Fábián Ernő (1934–2001) kovásznai filozófia–történelem szakos középiskolai tanár nemcsak egy kisváros meghatározó pedagógusa volt évtizedeken át, hanem 11 önálló kötet, 80 tanulmány, közel 400 kisebb-nagyobb hírlapi cikk szerzője is.
Annak az erdélyi magyar nemzeti szabadelvű hagyománynak a képviselője, amely a jobb- és baloldal helyett az európai távlatú modernizációs mintákat kereste az erdélyi múltban, és azokat értelmezte újra a 20. század hetvenes-nyolcvanas éveinek körülményei között. Számára az erdélyi modernizáció és a magyar közösség fejlődésének egyik meghatározó feltétele, lehetséges motorja a külső minták folyamatos adaptációja volt a honi viszonyokra. E közösségépítés másik zálogát mint az erdélyiség lényegét az önkormányzatiság demokratikus kereteiben és az ehhez párosuló politikai kultúrában látta. Megalkuvás nélkül.
Ebbe a kötetbe Fábián Ernőnek azon tanulmányait válogattuk be, amelyek a nemzetiségi kérdés történeti kezelése modelljeinek értékelését adják, a nemzetet és a nacionalizmust mint közösségteremtő ideológiákat mutatják be, illetve a két világháború közti transzilvanizmust értelmezik újra. Mindez példa arra is, hogy nehéz körülmények között is miként lehet hitelesen időtálló értékeket, az etnopolitikai problémák kezelésére demokratikus kereteket felmutatni.
Bárdi Nándor
Fábián Ernő: Válogatott írások (Székely Könyvtár, 88.), Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2020