Az sem biztos, hogy amint a tanár a számítógép egeréhez ért, az rögtön elkezdett cincogni, lehet, hogy várt egy keveset, és csak azután bátorodott meg. Merthogy ő is csak a stresszes időszak szülötte.
És az sem biztos, hogy városunk egyik legnagyobb tanintézményében történt, és hogy áthallatszott a szomszédos termekbe, ki a folyosóra, és az sem, hogy a legjobb tanár a legjobb cincogást is ki tudta hozni ebből a lényből. Egyetlen biztos dolog, hogy a hír vagy pletyka még a hét elején terjedt el, a boldogan elkezdett, viszonylag rendes tanítás idején, s hogy ezzel kezdetét vette volna az apró, vidámságot árasztó diákcsínyek sorozata, helyből egy technikai bravúrral. S ha értékelnem kéne mint szakértőnek, talán évszázadok óta egyik legsikerültebb játékként jegyezném.
Csakhogy eddig tartott a történet, már második nap fel kellett számolni az egész válságoldó ötletet, hiába érkezett idejében az iskola zenetanára, hogy legalább két szólamra hangolja az egérről egérre terjedő ragályos cincogást, hogy ne csak a folyosóra hallatsszék ki, de a nyitott ablakokon át a maszkos utcai feszültséget is oldja. Lekésett.
