1557. január 1.Bocskai István születése

2021. január 4., hétfő, História

„Valameddig pedig a magyar korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél, a németnél lészen, és a magyar királyság is a németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fenntartani, mert nékik javokra, oltalmokra lészen. Ha pedig Isten adná, hogy a magyar korona Magyarországban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intjük: hogy attól nemhogy elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéljék tehetségek szerént és egyenlő értelemből azon korona alá, a régi mód szerént, adják magokat.” (Bocskai István politikai végrendeletéből)

  • Bocskai István jogara – a bukaresti  Román Nemzeti Történeti Múzeum gyűjteményéből (MNIR 47419)
    Bocskai István jogara – a bukaresti Román Nemzeti Történeti Múzeum gyűjteményéből (MNIR 47419)

1557. január 1-jén született Bocskai István fejedelem (ur. 1605–1606), aki 1604–1606 között fellépésével biztosította Erdély oltalmát és a királyi Magyarország jogállásának megtartását, egyúttal a tizenöt éves háború lezárásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Bocskai István Kolozsváron látta meg a napvilágot. A gyermek zűrzavaros időkben érkezett, ugyanis az erdélyi rendek néhány hónappal korábban határoztak arról, hogy a keleti királyságot alávetett tartományként kormányzó I. Ferdinánd (ur. 1527–1564) helyett az 1551-ben lemondatott ifjú János Zsigmond (választott királyként ur. 1540–1570) és az özvegy Jagelló Izabella királyné kezébe adják a hatalmat. E döntés eredményeképpen a néhai Szapolyai János király (ur. 1526–1540) családja 1556 őszén visszatért Erdélybe; az ott állomásozó Habsburg csapatokat elűzték, a Ferdinánd pártján álló főurakat és nemeseket pedig fogságba vetették. Ennek okán Bocskai György 1556 végén Kolozsvárra került, ott felesége, Sulyok Krisztina 1557. január 1-jén világra hozta a család második gyermekét, Istvánt.

Mindazonáltal a későbbi fejedelem nem töltött sok időt Erdélyben: a família hamarosan visszanyerte szabadságát, így a gyermek idővel a bécsi udvar apródjai, majd I. Miksa (ur. 1564–1576) testőrei közé került. Visszatérését a keleti országrészbe nővére, Bocskai Erzsébet házassága készítette elő, aki 1571-ben feleségül ment Báthori Kristóf váradi kapitányhoz, Báthori István fejedelem (ur. 1571–1586) fivéréhez. Mint ismeretes, e kiemelkedő uralkodó 1576-ban elnyerte Lengyelország koronáját, és székhelyét áttette, így Erdély kormányzása bátyjára, Kristófra szállt. Bocskai úgy vélte, sógora udvarában fényesebb karriert futhat be, ezért 1576-ban elpártolt I. Miksától, és a keleti országrészbe utazott. A nemes úr nem is számított rosszul, ugyanis az 1580-as évek elejétől számos birtokadományban és privilégiumban részesült, egy évre, 1583–84 során a kincstartói méltóságot is elnyerte. Bocskai István eközben Hagymássy Katával kötött házassága révén is növelni tudta gazdagságát, politikusi karrierje azonban csak azután ívelt fel, hogy Báthori Kristóf fiát, Zsigmond fejedelmet 1588-ban nagykorúvá nyilvánították.

 

A törökellenes váradi kapitány

A vérségi kapcsolatnak köszönhetően Bocskai István rövid időn belül rendkívüli befolyásra tett szert a fiatal és gyenge jellemű uralkodó udvarában, aki politikáját nagybátyja és gyóntatója, Alfonso Carillo atya elképzelései szerint alakította. Szemben az erdélyi előkelők többségével – akik a Porta elleni háború kockázatát nagyobbnak látták a győzelmi esélyeknél – Bocskai a „németes” irányzatot képviselte, tehát azt vallotta, hogy egy Habsburg–török konfliktus esetén Erdélynek csatlakoznia kell a keresztény koalícióhoz. A fejedelemség gyorsan válaszúthoz érkezett, hiszen 1593-ban kirobbant a tizenöt éves háború, melynek első két évében az akkor már váradi főkapitánnyá és bihari főispánná is kinevezett Bocskai minden befolyását latba vetette annak érdekében, hogy Báthori Zsigmond hadat üzenjen a Portának. Az első kísérlet azonban kudarcot vallott, hiszen a „törökös” párt az 1594. májusi tordai, majd a júliusban tartott gyulafehérvári országgyűlésen is kierőszakolta a béke fenntartását.

A megaláztatás hatására Báthori lemondott trónjáról és Kővárra ment, a Bocskai vezette „németes” párt azonban rábeszélte őt a visszatérésre. Nagybátyja befolyására a fiatal fejedelem augusztusban ismét bevonult Kolozsvárra, és néhány nap múltán meggyilkoltatta a leghatalmasabb „törökös” főurakat, köztük Kovacsóczy Farkast, Kendi Sándort és rokonát, Báthori Boldizsárt. E véres események után minden akadály elhárult a háborús párt elgondolásainak érvényesülése elől: Bocskai vezetésével hamarosan küldöttség indult Prágába, megállapodott I. Rudolffal (ur. 1576–1608) az együttműködésről, és elnyerte Mária Krisztierna főhercegnő kezét a fejedelem számára.

Erdély tehát a „németes” párt nyomására a keresztény koalíció oldalán kötelezte el magát a tizenöt éves háborúban, a hadi események pedig kezdetben e döntés helyességét igazolták. A fejedelemség példája nyomán a román vazallusok – Havasalföld és Moldva – is szembefordultak a Portával, és a korábbi évszázadokhoz hasonlóan a magyar állam – jelen esetben Erdély – hűbéreseként kerestek oltalmat. A politikai viszonyok átalakulásának eredményeként a három fejedelemség egyesítette erőit az oszmánok ellen, és 1595 végére a Duna vonalától délre szorította vissza Szinán pasa csapatait.

E diadalban Bocskai István is oroszlánrészt vállalt, miután az erdélyi hadak főparancsnokaként Gyurgye­vónál (Giurgiu) súlyos vereséget mért a visszavonuló
törökökre.

Erdély nagy árat fizetett a győzelemért, amiért a fejedelem nagybátyja ugyancsak felelős volt. A sikeres hadjárat ugyanis elképzelhetetlen lett volna a székelyek támogatása nélkül, akiket Báthori Zsigmond régi szabadságjogaik visszaállításának – hamis – ígéretével csábított harcba. A hazárdjáték Bocskai tanácsa nyomán indult meg, így 1596 februárjában már cselekvésre készen várta a becsapott székelyek felkelését, és az ún. „székely farsangon” csírájában el is fojtotta a lázadást. Ennek következtében a fejedelemség éppen akkor veszítette el katonai potenciáljának jelentős részét, amikor a tizenöt éves háború menetében kedvezőtlen fordulat állt be. Miközben Havasalföldön a Porta helyreállította uralmát, Báthori Zsigmond csapatai sikertelenül kísérleteztek Temesvár felszabadításával, majd Eger elestével és a mezőkeresztesi csatavesztéssel még ennél is tragikusabb kudarcok következtek. Az 1596. év hadi eseményei nyomán a „törökös” párt félelmei beigazolódni látszottak: Erdély a pusztulás szélére sodródott, ami Báthori Zsigmondot másodszor is lemondásra sarkallta.

Bocskai a fejedelem távozása után együttműködött Rudolffal a Habsburg közigazgatás megszervezésében, ám 1598-ban vélhetően ugyanő készítette elő unokaöccse második visszatérését. Mint ismeretes, az ingatag jellemű Báthori Zsigmond néhány hónap után ismét meggondolta magát, és rokonára, Báthori András bíborosra (ur. 1599) bízta Erdély kormányzását, akinek hatalomra jutásával Bocskai István karrierje leáldozott. Az új fejedelem elkoboztatta a nagy hatalmú főúr erdélyi birtokait. A Habsburgokból is kiábránduló, megcsömörlött politikus Prágában próbálta orvosoltatni sérelmeit, majd visszahúzódott bihari birtokaira és onnan nézte végig Erdély kálváriáját.

A szörnyű pusztítás láttán Bocskai István átértékelte addigi politikai nézeteit, és felvette a kapcsolatot a hódoltság területére menekült „bujdosókkal”, az egykori „törökös” párt maradékával, akik 1604 elején már a váradi kapitányban remélték felfedezni Erdély megmentőjét. Bizonyítékok híján nem tudjuk, hogy a prágai udvar valóban fényt derített-e Bocskai és a Bethlen Gábor (ur. 1613–1629) vezette bujdosók kapcsolatára, vagy a császári hatóságok csupán a gyanú alapján léptek fel, annyi azonban bizonyos, hogy 1604 őszén Giacomo Barbiano di Belgiojoso felső-magyarországi főkapitány árulással vádolta meg a főurat, és fegyverrel vonult annak bihari várai ellen.

Bocskai István a hűségére térő hajdúk segítségével Álmosd és Diószeg között megverte Belgiojoso előhadát, a főkapitány megfutamodásának hatására pedig felkelés tört ki a Habsburg uralom ellen. A Partiumból kiinduló mozgalom a háború okozta nyomor, az idegen zsoldosok állandó garázdálkodása, a prágai udvar által irányított erőszakos ellenreformáció és az arisztokraták ellen indított koncepciós felségsértési perek következtében a társadalom szinte minden szegmensében támogatásra talált. Ennek köszönhetően Bocskai Kassa irányába előrenyomuló serege hamarosan a többszörösére duzzadt, és néhány hónap alatt uralma alá hajtotta a királyi Magyarország területének jelentős részét, illetőleg helyreállította a rendet Erdélyben.

 

A fejedelem

A nyárádszeredai (1605. február 21.) és a szerencsi (1605. április 17.) országgyűlésen megjelenő rendek időközben a két állam fejedelmévé választották a bihari főurat.

Bocskai István szerencsés helyzetben próbált alkudozni a császári dinasztiával, ugyanis Mátyás főherceg (ur. 1608–1619), I. Rudolf öccse ekkoriban már arra készült, hogy elragadja a főhatalmat fivérétől, és tervéhez a magyar rendek támogatását is igyekezett elnyerni. Mátyás céljai elérése érdekében nagylelkűnek mutatkozott a fejedelemmel folytatott tárgyalások során, és az 1606. június 23-án megkötött bécsi békeszerződés is hasonló légkörben született meg. Az egyezményben a Habsburg Birodalom elismerte az Erdélyi Fejedelemség szuverenitását, melynek területe – Bocskai élete végéig – hét felső-magyarországi vármegyével és Tokaj várával gyarapodott. A bécsi béke ezen felül garanciát adott a magyar állami különállás megőrzésére – például a rendi jogok tiszteletben tartása és a nádori tisztség betöltése –, a városok privilégiumainak visszaadására és a nemesi vallásszabadság biztosítására.

A szerződésben a Habsburgok a tizenöt éves háború mielőbbi lezárására is ígéretet tettek, amiben Bocskai István ugyancsak elévülhetetlen érdemeket szerzett, igaz, az 1606 novemberében megszülető zsitvatoroki béke – a pillanatnyi helyzet konzerválásával – kedvezőtlen állapotokat rögzített. A két birodalom megegyezésekor a fejedelem már súlyos beteg volt, és egy hónappal a békeszerződés megkötése után, 1606. december 29-én be is fejezte életét. Személyében a keleti államalakulat egyik legjelentősebb uralkodója távozott a földi világból, és politikai végrendeletével programot adott a Bethlen Gábor trónra lépésével kezdődő erdélyi aranykor uralkodói számára.

Tarján M. Tamás (Rubiconline)

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 4392
szavazógép
2021-01-04: Sport - :

Csonka forduló (Asztalitenisz, megyei bajnokság)

A két ünnep között sem pihent a megyei asztalitenisz-csapatbajnokságban érdekelt mezőny, ám ennek ellenére csonkára sikeredett a 2020-as esztendő utolsó, 10. fordulója. A háromszéki pontvadászat legutóbbi körében csak három mérkőzést rendeztek meg, kettőt pedig elhalasztottak.
2021-01-04: Szabadidő - :

Sagittis Siculorum (Beszélgetés Pászka Lehel lovasíjásszal)

A Magyar Művészetért Díj kuratóriumának elnöke és megalapítója, Gubcsi Lajos még 2017-ben Árpád fejedelem-díjjal tüntette ki Pászka Lehel lovasíjász világrekordert, aki egy 400 méteres pályán kantár és nyereg nélkül, vágtázó lóról 37,73 másodperc alatt 15 célzott lövéssel mindannyiszor célba talált. Az akkori méltatásban elhangzott, hogy olyan személyiségek részesülnek elismerésében, akik képviselik, ápolják és védelmezik a magyar örökséget. Idén érkezett az újabb hír, miszerint Pászka Lehelt a Magyar Művészetért Díj kuratóriuma ezúttal Ex Libris Díjjal tüntette ki, mert védelmezi és kitartóan műveli is a magyar lovasíjászat hagyományát. A Sagittis Siculorum nevű épülő lovasiskolában, Pászka Lehel lovasíjásszal beszélgettünk az elmúlt időszakról, és terveiről.