Az Egyházak Világtanácsa 1968-tól az ökumenikus imahetek megszervezésével is igyekszik elősegíteni a keresztyén felekezetek között az erőt adó egyetértést és a bátorító összetartozást. Évről évre a január harmadik hetére kijelölt időszakban a gyülekezetek és felekezetek közösen vagy egyenként is imádkoznak a keresztyén egységért.

Lassan egy éve, hogy a körülmények kényszerítő hatására minden felekezet a lelki életét is érintő szabályokhoz igazodva szervezi meg a közösségi alkalmakat. Istentiszteleteink, ünnepeink, a közösségi programjaink egy részét a létszámkorlátozás és megszorítások miatt teljesen újra kellett gondolni. Mindez a felekezetek közös imatizedének megszervezését Sepsiszentgyörgyön is ellehetetlenítette. Többnyire alternatív, a helyi hagyománytól eltérő, de mégis alkalmazható megoldást próbált keresni minden gyülekezet. A Gyöngyvirág utcai gyülekezetben úgy láttuk jónak, hogy az online felületen megszervezett imahét alkalmaiba bekapcsolódni is nagyszerű lehetőség, ám feltétlenül szükséges, hogy akár szerényebb és meghittebb körülmények közt is, de átélhessük a baráti, testvéri összetartozás, illetve a közösség áldásait.

Az idei imahét igei alapját adó, az igazi szőlőtőről szóló evangéliumi tanítás (Jn 15,1–17) nagyszerű segítség volt ebben. Azt tapasztaltuk, hogy a gyülekezet tagjainak, a hónapok óta elszigeteltséggel, elidegenedéssel, bezártsággal és magánnyal küzdő emberek többségének szüksége van arra az elsősorban személyes találkozásokban átélhető, lelki kapcsolatban megtapasztalható erőre, amely – a címben idézett tanítómese csattanóját idézve – „a lent levőket is magasba lendíti”. Estéről estére minden találkozás az összetartozásban erősített bennünket is. Nem csak a vendég lelkipásztorok: Sánta Imre, Balla Barna Márton, Bustya János, Nagy Zsolt Attila, Deák Botond és Bóné Sándor Barna igehirdetése, de a személyes kapcsolat, a lehetőségekhez mérten közvetlen találkozás is rámutatott arra, hogy a Jézus Krisztussal való közösségben, a közös imádságban, a közös felelősségvállalásban olyan erőtartalékok vannak, amelyeket kár lenne veszni hagyni.

A kiértékeléshez hozzátartozik az is, hogy a korábbi tapasztalatokhoz képest könnyen lehet, hogy némelyek többet vártak. Népesebb gyülekezetet, ünnepélyesebb hangulatot. Azt, ami igazán lényeges, ami igazán fontos, hogy a sok-sok különálló szőlővesszőt minden körülményben ugyanaz a közös erőforrás, a Jézus Krisztusban gyökerező hit táplálja, motiválja és készteti arra, hogy gyümölcsöző életet éljen, idén ebben a formában közölte velünk az Isten. Hálásak vagyunk érte.

Hegyi István