Az ünneplőket üdvözlő Tóth Anna, a Diakónia idősgondozó szolgálatának vezetője elismerte, aggodalommal vágtak neki az alkalmi készülődésnek, hiszen a jelenlegi helyzetben kérdéses volt, meg tudják-e ebben az évben is szervezni a népszerű, sok idős embert megmozgató közösségi eseményt. Azt kívánta a szolgálat által támogatottaknak, a nehezítő körülmények ellenére is érezzék jól magukat, adjanak hálát életükért.

Marosi Tünde az egyházmegye legfiatalabb lelkipásztoraként szólt a szépkorúakhoz, arra buzdította őket, hallják meg Isten bátorító szavait, s ne feledjék: akik az Úrban bíznak, az utolsó percig gyümölcsöző életet élhetnek. Úgy vélte, a mai társadalomban nehéz idősnek lenni, sokan tehernek, selejtnek érezhetik magukat akkor, ha a világ szemével néznek önmagukra. Hangsúlyozta, az öregkor nem szégyellnivaló állapot, a gyengeség nem ok arra, hogy lemondjunk a mindennapokról, hiszen Isten minden napra ad feladatot, okot az életre. Rámutatott, az öregek legnagyobb kincse az idő, nekik van idejük biztatni a fiatalokat, megmutatni azt, hogy a jövő miatti gyötrelmek Istenbe vetett hittel legyőzhetőek, hogy jobb adni, mint kapni. Mint fogalmazott, az idősek hivatása ott lenni lelkileg, ahol szükség van rájuk. „Úgy nézzetek önmagatokra, ahogyan az Isten is, hittel” – kérte az egybegyűlteket.

Az öregkor értékeiről, szépségeiről Birtalan Csilla, a Diakónia Alapítvány kuratóriumának alelnöke beszélt, miközben kronológiai, biológiai és pszichológiai szempontból is körüljárta, mit jelent az időskor. Egyebek mellett szólt arról, hogy öregen is lehet remélni, derűsen látni, lélekben fiatal maradni, ugyanakkor azt tanácsolta az ünneplőknek, maradjanak aktívak, találjanak hasznos elfoglaltságot a mindennapokban és ne felejtsenek el nevetni.

Az ünnepségre meghívott legidősebb gondozott, a 93 éves Vásárhelyi Béla Vargyasról utazott a csütörtöki eseményre. Rövid beszédében szólt arról, feleségét több mint egy éve elveszítette, de 67 évet úgy éltek együtt, hogy soha nem veszekedtek. Három unokája és három dédunokája van, s négy rendszert élt meg – sorolta, de úgy érzi, az idei esztendő igazán siralmas az egész világ számára.

A 90 éves Bagoly Veronkát úgy mutatták be a szervezők, mint aki meghazudtolja korát, nem is szorul az idősgondozók ellátásra, a szentgyörgyi nyugdíjas klub aktív tagja, látogatója. Veronka néni leszögezte, mindig szerette a közösséget, szívesen ment oda, ahová hívták. Mai napig önellátó, vásárol, főz, mos és takarít, nem szorul segítségre. Öt unokája van, öt dédunokája pedig nyolcvan éves kora után született – sorolta. A fiataloknak azt üzente, bízzanak erejükben, támaszkodjanak önmagukra, ne keseredjenek el. Ezt megerősítendő saját életének nehézségeit sorolta: daganatos beteg volt, tíz alkalommal műtötték, és mikor kiderült, hogy gond van egészségével a csüggedés helyett a kitartást választotta. Imádkoztam, s mindig megsegített az Isten, legyőztem a nehézségeket – mondta.

A belvárosi református templomban tartott ünnepség hangulatát zenés műsor adta meg, melyben közreműködött Mocanu Erika, Lőfi Gellért, Dénes Dorottya és Dénes Előd. Az eseményt az idősek világnapja kapcsán meghirdetett pályázatra beérkezett rajzok kiállítás nyitotta, ekkor díjazták a legsikeresebb alkotásokat. Ezeket illetve további félszáz rajzot – a beküldött több mint háromszázból – az ünnepséget követően tekinthették meg az idősek a templom mellékhajójában.