Az eredeti elképzelés az volt, hogy minden gyermek kapjon egy ajándékkönyvet, de a konzultáció során kiderült, hogy ez nem minden esetben lenne jó, ezért könyvsarkokat is létrehoznak, ahol a különböző foglalkozások során közösen használják majd ezeket a könyveket egyes gyermekcsoportok.

A gyűjtés is kétféle: fogadnak 2005 utáni, jó állapotban lévő használt könyveket és újakat is. A könyvtárba is be lehet vinni az adományokat, és minden könyvesboltban dobozokat helyeztek el, hogy ha valaki ott vásárol, és kedve támad, kapcsolódhasson az akcióhoz. Közel 1500 háromszéki gyermeket szeretnének megajándékozni magyar és román nyelvű, a korosztályuknak megfelelő, tartalmas és szép kivitelezésű könyvekkel. Ajándékkönyveik felmutatása által ezek a gyermekek ingyenes belépőt kapnak majd a könyvtárba. Ahhoz, hogy nagyobb legyen a vásárlási kedv, az adományozók egy tombolaszelvényt is kitölthetnek, mellyel értékes könyveket nyerhetnek. A sorsolást április 23. körül tartják.

Mint megtudtuk, elég kevés könyv gyűlt idáig, pedig arra számítottak, hogy a legtöbb családban vannak olyan könyvek a polcon, amit a gyermekek már kinőttek, és könnyű szívvel odaajándékoznák más gyermekeknek.

Vajon mivel lehetne szimpatikusabbá tenni a programot az emberek számára? Lehet, hogy túl személytelen a gyűjtés, hiányoznak mögüle azok a gyermekek, akik elmondanák, hogy miért öröm számukra a könyv? És tényleg, vajon örülnek-e ezek a hátrányos helyzetű fiatalok a könyveknek? Valljuk be, kissé helyzetidegen, túl előkelő adománynak tűnik könyvet adni olyanoknak, akiknek a napi betevő is gondot jelent. Ha megkérdeznék tőlük, hogy mire van szükségük, vajon említenék-e a könyvet? Vajon tudják-e egyáltalán ők vagy a szüleik, hogy szükségük volna olyan jellegű ismeretekre is, amilyent a könyvek világa jelent? Szerencsére nem rajtuk múlik az akció sikere, hanem azokon, akik járnak könyvtárba, könyvesboltokba, és fel tudják mérni, hogy mennyire fontos a könyv minden gyermek számára. Azok számára is, akiknek még nem hozott könyvet az angyal, akiknek még senki sem ajándékozott könyvet a születésnapjukon. Akik talán kaptak már élelmiszercsomagot, de könyvet még soha. Persze ezt is átgondolták, az őrkői gyermekek például nem kapnak személyre szóló adományt, ott a könyvsarok fog megvalósulni, ahogy más hasonló helyeken is.

Már adott át pár könyvcsomagot a könyvtár, legutóbb múlt kedden a gyermekjogvédelem Horgász utcai családi házában, ahol minden gyermek és tinédzser korosztály szerint válogatott könyveket kapott. Kíváncsiak voltunk, hogy a 7–16 év közötti fiatalok hogyan fogadják az adományt, ezért elkísértük a könyvtár munkatársait az átadásra.

Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy mennyire örültek a könyveknek a gyermekek. Mint megtudtuk, a kisebbek mindig mesével alusznak el, de a nagyok is kíváncsian hallgatják az esti mesét. Stresszoldó és minta számukra a mese, a sikeres élet mintája. A ház kapott már könyveket ajándékba, ha szükségük van valamilyen szakkönyvre, szótárra, a nevelők szoktak pénzt kérni erre a célra az igazgatóságtól. Ilyen személyre szóló könyvajándékot azonban ritkán kapnak. Kíváncsian lapozgatták a saját könyveiket, mintha arra keresték volna a választ, hogy vajon miért éppen azt a bizonyosat kapták. Többen is jártak közülük a könyvtárba, amíg még szerveztek ott délutáni foglalkozásokat... Barátságosak, kedvesek voltak. Örömmel hallották, hogy kölcsönkönyveket is szívesen hoznának nekik a könyvtárosok, mindenkiről kiderült, hogy miről olvasna szívesen. Van, aki most tanul olvasni, talán ez a könyv is segít majd ebben. Hálából rajzolnak majd az adományozóknak – ígérték.

Vajon miért tartják luxuscikknek a könyvet, ami csak a kiváltságosoknak jár? Hisz valójában azoknak is nagy szükségük volna rájuk, akik csak a tűzgyújtó papírt látják benne. Mert vajon hová is vezethető vissza a szegénység, munkanélküliség, egyes társadalmi csoportok nehéz életkörülményei? Akik gyermekekként élettársi viszonyt kezdenek, kisbabát szülnek, aztán koldulni és kukázni kényszerülnek, azért teszik ezt, mert máshoz nem értenek, és ugyanezt adják tovább gyermekeiknek nemzedékről nemzedékre. Hogyan tudná más emberré nevelni a gyermekeit, aki ugyanebbe nő bele? Nálunk vagy Afrikában, Ázsiában, bárhol a világon. Mindig ott a legnagyobb a nyomor, ahol a legkevesebb a könyv, az életszínvonal növekedése sokkal inkább a könyvtől függ, mint a kenyértől. Először tehát a könyvet kellene eljuttatni mindenkihez, és utána sokkal kevesebb szükség volna élelmiszer-adományokra.