartása miért nem kötelező a kormány számára. S ha már hideg zuhany, akkor legyen teljes, most közölték azt is, hogy a tanároknak ígért béremelést jövőre halasztják – járni járna ugyan, de nem jut. S hogy mennyire idegesíthette a miniszterelnököt az ezzel kapcsolatban rázúduló kérdésáradat, jól jelzi válasza: ha egy családban nincs elég pénz élelemre, akkor azt a keveset, ami van, nem viszik a kocsmába. Pedig mennyivel hatékonyabb lett volna, ha elmagyarázzák, hogy rengeteg pénz kell az osztálytermek biztonságosabbá tételére, a távoktatás körülményeinek megteremtésére, hogy még 600 ezer laptopot rendeltek a legrászorulóbbaknak, a tanárok többsége bizonyára megértette volna, ám joggal találják magalázónak, hogy a kocsmában elköltött pénzhez hasonlítják a béreikre szánt összeget.

Csetlik-botlik hát a liberális kormány, a járványhelyzet minden másnál jobban megmutatta, mire képesek. Tehetségtelenségüknél csak újra és újra előbukkanó arroganciájuk és a közelgő választások miatti népszerűséghajhászásuk nagyobb. Egyetlen szerencséjük, hogy legfőbb ellenfelük, az SZDP még náluk is mélyebbre ásta magát.