Meglepő fordulat, ugyanis szerda délutánig még a volt tábornokot emlegették biztos befutóként, ám Orban, az államfővel tárgyalva változtatott Iohannis elképzelésein. Szó, ami szó, nagy csata lehetett, ám kettejük lehetséges konfliktusáról Orban egy nevetséges történettel próbálta elterelni a figyelmet. Azt állította, hogy Iohannis javaslatára mindketten a legjobb miniszterelnök-jelölt nevét írták egy cetlire, s láss csodát, kiderült, hogy mindketten a derék Cîțura gondoltak. E hatalmi játszmának egyébként óriási a tétje, s megtörténhet, a legújabb fejlemények Iohannis gyengülését, illetve Orban felülkerekedését jelzik. A liberális pártnak egyelőre sikerült a háttérbe szorítania azt a torz elképzelést, miszerint a kormánypalotát – az Európai Unióban példátlan módon – militarizált övezetté alakítanák. Mi több, noha az ellenzék és a véleményformálók egyaránt szidják Orbant, mint a bokrot, állítván, hogy felelőtlen, mert távozásával lebénította a járványhelyzetet továbbra is kezelni kényszerülő kormányt, megtörténhet, hogy lépéseivel Ludovic Orban valójában mattot adott mindeddig ajnározott vezérének.

A liberálisok, az USR–PLUS és az RMDSZ vezetői tegnap ellátogattak a Cotroceni-palotába, és eldöntötték, szombaton megkezdik a kormányalakítási tárgyalásokat. Persze, a leendő miniszterelnök nevét Iohannisnak kell majd bejelentenie, ám Orban szerda délutáni vizitje után kevésbé valószínű, hogy az államfő szembemenne saját pártjával. Bírálói közben azt is felróják Orbannak, hogy szerda délután nem lett volna mit keresnie pártügyekkel Iohannisnál, ám e tekintetben ismét vétett maga az elnök is. Utóbbi esetében a kritikus elemzők újabban a felfüggesztés lehetőségét is emlegetik.

Hogy Florin Cîțu – akit az előrehozott választásokért vívott, tavaszi ádáz küzdelemben az államfő már egyszer miniszterelnök-jelöltté léptetett elő, ám még mielőtt szavazhattak volna róla a parlamentben, visszaadta megbízását – kormányfő lesz-e, vagy sem, ebben a pillanatban kérdéses. Pénzügyi szakemberként emlegetik, aki hasznosabb lehet, mint egy nyugalmazott tábornok, noha a szociáldemokraták a gazdaság sírásójaként tekintenek rá. Hogy mennyire lehet őt komolyan venni, az megint más kérdés, mint ahogy az is nagy dilemma, miként irányíthatja a kormányt egy olyan politikus, aki nem pártelnök, csupán annak el- és lekötelezett híve. Utoljára ilyesmivel Dragnea próbálkozott, de kísérletei rendre kudarcba fulladtak, s a mostani, parlamenti többség, illetve stabil kormányzás utáni erőteljes vágyakozás önmagában nem elegendő ahhoz, hogy Orbanék elképzelése működőképes is legyen.

Feszült, békétlen napok, hetek – hónapok, évek? – következnek, s ez advent idején különösen lehangoló.