Benedikty Horváth Tamás 1940-ben született Szegeden, gimnazistaként résztvevője volt az 1956-os eseményeknek. Emiatt 1965-ben, végzős joghallgatóként, letartóztatták, összeesküvéssel vádolták. 1967-ben szabadult a börtönből, évekig hányódott, hiszen a ,,politikaiakat" sehol sem tűrte meg a rendszer hosszabb ideig.
Szuvenír című nagyregénye 2000-ben jelent meg, a forradalom 50. évfordulójára 2006-ban újra kiadott könyvet — több más, szintén ünnepi kiadással együtt — elsüllyesztették, a kiadó nem vezetette be a könyvforgalomba. Laudáció hiányában, regényrészlet helyett egy nemrég készült tanulmányából vett részlettel köszöntjük a Magyar Művészetért-díjas írót:
,,Meg lehet-e mintázni ezt a frissen nyakunkba zúdított, globalizált életet a cinkosok összezagyvált szavaiból? Mi a haza? Van haza? Hol a haza? Ahol irhánkat mentve sodródhatunk az árral? Vagy valami más? Amit már réges-régen betemettek, eldózeroltak, lebetonoztak? Vagy például az, amire 1956 októberében, novemberében gondolhattak a halállal szembenéző kis rongyosok, a pesti srácok, akik világtörténelmet csináltak anélkül, hogy a markukat tartották volna? Mert vannak éjszakák, amelyek kicserélik az ember arcát, nevét, országát, sőt, még a halált is, csak a haza nem változik, ez a szív mélyébe gyűrt, egészen soha fel nem tárható, teljesen soha meg nem közelíthető illúzió."
