Amikor a tükör is családtag

2021. február 5., péntek, Nyílttér

Négyszer annyi idős vagyok, mint amennyi tizenkilenc éves koromban voltam. Előttem a jövő, miért ne tervezgetnék, győzködtem magam, és sikerrel.

Van egy dédunokám, kilenc idősávval nyugatabbra él, és még soha nem ültethettem az ölembe, pedig már nem csak mászkál, de szaladgál is. Derűlátók voltunk, az útiköltség összejön majd, innen is egy kicsi, onnan is egy kicsi. Aztán lezajlott a videotelefonos egyeztetés, utána a lányom boldog, a feleségem boldog, én is az vagyok, kezdhettük az olcsó repülőjegyek utáni vadászatot. Ennél a sportnál, mint tudjuk, az az aranyérmes trófea, amelyiknek az ára csak nagyítóval látszik. Ilyenre persze nem számítottunk, de valami hasonlóra igen. Alig kétheti hajtóvadászat után elejtettük a majdnem nemes repülőjegyeket, a tengerentúli belső járatokra is, hátradőlhettünk, fél év múlva irány a dédunoka.

Mindez tizennégy hónappal ezelőtt történt. Három hónapra rá megkoronázódott a világ, itthon rekedtünk, indíthattuk a második hajtóvadászatot, ezúttal a repülőjegyekre költött pénzünk után.
*
A keltezés szerint hónapokkal ezelőtt írtam a fentieket, éppen ideje hát folytatnom, amit elkezdtem. Gyakran malmozunk az ujjunkkal, és várjuk a vírus kiköltözését a világból, hogy mi visszaköltözhessünk a világba, innen, a vesztegzárból. Jártam a kínai falnál, tudom, hogy az csupán színpadi díszlet a szobám falához képest. Még szerencse, hogy van udvarunk, délelőttönként a kapuig, délutánonként a szemközti kerítésig szervezünk élménydús kirándulásokat. Az előszobába lépve soha nem érzem magam egyedül, ott van a tükör. Ha a feleségem is arra jár, akkor már négyen vagyunk, s ha a két kutyánk is megjelenik, már nyolcan. Amikor úgy érzem, hogy fáraszt a társaság, akkor bemegyek a konyhába. Ott nincs tükör. A karanténnak köszönhetően az ezervalahány kötetes könyvtár és a Wikipédia teljes anyagát kívülről fújom, a fészbuk kommentjeire és a tévéfilmekre általános érvényű és könnyen kezelhető algebrai képletet dolgoztam ki, lassan már semmi nem köt le, legfeljebb a kerti turistaútjaim. Most éppen felmásztam a falra. Több mint négyszer annyi idős vagyok, mint amennyi tizenkilenc éves koromban voltam, de a mellettem függő száznegyven esztendős dísztányérnál jóval fiatalabb. Sokat beszélgetünk, hihetetlen, de számomra is tanulságos történeteket mesél. Egyelőre nem szállok le.

Hozzászólások
Szavazás
Ön beoltatta-e magát koronavírus ellen?








eredmények
szavazatok száma 1784
szavazógép
2021-02-05: Szabadidő - :

A járvány évében is eredményesen tevékenykedtünk

Bár a járványhelyzet rányomta bélyegét a tavalyi évre, a Turul Iroda mégsem tétlenkedett. A folyamatos alkalmazkodásnak és újratervezéseknek, no meg a támogatóknak köszönhetően több tevékenységet is sikeresen megvalósított az egyesület.
2021-02-05: Kultúra - Czegő Zoltán:

Előszó

Én hallgatok Mi hallgatunk
Te hallgatsz Ti hallgattok
Ő hallgat Ők alhatnak