Úgy vélik — és ebben nincsenek egyedül, a válság kirobbanásakor több európai ország vezetői is így vélekedtek —, ez a válság nem érintheti őket. Azóta bebizonyosodott, Perzsiát sem kerüli el a baj, a kőolajárak vészes csökkenése nehéz helyzetbe hozhatja Teheránt is. Ami az Isten büntetését illeti, ezt most hagyjuk, van baj ezen kívül is éppen elég. Amerika után — itt hétszázmilliárd dollárt ömlesztenek a bankrendszerbe — Anglia is lépett, ötszázmilliárd fonttal támogatja a saját rendszerét. Hét végén tanácskoztak az euroövezet vezető politikusai is. Egyetértettek abban, hogy ma még ugyan nem látszik az alagút vége, s nem tudni, a válság mennyire mélyülhet el, de a hitelválság miatt már összeomlott néhány nagy európai bank, ezt a folyamatot lassítandó, majd megállítandó, fel kell éleszteni a halódó jelzálogpiacot, lépéseket kell tenni a hitelbefagyasztások enyhítésére, enyhíteni kell az európai bankrendszer égető tőkehiányát. Sok elemző úgy véli, hogy a válság jelei Amerikában már rég látszanak, s döntő okuk a bankok hitelpolitikájának (finoman kifejezve) lazasága. A válság úgy indult, hogy jóval az értékükön felül datált részvényekről, adósságlevelekről kiderült, fabatkát sem érnek… Ez őrült krachsorozatot idézett elő a tőzsdén, s mivel a pénzpiac tényleg globális, a válság szétterjedt, mindenütt pánikot okozva. A zuhanó tőzsdeárak mélyítették a bizalmi és hitelválságot, hirtelen csökkenni kezdett a kőolaj ára, mire a kisbefektetők minden pénzüket aranyba ölték — ebben látva a biztonságot, vagyonuk megmentését. Legutóbb viszont már az arany ára is csökkent… Az államok pedig — s az Egyesült Államok villámgyorsan lépett is, menteni a még menthetőt — hatalmas, eddig elképzelhetetlen pénzösszegeket pumpálnak a beteg bankrendszerbe, ami sok bank teljes vagy részleges államosításához vezet. S nincs ez másként Európában sem. Sok elemző úgy véli, a növekedésre alapozó liberális gazdaság- és pénzügypolitika végérvényesen megbukott. A helyzeten a fogyasztás azonnali csökkentése változtathatna, de épp a növekedő gazdaságpolitika miatt egy eleve fogyasztásra beállított világban ez egyértelműen lehetetlen. A visszaállamosítások mindenesetre növelhetik az állam szerepét, érdekes, hogy Angliában a privatizáció elszánt híveinek számító konzervatívok is egyetértettek a kormány tőkeinjekcióival, ami menti a bankrendszert, s a nagy bankok teljes vagy részleges államosításához vezet. A nagy kérdés: mi lesz a gazdasággal, hiszen a válság bizalmi válság is, a cégek, nagy- és kisvállalatok ezek után nagyon nehezen juthatnak hitelekhez, ami lassíthatja és le is állíthatja a gazdasági növekedést, s beláthatatlan folyamatokat indíthat el… Nagy- és kisvállalatok szűnhetnek meg, növekedhet a munkanélküliség, elszabadulhat az infláció… S még nem látni az alagút végét.