Mózes László
Az oktatási miniszter felfedezte a spanyolviaszt. Miután három hónapnyi kényszerszünet után az iskolások közel háromnegyede tegnap visszatérhetett a tanintézményekbe, Sorin Cîmpeanu kijelentette: meggyőződése, hogy a romániai iskolák nem válnak fertőzési gócpontokká, hiszen más európai országokban sem váltak azzá.
A politikus ezzel semmi újat nem állított, azt mondta ki, amit az elmúlt közel egy évben a liberális kormányzat nem volt hajlandó tudomásul venni: nevezetesen azt, hogy főképp a gyermekeket, kisdiákokat illetően az általános tapasztalat az, hogy a tanintézményekben a fertőzöttség mértéke igen alacsony, s ezt a tényállást a civilizált Európában figyelembe is vették, mindaddig tanítottak az iskolákban, ameddig a járványügyi helyzet lehetővé tette.
Romániában, mint annyi minden mást, ezt is eredeti módon oldották meg, s míg a zsúfolt bevásárlóközpontokban reggeltől estig lehetett gyúródni, iskolába nem lehetett menni. Persze, mindez ma már a koronás időszak egyik szomorkás epizódja, ám nem lehet elégszer ismételni, hogy a tavaly márciustól berekesztett oktatási folyamat mentális és társadalmi hatása csak az elkövetkező időszakban válik majd igazán érzékelhetővé.
Újszerű ellenben az a szilaj összemordulás, ahogy a hét végén, két nappal az iskolanyitás előtt egy banális formanyomtatvány okán egymásnak esett a tanügyminiszter és az egészségügyi tárca vezetője. Bürokratikus ügy, formaság, legyinthetnénk, s akár még csodálkozhatnánk is, hát nem volt épp elég idejük arra, hogy megszerkesszenek egy mindenféle szempontnak megfelelő szülői nyilatkozatot, egy formanyomtatványt, mely lehetővé tenné, hogy a fertőzésgyanús diákokat tesztelhessék az iskolákban? Ezek szerint nem volt, ám ennél többről van szó: egyrészt egy jellegzetes rendszerhibáról, másrészt a kormánykoalíció két nagyobb pártjának szembefeszüléséről, illetőleg arról is, hogy a politikai érdekek mindig felülírják az oktatási vagy az egészségügyi kérdéseket. Hogy iskolakezdés előtt más országokban például tömegesen tesztelték a pedagógusokat, mifelénk ez már kevésbé érdekes, örüljünk annak, hogy a tanügyminiszter végre látja azt, ami eddig is nyilvánvaló volt. Persze a nagy oktatási gondokhoz képest – mi történik majd azokkal a diákokkal, akiket az online oktatás szele meg sem legyintett – ez a megvilágosodás továbbra is édeskeveset jelent.
Ilyen körülmények között indulhattak iskolába a diákok, hozzávetőlegesen 2,1 millióan be is ülhettek a padokba, ám 780 ezren továbbra is csak otthonról, a számítógépek képernyője elől követhetik a tanárokat. Hogy mindez meddig tart, hogy a helyi szinten egyelőre érvényes zöld, sárga és vörös forgatókönyvet mikor írják felül egyetlen bukaresti tollvonással, ma még talány. És miközben egyértelmű, hogy a lakosság egészsége a legfontosabb, a jövőt sem szerencsés teljesen elpackázni. Jó lenne végre azt is belátni, hogy az iskola, a tisztességes oktatás vírusidőben is létfontosságú, s a tanintézmények kapuja pedig nem játékszer, mely politikai ambíciók szerint zárható, illetve nyitogatható.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
