Temetőnyi halottnak, a második világháború száznyolc sepsiszentgyörgyi áldozatának állítottak emléket vasárnap a belvárosi református templom udvarán.
A kőtömbös emlékmű a harctéren elesettek, valamint a hadifogságban, bombázáskor, munkaszolgálaton elhunytak és az eltűntek nevét örökíti meg, azokét, akik a fegyveres pokolból, a nélkülözés kínszenvedéseiből soha nem tértek vissza szeretteikhez, és még az utolsó tiszteletadást sem kaphatták meg soha. Sepsiszentgyörgy első, második világháborús emlékműve felszentelése okán Pap Attila református lelkész ünnepi igehirdetésében azt hangsúlyozta: amelyik nemzet bízik az Úrban, el tud viselni minden megpróbáltatást; Sepsiszentgyörgy polgármestere azzal egészítette ki e gondolatot, hogy kell értelmének lennie a sok áldozatnak, amit soha nem szabad elfelejtenünk. Az emlékműnél mondott beszédében dr. Szőts Dániel kései bocsánatot kért a sepsiszentgyörgyiek nevében, amiért több mint hat évtized után Háromszéken utolsóként a megyeközpont állít emléket a második világégés áldozatainak, akiknek halálával mi, az utódok lettünk kevesebbek, és mai napig kérdezzük, volt-e értelme a tengernyi gyásznak, a borzalmas tragédiának. A Zakariás Attila tervezte emlékművet Dávid György, a Krisztus Király-templom plébánosa szentelte meg, a hozzátartozók nevében Botos Dénes emlékeztetett: ha az emberek elhallgatnak, a kövek beszélnek helyettük. Közreműködött a László Attila vezette Cantus Firmus vegyes kar és Veres Emőke versmondó.
