Szombat-vasárnap falunapi ünnepségsorozat volt Dálnokban is. Ezt a helybéliek mellett könnyen észrevehette a meghívott vendég, vagy a véletlenül odatévedő utas is: az előző két Dálnok Napokon velőt rázó, poros, kátyús bekötőúton közelíthette meg a rendezvény helyszíneit, most frissen feketéllő, gondosan elsimított, jó minőségű aszfaltcsík fogadta az érkezőket, amely új, ünnepi gúnyába öltöztetett és kicsinosított, két oldalán faragott kapus tanácsépülethez vezetett, majd onnan is tovább, a rendezvény tulajdonképpeni helszínyére, a tágas templomtérre — az egykori Porondra.
A Dózsa-szobor lépcsőzete fölötti tér pedig pódiummá változott, s a szabad tér, a tágas placc nyújtotta lehetőséghez igazították az elmét pallérozó, de szórakoztató műsorfolyamot is, amely a nyílt téren, mint valami aréna, közepén a néző, szinte tapintható közelségében zajlott. Emlékszobát avattak családja révén a faluból származó Veress Dánielnek a leszármazottak közreműködésével és jelenlétében. Miklós Mária tanítónőnek a Község Díszpolgára címet adományozták — ezekre az eseményekre még visszatérünk —, a dálnoki meghívó is azt emelte ki, hogy a ,,gyökér-élet" metafora szellemében tartják idén is a Dálnoki Napokat, s ennek értelmében a település nagyjai közül minden évben egyet-egyet kiemelten idéznek meg, azaz visszanyúlnak a históriai időkbe, s újabb meg újabb, olyan meghatározó személyiségeket mutatnak be, akik életútja és közszolgálati teljesítménye segíti a közösség lelki és szellemi erősödését.
