A budifedő

2020. november 27., péntek, Nemzet-nemzetiség

Nagyon szerettem volna találkozni Iliescu elvtárssal, illetve, sűrűn kérem a bocsánatot: köztársasági elnök úrral, mert mifelénk már azt is urazzák némelyek, kit nem közvetlenül szólítanak meg, rossz beidegződése ez a negyven éven át alultáplált nyelvnek. Azért szerettem volna találkozni vele csupán, hogy megmondjam néki, szemtől szembe, mint annyian mások, hogy nem így, hanem amúgy. Igyekeztem is szépen, fegyelmezetten a találkozóhely felé, de feltartóztattak, nem engedték, hogy igazoljam magam, durva: „közlekedj” – román szóval kanyarítottak el az utamból.

Igaz, fortélyoskodva próbálkoztam, igazolványom nem mutatva magyaráztam, én csak tapsolni megyek, majd semlegeskedve próbáltam – színházjegyet óhajtok vásárolni –, visszatérítettek minduntalan.

Mikor aztán rájöttem, hogy semmi keresnivalóm Őméltósága közelében, hiszen minden válaszát fel nem tett kérdéseimre előre ismerem, mellékösvényen, az Iskola utcában találtam magam. A látvány érdekesebbnek tetszett minden bennfenteskedésnél. Itt állomásozott egy csendőrcsapat, melynek tagjai kiváló érzékkel észrevették, hogy e szelíd emberi környezetben nem forog az elnökük közvetlen terroristaveszélyben, szétkóricálnak kissé.

Egyikük a közeli fürdőszobaboltba vagy tán a Sugás Áruházba; s úgy rohamsipkásan, ahogyan az isten adta, máris hozott ki egy vécéfedőt. Külföldi márkájút, bizonyára. Onnan gondolom, mert nagy volt az öröm. Rejtette volna is már a Suzi márkájú rohamkocsiba, de rárontottak társai: Mennyibe kerül, hé! (bă). Mondta, hogy kétezer-ötbe, s indultak az egyenruhás társak is a boltba. S akkor egy kissé elerőtlenedtem. Mi lesz, ha közben mégis valami baj éri az Elnököt? Az elnökkel együtt e vidék által az országot? Mit hoznak föl majd mentségükre a legények? Remélem, nem azt, amivel mindent, mi e honból párolog, takargatni lehetne. Remélem, nem a budifedőt.

Az írás megjelent Farkas Árpád napokban napvilágot látott Nem ilyen lovat akartam című esszéket, glosszákat, tárcákat interjúkat, riportokat tartalmazó könyvében, amely megvásárolható a Háromszék újságosbódéiban.

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja-e oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 2239
szavazógép
2020-11-27: Nemzet-nemzetiség - Farkas Árpád:

Ki vihart vet s szelet arat… (Az 1990-es gyulafehérvári nagygyűlés után)

Mindaz, mi igaz és pőrén egyszerű, fenséges is egyben. E fejtartással becsülöm a földkerekség minden népének nemzeti érzését, melyekhez, ha ünnepi pillantás társul, főt biccentek. Hogyne lennének hát életem tartozékaként megbecsülésre méltóak legszebb nemzeti lélegzetvételei annak a román népnek, mellyel országalkotó közösségbe kényszerültem, melynek égboltja alatt ugyanazon nap szikkaszt, zápor áztat, még akkor is bizony, ha lassún változó történelmi koronként megalázó védekezési élethelyzetben tartanak, kényszerítenek hatalomváltó urai.
2020-11-26: Közélet - Nagy D. István:

A nemzet lelkiismeretének székelyföldi hangja (Gábor Áron-díj Farkas Árpádnak)

A koronavírus járvány megfékezésére elrendelt korlátozások miatt a hagyományos, a székely vértanúk márciusi napjára tervezett ünnepség helyett a Székely Nemzeti Tanács vezetői csütörtökön Sepsiszentgyörgyön, szűk körben adták át a szervezet által alapított Gábor Áron-díjat Farkas Árpád költőnek, lapunk munkatárásnak, volt főszerkesztőjének. A több mint félszázadnyi költői, valamint meghatározó közéletformáló pályát maga mögött tudó Farkas Árpád – aki egészségi állapota miatt nem tudott személyesen megjelenni - „a székelység közérzetének hiteles irodalmi megjelenítéséért, az egyetemes magyar irodalmon belüli székely irodalom távlatnyitó műveléséért, a székely nemzettudat megerősítéséért, irodalmi és közéleti munkásságának elismeréseként” részesült a kitüntetésben.