Románból fordított, magyar űrlapokat készítettek a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársai, és kezdeményezésük az aprómunka fontosságára figyelmeztet. Az intézetvezető szerint a helyi hatóságok, önkormányzatok által használt nyomtatványok magyar változatára azért van szükség, mert noha hét éve hatályos a törvényes előírás, hogy ahol a kisebbségiek lélekszáma eléri a húsz százalékot, anyanyelvüket használhatják a hivatalos ügyintézésben, e kívánalom eddig inkább csak a szóbeli érintkezésben érvényesült volna.
Nos, minden túlzás és elfogultság nélkül, a tényszerűséget szem előtt tartó legszigorúbb tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy a Székelyföldön kívüli régiókban e két- vagy többnyelvűség még az élőbeszédben sem lelhető fel a hivatalokban, nincsenek ugyanis a nyelvet ismerő vagy azt szolgálatkészen használó tisztviselők a megfelelő állásokban. Ami pedig az írásbeli érintkezést, magyar kérvények elfogadását vagy magyar hivatalos közlemények kiadását illeti, nos, e tekintetben a törvény betűje nyugodtan amolyan élettelen, ,,írott malasztnak" minősíthető, mely a bürokrácia eddigi antidemokratikus gyakorlatát a legkisebb mértékben sem háborítja.
Hogy baj van az állampolgári mentalitással is, mutatja, hogy a Székelyföldön önkormányzati alkalmazottaknak tűnt fel: bár elfogadnák a magyarul írt kérvényeket, és nem szenved hátrányt az ügyintézésben az, aki anyanyelvén szólítja meg őket, még itt sem él mindenki e jogával. A régi beidegződéseket levetni, nyilván, nehéz, s erre külön demokratikus nevelőprogramot kellene minden önkormányzatnak kidolgoznia.
Erdély többi régiójában ennél is nagyobb azonban a baj, ott több évszázados többnyelvűségi hagyomány indult rohamos pusztulásnak, emiatt esetükben a fentieknél is többre lenne szükség.
A törvényt megszavaztatni évtizedes küzdelembe került. Legalább annyi erőfeszítést kellene szentelni annak, hogy érvényt szerezzünk neki a mindennapi ügyintézésben is. Ki törődik vele, van-e e feladatnak egyáltalán gazdája? Lényeges láncszemet ragadott meg a Kisebbségkutató Intézet az űrlapok lefordításával — most tovább kellene lépni. A bukaresti ügyeivel, szélmalomharcaival túlontúl elfoglalt magyar képviseletnek a dolga lenne Erdélyben településről településre, hivatalról hivatalra, irodáról irodára haladva elérni, hogy mindenüvé magyarul is beszélő tisztviselők kerüljenek, hogy azok kimondott szolgálati kötelessége legyen a magyar ügyfelek fogadása. Az említett nevelőprogramnak, különösen szórványvidéken, minden köztisztviselőre ki kellene terjednie.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
