A mi egykori Sugásfürdőnk

2021. január 12., kedd, Kármentő
Mózes László

Vasárnap délután, három óra. Végre hó, végre a szánkó az autóban, irány Sugásfürdő! Későre jár, hamarosan szürkül, de legalább oszlik a tömeg, bizonyára kevesebben lehetnek már, remélem legalábbis. Gurulunk tehát Sugásfürdő felé, s mint mindig, arra is gondolok, milyen jó nekünk, sepsiszentgyörgyieknek, hogy van nekünk a mi kis Sugásfürdőnk. Kicsit egyhangú, kicsit szűkös, de hát mégis a miénk.

Jó sok autó jön velünk szembe – idegen, távolabbi megyékből is, számos a brassói jelzésű is közöttük –, de legalább kevesebben lesznek majd odakint, miénk lehet ott a tér. Megállunk, jegyszedő, kifizetjük a háromlejes belépőt, elköszönünk, megyünk tovább. Zúzmarás, havas az erdő, szerethető a környék. Közeli hegyeken, dombokon járunk, kívánhatunk-e ilyenkor többet? Útközben beszélgetünk: tavaly télen, amikor sízni mentünk, amott láthattuk az elugró őzet, s máskor, kicsivel feljebb, már esteledett, amikor egy bagoly komótos szárnycsapásokkal elröppent az autó szélvédője előtt… Közben jönnek lefelé az autók, azért nem túlzottan sokan. Az erdő szélén itt-ott téli piknikezők a hóban, sütnek, főznek, koccintanak. Ilyen itt egy vasárnap kora délután, január elején.

Aztán, amikor már lefelé haladunk, s közeledünk a településjelző táblához, hirtelen minden megváltozik, idegenné, elutasítóvá válik a táj. A golfpálya lejárójánál már tele a parkoló, ám ami ennél is rosszabb, onnan lefelé, az út jobb oldalán zsinórban állnak egymás mögött az autók. Egy sávon lehet közlekedni, felfelé jönnek inkább, lefelé reménytelen haladni. Félrehúzunk a golfpálya fölött, állunk egy keveset, töprengünk. Mitévők legyünk? Próbáljuk meg, induljunk mégis, hátha találunk odalent egy szabad helyet, hiszen folyamatosan távoznak az autók. Elindulunk, pár szempillantás után egy újabb járgány jön felfelé. És mögötte még egy. Ám az úton csak egy fér el, kettőnek már nincs hely. Egy szempillantás, és mégis adott a megmentés, jobb oldalt, két autó között felvillan egy szabad hely, éppen be lehet oda állni! Állunk és töprengünk. Aztán, amikor nem jön senki, kissé megkeseredve, két-három manőver után megfordulunk és menekülünk. Menekülünk a mi kedvelt Sugásfürdőnkről. Persze, le is gyalogolhattunk volna, s nem azért nem tettük, mert kényelmesek vagyunk, hanem azért, mert a tömeg nem a mi világunk. És amott, odalent, a völgyben, már nem a miénk a tér.

Visszafelé megyünk, végre. De tovább özönlenek felfelé. Még mindig, pedig már délután fél négy és hamarosan szürkül. Csak jönnek, s ha kérdeznének, inkább mondanám, ne tegyék. A sorompónál viszont megkérdem a szolgálatos jegyszedőt, miért nem közlik, nagy a tömeg, nehéz felmenni, azaz majdnem lehetetlen Sugásfürdőre bemenni? De sorban állnak a járgányok, három is, négy is várakozik, a jegyszedő nem mond semmit. Végül is, ő elvégezte a feladatát.

A vasárnap délutáni sugásfürdői levegőzés helyett a kérdések maradnak. Miért nem lehet ezt a helyzetet másként, kicsit emberségesebben megoldani? Ha beteltek a parkolók, miért nem közlik az autósokkal: emberek, sajnáljuk, de nincs már hely. Miért kell ennyire közönyösen viszonyulni egy végső soron jogos látogatói igényhez? Hiszen a levegőre, természetbe kívánkozók igénye, hogy kijussanak egy téliesebb, szabadabb környezetbe, teljes mértékben megalapozott, csupán segíteni kellene őket abban, hogy ezt meg is valósíthassák.

Persze, a tömeg kérdése is megkerülhetetlen. Mert rég eltávolodtunk attól az eszményi állapottól, hogy Sugásfürdő csak a sepsiszentgyörgyieké lenne, főként az ő felfrissülésüket szolgálná. Több száz kilométeres körzetből érkeznek már úgy ide vendégek, hogy alig említhető valamiféle idegenforgalmi látványosság, vonzerő. És mégis jönnek, immár ez tény, sőt, most olyan körülmények között dugult be Sugásfürdő, hogy a két sípálya egyike sem üzemelt, legfeljebb szánkózni lehetett, vagy sétálni, nézelődni egy szűk völgyben, arról nem is beszélve, hogy ennyi ember igényének szabadtéri teraszok, vendéglők tucatjai sem tudtak volna megfelelni. Ám ha nekünk mégis az a jó, hogy ennyien érkezzenek, akkor az idegenforgalom szervezését illetően szakszerűbben kellene viszonyulni Sugásfürdőhöz. Persze lokálpatrióta megközelítés szerint a legjobb továbbra is az lenne, ha Sugásfürdő főleg a helyi embereket szolgálná, télen, nyáron egyaránt. Legalábbis ilyen volt valaha a mi Sugásfürdőnk, de ez az állapot immár végérvényesen a múlté. Hogy miért, s hogy jó-e ez egyáltalán nekünk? Kérdéses, az viszont határozottan állítható, jó, hogy az oda ráadásként tervezett kalandpark mégsem ott épül meg.

Ám ha a világ divatos áramlataihoz kívánunk igazodni és háromszéki, székelyföldi turizmusnak tömeges jelleget kívánunk kölcsönözni – vajon, a sok aprópénz hoz-e többet a konyhára, avagy egy bizonyos, jól megcélzott, ám az átlagos jövő-menőnél lényegesen igényesebb és fizetőképesebb réteg? –, akkor valamit kell kezdeni a tömeggel. Nem lehet nyájként útjukra engedni a látogatókat, s aztán majd csak lesz valahogy, s akinek ez nem tetszik, hazamehet.

De mi, vasárnap délután – vélhetően hasonlóan más sepsiszentgyörgyiekhez – csupán szánkózni és levegőzni szerettünk volna, nem a tömegben gyúródni. Végül sikerült, csak elképzelésünkön kellett változtatni: szinte szürkületben elautóztunk egy eldugottabb, zsebkendőnyi, békés, parányi térségbe, és megtaláltuk, amit kerestünk. Azt a helyet, ahol még mindig a miénk a tér.

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja-e oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 2537
szavazógép
2021-01-12: Közélet - :

Búcsú Deme Lászlótól

Nehezen jönnek most a szavak... Városunk újabb meghatározó személyisége hagyott itt bennünket. Megrendültem.
2021-01-12: Közélet - :

Négyen megsérültek egy balesetben

Közúti baleset történt szombat reggel Sepsiszentgyörgyön az Oltmező úton.