Spontán módon, Héjja Béla Facebook-felhívására tucatnyi megemlékező gyűlt össze kedd este az egykori hadapródiskola előtt álló világháborús emlékműnél, hogy gyertyagyújtással róják le kegyeletüket a doni katasztrófában elhunyt magyar honvédek emléke előtt. 78 éve, 1943. január 12-én a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg kétszázezer hős katonája hiányos fegyverzettel és gyenge felszereléssel a Don-kanyarban szembeszállt a vörös hadsereggel. Az akkor kezdődő doni katasztrófát sajnos kevesen élték túl, a 207 ezer magyar katonából alig 60 ezren térhettek haza, a legtöbben életüket veszítették vagy hosszú éveken át hadifogságban szenvedtek.
Ambrus Ágnes, a Történelmi Vitézi Rend tagja dr. Zempléni Miklósnak, a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg honvédorvosának A boldog szunnyadókhoz című verséből idézett egy rövid részletet: „Aludjatok, ti áldott hőseink, / pihenj te néma hadsereg! / Ringasson békén a távoli rög, / s ne bántson könny, mely értetek pereg.”
Eközben a jelenlevők égő gyertyákat helyeztek a világháborús emlékműre.
Bartos Károly kézdisárfalvi római katolikus plébános felidézte a 78 esztendővel ezelőtti eseményeket, a magyar honvédek hősi helytállását. „Ők hősök voltak, akik magukra maradottan is becsülettel akartak meghalni, mert egyszerűen megadhatták volna magukat vagy az egész hadsereg felbomolhatott volna, de a vezérkartól az utolsó katonáig mindenki kitartott és egy halálos kitörésben próbálkoztak, nem volt mindegy számukra, hogy a becsület vagy az árulás oldalára kerülnek. Azért tisztelem őket, mert magukra maradva is hősök tudtak maradni” – hangúlyozta a plébános rövid beszédében, majd a jelenlevők együtt imádkoztak és énekelték el a magyar és a székely himnuszt.
