Azt már láttuk, hogy a liberálisoknál ez mit jelent: több gyengén teljesítő minisztert, sok olyan kinevezést, ami szakértelemmel nem magyarázható, az ősellenségnek mondott baloldalról tucatjával átcsábított kisebb-nagyobb potentátokat, és más „peszedizmusokat”, például a pártelnöknek a hatalomhoz való görcsös ragaszkodását. Vajon ez mind a múlté?

A választó vagy nem választó polgár megrökönyödve észlelte, hogy a kormányalakítási tárgyalások a személyi kérdésekkel kezdődtek, és azokon is akadtak fenn nem egyszer, a közös kormányprogram pedig utolsóként került napirendre, és igen hamar végeztek vele. Mindez megerősíti a gyanút, hogy nem az országreform, hanem jóval szűkebbre szabott érdekek mentén kezdődik el a munka. Az egyik cél nyilvánvalóan az volt, hogy Ludovic Orban továbbra is főnök maradhasson, és ugyanúgy uralkodjon a (pártranglétrán alárendelt) kormányfőn, mint ahogy előtte Liviu Dragnea próbálta. Florin Cîțu tavasszal még engedelmes pártkatonának mondta magát, hirtelen visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, most azonban megtagadta ezt. Lehet ebből újabb viszály a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között.

A konfliktusokat egyébként az államtitkári és egyéb funkciók gondos elosztásával kívánják megelőzni a koalícióra lépő pártok, amelyek közül csak az NLP-ből szivárgott ki elégedetlenség az „elveszített” minisztériumok miatt. Vannak liberálisok, akik szerint Orbanék rossz üzletet kötöttek, kormányfővé váló, felkészült pénzügyérük helyett újat kell találniuk, a csapnivaló belügyi és a járvány által szinte teljesen elnyelt oktatási tárcavezetők lecserélése is rájuk marad (rossz kilátásokkal, hiszen az egyik belügyminiszter-jelölt Rareș Bogdan volt tévésztár, aki főként a magyarellenességhez „ért”), néhány jobbacskán teljesítő emberüket – köztük az európai alapokért felelős és a szállításügyi minisztereket – viszont szélnek kell ereszteniük az USR–PLUS kedvéért. Ez a (két) párt még nem kormányzott, habár vannak tapasztalt jelöltjeik, köztük az egészségügyi tárca élére javasolt, a Cioloș-kormányban már bizonyító Vlad Voiculescu, akinek az oltási kampány mellett kellene betegközpontú rendszert kialakítania.

Az RMDSZ-nek sem lesz könnyű dolga, a legáhítottabbak közé tartozó fejlesztési minisztériumnál minden lépésük patikamérlegre kerül, a sport- és ifjúsági, illetve a környezetvédelmi tárcák pedig a legelhanyagoltabbak közé tartoznak, ahol sok a behozni- és rendezni való. Az első és legfontosabb teendő azonban a jövő évi állami költségvetés kidolgozása, amit aligha sikerül még idén el is fogadtatni a parlamentben. Így máris bal lábbal, üres zsebbel – sőt, az óriásira nőtt idei költségvetési hiány terhével –, bizonytalanul indulunk tovább. Előre?