Sokan úgy gondolják, hogy Kai­rótól Kijevig a nagyhatalmak, a titkosszolgálatok irányították az átalakulásokat, pénzzel támogatták a tömegmegmozdulások szervezőit, hangadóit, és a változásokat elindító tömegmegmozdulások tulajdonképpen nem a népakaratot fejezték ki, hanem annak valami idegen érdekektől torzított változatát.

1986-tól az 1989. december 17-ére virradó letartóztatásunkig egyetemi hallgatóként Tőkés László környezetében voltam, az egész december 16-át a temesvári parókián töltöttem. Utána négy napig tartottak börtönben, ahonnan a tüntető tömeg követelésére engedtek szabadon. 1990-től újságíróként figyeltem az események utóéletét.

Vannak, akik ma úgy gondolják, hogy az is a titkosszolgálatok műve volt, ami Temesváron történt, különben nem lenne megmagyarázható, hogy miért omlottak össze sorra a kelet-európai kommunista diktatúrák, és miért robbant ki Romániában is népfelkelés alig két héttel azután, hogy George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök Máltán találkozott.

Történelmi tény, hogy a temesvári eseménysor nem 1989 decemberében, a máltai Bush–Gorbacsov találkozó után kezdődött. Abban kulcsszerepe volt Tőkés Lászlónak, aki 1986-ban Temesvárra kerülvén elkezdte lebontani a hallgatás falát, és a tiszta, egyenes beszédével, amelyben néven nevezte a kommunista diktatúra addig kimondatlan igazságait, szolidárissá tette a református gyülekezetet.

A kommunista hatalom Papp László akkori királyhágó-melléki püspökön keresztül akart véget vetni ennek a helyzetnek. Az egyházfő megpróbálta elhelyezni Temesvárról Tőkés Lászlót, de ő a gyülekezet támogatásával a szolgálati helyén maradt. Munkajogi ügynek próbálták beállítani a temesvári lelkész történetét, pert indítottak ellene, ez a per jutott oda, hogy 1989. december 15-re a lelkész kilakoltatását helyezték kilátásba. Tőkés László pedig az utcára szólította híveit, hogy legyenek tanúi a kilakoltatásának.
 

Az ellenállási mozgalom végkifejlete

Az első megállapításom: a temesvári népfelkelést nem forradalmi szikra kipattanásaként kell elképzelni. Az a végkifejlete volt egy ellenállási mozgalomnak. Egy olyan mozgalomnak, amely már 1988-ban elkezdődött, és amely során Tőkés László és a körülötte levő református gyülekezet együtt edződött. Mindig csak egy kicsivel kellett többet kockáztatni, mint egy héttel korábban. Egy ilyen közösség jutott el oda, hogy 1989 decemberében már csak rendőrsorfalak között tudott bejutni a vasárnapi istentiszteletre, a gyülekezet számos tagját meghurcolták, elhelyezték a munkahelyéről. Az emberekben Tőkés László prédikációi és szószéki hirdetései táplálták a szolidaritás érzését. A szószéki hirdetések során a lelkész rendre arról is beszámolt, hogy behívták a Securitátéhoz, ahol X. vagy Y. megfenyegette.

Az emberek ismerték egymást és személyes szálakkal is kötődtek lelkészükhöz. A személyes kötődést rendkívül fontosnak tartom. Ha nem edződtem volna együtt a gyülekezettel, valószínű, nem mertem volna csatlakozni egy olyan ismeretlen tömeghez, amely a lakásom előtt felvonul és rendszerellenes jelszavakat skandál. De számunkra, a református gyülekezet tagjai számára úgy tevődött fel a kérdés: a lelkészünk, a barátunk bajban van. Igazságtalanul sodorták bajba. Ezért ott a helyünk mellette.

Tetten érhető-e ebben valamely titkosszolgálat működése? A Securitate működése nyilván, hiszen az volt az ellenfél.

A temesvári népfelkelés tehát egy Tőkés László körüli szolidaritási mozgalomból indult: december 15-én a hívek gyűltek össze, hogy megvédjék lelkészüket a kommunista hatalomtól.

Hogyan vált rendszerellenessé a szolidaritástüntetés?

Volt-e abban szerepük a titkosszolgálatoknak, hogy a Tőkés melletti tüntetés 1989. december 16-án Ceaușescu-ellenes tüntetéssé alakult?

Név szerint lehet tudni, kik voltak azok a temesváriak, akik kommunistaellenes tüntetéssé alakították a megmozdulást. December 16-án a déli órákban Borbély Zoltán, Ion Monoran, Daniel Zăgănescu és Kovács Tibor voltak azok, akik leállították a villamosforgalmat a Mária téren. Zăgănescu volt az, aki felállt a villamos ütközőjére, bemutatkozott, és arra buzdította a tömeget, hogy kiáltsa vele együtt: Le Ceaușescuval, le a kommunizmussal! A villamosforgalom megbénulása tette, hogy az addig pár százas tömeg pillanatok alatt pár ezresre duzzadt.

A titkosszolgálati irányítás csak akkor állna meg a lábán, ha maga Tőkés László lépéseit irányította volna valamely titkosszolgálat. Az a több ezer oldalas dosszié, amelyet a Securitate állított össze, ennek az ellenkezőjéről tanúskodik.

Sem Daniel Zăgănescuról, sem Ion Monoranról vagy Borbély Zoltánról nem derült ki, hogy valamely titkosszolgálat ügynöke lett volna. A Cina vendéglő asztaltársaságát alkotó kis csapat a saját elhatározásából cselekedett.
 

Voltak-e ott titkos ügynökök?

Voltak-e akkor titkos ügynökök Temesváron az események alatt? Minden bizonnyal voltak. Nehéz elképzelni, hogy ne lettek volna. A Temes megyei Securitate egykori parancsnokhelyettese, Radu Tinu többször is beszélt az amerikai titkosszolgálatok jelenlétéről. Ezt abban vélte felfedezni, hogy december 15-én valóban megjelent a parókián Dennis Curry, a bukaresti amerikai nagykövetség másodtitkára, akinek sikerült is pár szót váltania Tőkés Lászlóval. A lelkész helyzetéről érdeklődött. Ezt aligha lehet egyszerű diplomáciai jelzésnél többnek tekinteni. Amerika csupán azt jelezte, hogy figyeli a fejleményeket.

Jelen voltak-e a szovjet titkos­szolgálat emberei? Jelen voltak. A közöttünk levő Borbély Imrétől hallottam, hogy maga is felfigyelt az utcán egymás között oroszul beszélő fiatal férfiakra. 1991 nyarán magam is találkoztam a ma Ukrajnához tartozó Ungváron egy titkosszolgálati tiszttel, aki azt állította, hogy ott volt Temesváron ’89 decemberében. Hogy mi volt a feladatuk, nem tudjuk. Eddigi tudásunk szerint megfigyelők voltak, nem avatkoztak be a dolgok menetébe.

Jelen voltak-e a magyar titkosszolgálat emberei? Minden bizonnyal igen. Azt sem tartom kizártnak, hogy olykor az ő kezük is benne volt abban, hogy egy-egy üzenet eljutott Temesvárról Budapestre, és a rádió bemondhatta, hogy mi történik Temesváron. Annyi biztos, hogy a Securitaténak az az igyekezete, hogy Tőkés Lászlóra rábizonyítsa a magyar kémkedés vádját, kudarcba fulladt.

Jelen voltak-e a Securitate emberei? Mindenütt. Ők voltak az ellenség. Ellenük folyt a népfelkelés.

Előfordulhat-e, hogy a Securitate egy része már Ceaușescu megbuktatását készítette elő? Ez könnyen megtörténhet. A temesvári népfelkelés kezdeteinél is volt néhány olyan pillanat, amikor a Securitate nem úgy cselekedett, ahogy azt korábban tőle megszoktuk. Megtehette volna például, hogy csírájában elfojtja december 15-én a gyülekezést. Az elsőket, akik megjelennek az egyház környékén, betuszkolja a fekete autóba, őrizetbe veszi. Nem tette, hagyta a dolgokat elszabadulni. Nem lehet tudni, hogy ez valakinek a szándéka, számítása szerint alakult így, vagy véletlenszerűen.

Egy dolog biztos: ha esetleg voltak is titkosszolgálati forgatókönyvek a ’89-es temesvári népfelkelésre, Tőkés László és a körülötte lévő csoport, amelyiknek tagja voltam, nem volt beavatva ezekbe a forgatókönyvekbe. A lelkész és a csapata a maga harcát vívta.

Lehetséges, hogy erre a harcra rászerveztek mások is, de ez egy önfeláldozó harc volt. Ha nem dől meg a rendszer, ezekre az emberekre sokévi börtönbüntetés várt volna.

December 18-án a börtönben felsorakoztattak bennünket, letartóztatottakat. Azt mondták, tegyenek egy lépést előre a magyarok. Felírták a neveiket. Aztán azt mondták, lépjenek még egy lépést előre a reformátusok. Nevük mellé jel került.

Az 1989-es temesvári népfelkelést tehát aligha lehet a külföldi titkosszolgálatok által kirobbantott eseménynek tekinteni. Biztosan aktívak voltak a titkosszolgálatok, de tevékenységük legfeljebb abban merült ki, hogy Temesváron rászerveztek egy olyan eseményre, amely tőlük függetlenül alakult ki. A Ceaușescu bukásához vezető bukaresti megmozdulásokról ezt nem merném hasonló határozottsággal állítani.

Gazda Árpád

(Az Európai Parlamentben 2014. december 2-án tartott előadás szerkesztett változata)