Azzal érvelnek, hogy Bukarest már minden műszaki feltételt teljesített. Pedig ezt – Traian Băsescu volt államfő után szabadon – már vagy tíz éve hajtogatják a Dâmbovița partján. Időnként némi biztató fuvallat is jön nyugat felől, de valahogy mindig elül. Most, hogy a járvány alatt a schengeni polgárok is megtapasztalhatták a határellenőrzések minden nyűgét, másképp lesz?

Amiről a román vezetők módszeresen hallgatnak, az éppen a sajátos helyi tényező. Mert hiába szerelkezünk fel akár utolsó generációs berendezésekkel, ha a képernyőknél, a gomboknál megvásárolható hivatalnokok ülnek. Eddig a korrupció volt a fő oka annak, hogy Románia felvételét visszautasították, de a politikai instabilitás, a kiszámíthatatlanul változó jogszabályok és az igazságszolgáltatás problémái is súlyosan estek a latba. Jobban állunk ma? A Transparency International legfrisebb jelentése szerint Románia továbbra is az EU legkorruptabb országa, világszinten Dél-Afrikával, Jamaicával és Tunéziával van egy súlycsoportban, és nemigen szépít a helyzeten, hogy Bulgária és Magyarország is ugyanitt áll. Magyarország ugyanis már 2007-től tagja a schengeni övezetnek, Bulgária pedig javított a korrupciós mutatóin, miközben Románia (két-két kisebb hátra-, illetve előrelépés után) a 2012-es, „afrikai” besorolással maradt. És a korrupció leküzdéséről az elmúlt évben nem esett szó, mintha a liberális párt hatalomra kerülésével egy csapásra megszűnt volna ez a hosszú hagyományra visszatekintő jelenség. A törvénykezés változatlanul zavaros, a politikai helyzet, a jobbközép kormánykoalíció stabilitása jelenleg csak ígéret (abból is csak néhány hetes, és ez az idő sem telt feszültségektől mentesen), az igazságszolgáltatásban pedig csak most kezdik helyrepofozni azt, amit a szociáldemokraták három év alatt elrontottak.

Ez sem minden. A schengeni csatlakozás egyik fő feltétele az unió külső határainak megfelelő védelme, és ezen a téren sem dicsekedhetünk: az illegálisan utazó, zömmel Ázsiából, délről és keletről érkező külföldiek túlnyomó többségét a hírügynökségek közlései szerint a nyugati határon csípik el, tehát nem akkor, amikor belépnek az országba, hanem akkor, amikor már mennének kifelé belőle. Ez a jelek szerint még egyetlen hazai illetékesnek sem tűnt fel, noha Németország és Franciaország vezetői már hónapok óta beszélnek a schengeni határok megerősítéséről, illetve a rendszer újragondolásáról, mert az őket ért terrortámadások miatt életbevágóan fontosnak tartják az összehangolt fellépést. De Bukarestben nem azt kérdezik, hogy mivel járulhatnak hozzá a közös erőfeszítéshez, hanem azt, hogy miért „büntetik” Romániát a csatlakozás elodázásával. Így már érthető, hogy miért olyan nehéz célhoz érni...