Az utca hangja

2020. szeptember 11., péntek, Nyílttér

FÁBIÁN MATILD, Sepsiszentgyörgy. A nagy kampányban úgy belefeledkeztünk, hogy már észre sem vesszük a környezetünket, pedig van elég bosszantó apróság is. Például a kisstadion állapota, ahol már évek óta csak építkeznek, de nemigen haladnak, az idén pedig le is álltak. Hogy mikor lesz belőle valami, nem tudni, pedig az egykori nyári színház a járvány idején jó helyszíne lett volna mindenféle előadásnak, amelyet zárt térben nem lehetett megtartani... Szóval, az építés leállt, mert nincs pénz. Ezt meg lehet érteni, de azt nem, hogy miért nem szedték össze a sok szemetet, tették rendbe a helyet, mielőtt lezárták.

Az ember a munkahelyét tisztán hagyja, s ha ő nem, van a városban köztisztasági vállalat, illetve szociális segélyezett, aki takarítson. Vagy hivatal, aki büntessen ezek elmulasztásáért. Nem csak kampányból áll az élet!

SZŐKE ALEXANDRU BARNA, Sepsiszentgyörgy. Egy rendőrségi hírben olvasom, hogy Csernáton és Kézdiszentkereszt között is elkaptak egy ittas sofőrt a hatóságok. Hol kapták el? Csernátonból az úton Kézdivásárhelyre vagy – Felsőcsernátont érintve – Torjára lehet menni Kézdiszentkereszt felé légvonalban, de kell érinteni Szentléleket is. Torját Szentlélekkel nem köti össze út, be kell menni Kézdivásárhelyre, ha Kézdiszentlélekre akarunk jutni. Így ismeri a rendőrség a térképet. Netán a Perkő tetején kapták el az ittas gépkocsivezetőt?

K. ANTAL, Sepsiszentgyörgy. Évtizedes kihagyás után ismét elmentem a Besenyői-tóhoz, de valószínűleg a következő évtizedet is kihagyom. Igazán nem sírom vissza a nyolcvanas éveket, de akkor ez egy tiszta és békés hely volt, alkalmas arra, hogy az ember megfeledkezzen a diktatúra minden nyomorúságáról. A demokrácia azonban megártott: habár messziről még hívogató volt a tó, a parton – a besenyőin voltunk, biciklivel, mint régen – annyi szemét volt a bokrok tövében (és nem az elmúlt hétvégéről), hogy elment a kedvünk a leüléstől. Fennebb, a füves részen juhok legeltek, onnan a kullancsveszély űzött el. Bementünk az erdőbe, a hajdani gombás rengeteget vécézni használják, pedig van illemhely mindkét parton. Egy társaság ott sátrazott – talán meg akarták spórolni a kempingezési díjat –, szépen összeszedték egy zsákba a szemetüket, és ott hagyták, két törött nyugággyal együtt. A legszomorúbb pedig az, hogy ezért a valamikor ingyenes, bemocskolt „üdülőhelyért” még pénzt is kérnek, öt lejt fejenként (autósoktól többet). Hát ez egy félhavi szemételhordási díj összege – azért, hogy tavalyi pillepalackok, friss kutyaürülék és üvegcserepek között „élvezzük” saját környezetünket...

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint lesznek-e újabb szigorítások a koronavírus-járvány miatt Romániában?








eredmények
szavazatok száma 93
szavazógép
2020-09-11: Képzőművészet - Farkas Árpád:

Farkas Árpád: Arcképvázlat lovakkal (Életműkiállítás és emlékalbum Plugor Sándornak)

Az utolsó bányaló
Kétezer év az idő tárnáiban 
körbe-körbe,
vagy a Názáreti jászlához kötözve 
elég volt.
Megkövesedtek szemeim immár, 
elszenesedtek a fojtó feketeségben, 
imbolygó lámpák, álfények, áligazságok 
fároszai örvénylő mélybe lehulltak.
Örökkön a semmi fekete falába
ütődöm e kényszerű, konok egyhelyben-menetelésben. 
Ha felkapom néha a fejem, ne remegjetek,
nem lázadok még,
csak a köröttem zúgó milliárdéves 
fűzizegést és lombsusogást hallgatom, 
ó, mert micsoda hersegő,
harapnivaló kincsei 
porlanak itt a világnak.
Csak most, hogy a szügyemre rakódott 
veríték csatakos fénye átsüt a bőrön,
s forró ragyogás világít át már énbennem 
minden tájat,
habosodik bennem a vér, 
sörényem merevedik,
patám keményedik, 
feldübörög és átüti a nyirkos éj falát – 
s a fény, a fény, az örökkön beígért,
örökkön dugdosott, záporzó földi fény 
bombáitól gyönyörű testem robban, 
szétomlik húsom rózsaszín cafatokban... 
Egyétek!
2020-09-11: Nyílttér - Puskás Attila:

A kolozsvári vasútállomás és Puskás Tivadar

A napokban történt és emléktáblával nyomatékosított megemlékezésen a Nagyvárad–Kolozsvár vasútpálya és állomás megnyitására az avató nagyságoknak és az ortodox egyháznak sikerült láthatatlanná tennie a magyar állam érdemét. Megszoktuk. És mindig helyesbítünk, amennyiben az eltulajdonítás szándékával találkozunk.