Románból fordított, magyar űrlapokat készítettek a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársai, és kezdeményezésük az aprómunka fontosságára figyelmeztet. Az intézetvezető szerint a helyi hatóságok, önkormányzatok által használt nyomtatványok magyar változatára azért van szükség, mert noha hét éve hatályos a törvényes előírás, hogy ahol a kisebbségiek lélekszáma eléri a húsz százalékot, anyanyelvüket használhatják a hivatalos ügyintézésben, e kívánalom eddig inkább csak a szóbeli érintkezésben érvényesült volna.
Nos, minden túlzás és elfogultság nélkül, a tényszerűséget szem előtt tartó legszigorúbb tárgyilagossággal megállapíthatjuk, hogy a Székelyföldön kívüli régiókban e két- vagy többnyelvűség még az élőbeszédben sem lelhető fel a hivatalokban, nincsenek ugyanis a nyelvet ismerő vagy azt szolgálatkészen használó tisztviselők a megfelelő állásokban. Ami pedig az írásbeli érintkezést, magyar kérvények elfogadását vagy magyar hivatalos közlemények kiadását illeti, nos, e tekintetben a törvény betűje nyugodtan amolyan élettelen, ,,írott malasztnak" minősíthető, mely a bürokrácia eddigi antidemokratikus gyakorlatát a legkisebb mértékben sem háborítja.
Hogy baj van az állampolgári mentalitással is, mutatja, hogy a Székelyföldön önkormányzati alkalmazottaknak tűnt fel: bár elfogadnák a magyarul írt kérvényeket, és nem szenved hátrányt az ügyintézésben az, aki anyanyelvén szólítja meg őket, még itt sem él mindenki e jogával. A régi beidegződéseket levetni, nyilván, nehéz, s erre külön demokratikus nevelőprogramot kellene minden önkormányzatnak kidolgoznia.
Erdély többi régiójában ennél is nagyobb azonban a baj, ott több évszázados többnyelvűségi hagyomány indult rohamos pusztulásnak, emiatt esetükben a fentieknél is többre lenne szükség.
A törvényt megszavaztatni évtizedes küzdelembe került. Legalább annyi erőfeszítést kellene szentelni annak, hogy érvényt szerezzünk neki a mindennapi ügyintézésben is. Ki törődik vele, van-e e feladatnak egyáltalán gazdája? Lényeges láncszemet ragadott meg a Kisebbségkutató Intézet az űrlapok lefordításával — most tovább kellene lépni. A bukaresti ügyeivel, szélmalomharcaival túlontúl elfoglalt magyar képviseletnek a dolga lenne Erdélyben településről településre, hivatalról hivatalra, irodáról irodára haladva elérni, hogy mindenüvé magyarul is beszélő tisztviselők kerüljenek, hogy azok kimondott szolgálati kötelessége legyen a magyar ügyfelek fogadása. Az említett nevelőprogramnak, különösen szórványvidéken, minden köztisztviselőre ki kellene terjednie.
