Az elmúlt időszak jelentős részében a romániai köznevelési rendszerben távoktatás zajlott, s van továbbra is érvényben. Ez azt jelenti, hogy a gyermekeink és az érintett korosztályok jóval több időt töltenek képernyők előtt, a világhálón, mint azelőtt. Ezzel együtt elkerülhetetlenül nő a gyermekek online játékokra és közösségi médiára szánt időkerete is. Ha egyszerűbben akarok fogalmazni, akkor azt is mondhatnám, hogy valósággal beszippantotta őket az online világ. Egy ilyen jelenség előtt nem lehet ölbe tett kézzel ülni.
Az internet tervezői, miközben abból az elvből indultak ki, hogy minden felhasználó egyenlő, nem voltak tekintettel a gyermekekre. A világháló nem tesz különbséget kiskorú felhasználók és felnőttek között, s a széles világháló a maga teljességében már emiatt sem lehet megfelelő közeg a gyermekeink számára.
Nemrég egy, az Európai Unió országait érintő kutatás került a kezembe, amelynek eredménye szerint az EU-ban született, még gyermekkorban levő lakosság már több mint 30 százaléka használ táblagépet. Ugyanakkor az Európai Unióban született gyermekek 10 százalékának a saját anyanyelvén kimondott első szava nem az „apa” vagy az „anya”, hanem a „tablet” volt.
A 3–4 évesek 16 százalékának van saját tabletje, a 8 és 11 év közöttiek több mint 30 százalékának pedig van már okostelefonja. A legújabb beszámolók szerint az 5 és 7 év közöttiek 3 százaléka, a 8 és 11 év közöttiek 23 százaléka rendelkezik profillal valamelyik közösségimédia-oldalon, holott érvényben van olyan szabályozás, amely 13 évben jelöli ki a felhasználók alsó korhatárát.
Ezek a gyermekek mind egy szálig ki vannak téve azoknak az összetett algoritmusoknak, melyeket arra terveztek, hogy befolyásolják és manipulálják az emberi viselkedést. Ha a felnőttek a saját világukra rászabadították ezt a kórságot, az legyen a felnőttek gondja – gyermekeinket azonban feltétlenül meg kell védenünk! A szülők gyakran kérdezik: melyik felügyeleti módszer a jobb? Az igazság az, hogy egy ilyen felügyeleti szoftver megvásárlása, telepítése, frissítgetése még a tájékozottabb szülőket is igénybe veszi. Engem azonban inkább a túlterhelt szülők helyzete nyugtalanít, akiknek se ideje, se pénze, se türelme, se képessége ahhoz, hogy megkeressék és használják ezeket a felügyeleti lehetőségeket.
Steve Jobsról, az Apple társalapítójáról köztudott volt, hogy a saját otthonában szigorúan szemmel tartotta a képernyők használatát, és úgy tűnik, hogy a Szilícium-völgy magasan képzett szakemberei is szülőként a legszigorúbban korlátozzák gyermekeik internet-hozzáférését.
Internetbiztonsággal foglalkozó kutatók több javaslatot is kidolgoztak a gyermekek online biztonságának megóvása érdekében.
Tanácsuk szerint alkalmazzunk olyan technikai megoldásokat, mint a szülői felügyeleti szoftver, a tartalomszűrők, a PIN-kódok vagy a biztonságos keresőprogramok, amelyek az életkornak megfelelő oldalakra korlátozzák a keresést.
Emellett fontos, hogy rendszeresen beszélgessünk gyermekünkkel az online kockázatok megfelelő kezeléséről. Állítsunk fel otthonunkban az internet-hozzáférés és -használat szabályait és korlátait, miközben felügyeljük gyermekeink időtöltését a világhálón.
Tény, hogy szülőként az internet előnyei mellett annak sötét oldalairól, veszélyeiről is egyre többet kellene tudnunk. Jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen környezet várja ott a gyermekeinket, amikor önállóan kóborolnak egy olyan „vidéken”, amelyet a szüleik sem ismernek.
A szentté avatott II. János Pál pápa egy internettel, világhálóval kapcsolatos megnyilatkozásában így fogalmaz: „Az internet a figyelmet a megfoghatóra, a hasznosra, a közvetlenül megtapasztalhatóra irányítja, és elhanyagolja a gondolkodásra és a reflexióra való javaslatokat. Az internet széles körű ismereteket közvetít, de nem tanít az értékekről. Ha pedig az értékeket nem vesszük figyelembe, emberi természetünk értéke lesüllyed, és elveszítjük szemünk elől életünk természetfeletti méltóságát.”
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye családpasztorációs központjának munkatársa
