MagánerdészetekFelszámolni a kvótarendszert

2007. július 18., szerda, Riport

Új erdészeti törvénykönyv készül, s ennek megfelelően a reménykedés is felerősödik, hogy az új jogszabály orvosolja a tevékenységi terület sérelmeit, s lehetővé teszi a kilábalást az átmenet zűrzavarából ― tudtuk meg ankétunk folytatásaként. A bizakodóknak, avagy a kételyeiknek is hangot adóknak van-e igazuk?

,,Magánmegye"

Ioan Dumuţ erdőmérnök személyében cáfol rá arra, hogy a magánerdészeteket csak magyar szakember vezetheti Háromszéken. De a Feketeügy Egyesület által fenntartott berecki magánerdészet vezetőjének ennél több jutott, egyben amolyan nagykövete is a megyei hálózatnak az Erdőgondnokságok Országos Egyesületében, melynek a kezdeményező szelistyei mérnök az elnöke. Az országos egyesület alelnökeként bepillantása van az itt folyó törvényelőkészítő munkába, mely kihat a magánerdészetek kilátásaira. Hogy az egyesület csak a magánerdészetek érdekérvényesítő eszköze lenne, indulásból cáfolja, mégpedig ékes magyarsággal, bár a tényállást nem áll szándékában tagadni (jegyezzük meg: szintén magyarul):

— Nem vagyunk kimondottan csak a magánerdészetek szövetsége, bár pillanatnyilag a tagok e szférából toborzódtak, de ajtónk nyitva áll bármilyen erdészet előtt, beléphet hát az állami struktúra is.

— Egyelőre azonban nemigen törekszik rá...

— Az más tál tészta. Tagjaink száma 110, és tovább nő, körülbelül 1,5 millió hektár erdőt gondozunk. Országszinten sok kormányzati pozícióban található személynél még a régi állami szemlélet uralkodik, ezt kellene megváltoztatni, hogy a magánerdészetek érdekei is érvényesülhessenek, hogy az állami erdészeti hivatalokkal egyformán kezeljenek minket is. A tulajdon-visszaszármaztatás következtében megszűnt a nagy területű erdőgondozás, újra kell gondolni az egész erdészeti szabályozást, számolva azzal, hogy létrejött a kisebb erdőbirtok is.

Az arányok tisztázása rendjén kiderül, hogy ma az országban 6,5 millió hektár erdő van, a reprivatizáció nyomán visszaadott területekből eddig csak 1,5 millió képviselete csatlakozott az új egyesülethez. Ennek magyarázta?

— A visszaszolgáltatás elég nehezen megy, ennek reflexe az a pszichológiai probléma is, hogy sok magántulajdonos továbbra is az államhoz kötődik. Különben úgy néz ki, a magánosítás lezárultával az államnál hárommillió hektár körül marad, tehát a mai országos erdővagyon valamivel kevesebb, mint fele, a másik fele pedig még ,,úton van". A magánerdészetek megtalálhatóak Moldvában és Olténiában is, Erdélyben majdnem mindenütt. E szférához tartozónak számítom a községi erdőket is, melyek ugyan helyi köztulajdont képeznek, de már nem állami erdők.

Az új erdészeti rendtartás (cod silvic) tervezetéről legutóbb májusban tanácskozott a szervezet:

— A legfontosabb az lenne, hogy megszűnjön a jelenlegi kvótarendszer a kitermelésben, hogy az üzemtervek szerint lehessen gazdálkodni. A kormány által kiosztott kvóták beszűkítik a lehetőségeket. Ahelyett, hogy mondjuk két év alatt vághatnánk ki egy erdőt, az elhúzódik öt évre. Át kellene szervezni a felügyeleti rendszert is, nekünk például vannak a brassói és a suceavai felügyelethez tartozó erdeink is. Más: új erdészeti kataszterre lenne szükség, mert a régi állami már nem használható, kimész az erdőbe, és nem tudod, kiében vagy. Az üzemtervezésben is módosításra van szükség, a mai kis üzemtervek nem célszerűek. Nagyobb termelési egységeket kell létrehozni — és abból minden tulajdonos megkapná a saját erdejére vonatkozó adatokat. Ezzel egységesíthető lenne az erdőgazdálkodás, persze úgy, hogy a térképkészítés, üzemtervezés költségeit az állam állná, ezzel is segítve a magánbirtokosokat. Területi egységesítésen azt értjük, hogy ahol magánbirtok van több, ott a magánerdészet kezelné az erdőt, ahol állami, ott az állami erdészet. Ma sok gondot okoz, hogy egyazon területen több erdészetnek van érdekeltsége. Háromszéken persze, ahol foltokban van csak állami tulajdon, azt is átvállalhatná a magánerdészet, s megmaradna az állami erdészetnek a fa értékesítése, de a többi munkálatot végezhetnénk mi. Megyei szinten kb. 20 000—30 000 hektár marad ugyanis állami tulajdonban, az is sokfelé szétszórva.

Dumuţ úr úgy tudja, a Romsilvával egyeztetett törvénymódosítást ,,95 százalékban elfogadták a politikai pártok is", és reméli, az nemsokára a parlament elé kerül.

A berecki magánerdészetnek 21 alkalmazottja van, 14 800 hektár erdőt és legelőt gondoz három község, Bereck, Ozsdola és Lemhény határában. Tizenhárom nagytulajdonos alapította az egyesületet, ebből hét közbirtokosság, három községi erdő és három plébánia. Rajtuk kívül 400 magántulajdonos kötött még szerződést az erdészettel, ezek száma a privatizáció előrehaladtával további ezerrel nőhet. Ozsdolán befejezték nagyjából az 1-es törvény alkalmazását, Bereckben is elkészültek az iratcsomók, azokat hamarosan felküldik a megyei bizottsághoz. Az erdészet azt szorgalmazná, hogy a magántulajdonosok társuljanak, mert ,,meg kell érteni, kis területből meggazdagodni amúgy sem lehet, így viszont állandó jövedelemre számíthatnának, bár az nem lenne sok".

A körzet közbirtokosságainak, a berecki tanácsnak visszajár még kb. 2500 hektár részben Háromszéken, részben Bákó megyében. A Bákó megyei igények még nem mentek át az ottani bizottságon, bár a tulajdonjogot elismerték, viszont újabb dokumentumokat kértek. És ott a lemhényiek pere a Vrancea megyei bizottság és a román állam ellen, mely pillanatnyilag a strasbourgi emberjogi bíróság előtt van. (Erről beszámoltunk a minap.)

Útépítésre fognak pályázni

A berecki magánerdészet ,,önköltségre dolgozik", azaz jövedelméből fizeti alkalmazottait, és ami marad, az egyesület visszaosztja a tagoknak. ,,Két évvel ezelőtt volt 300 millió többletünk, a tavalyelőtt 500, a tavaly megint 500. Minden hónapban beütemezzük a költségeinket, s ha marad pénz, azt a következő hónapban levonjuk a befizetendő összegből."

Dumuţ úr az övezet erdeinek korszerkezetét kiegyensúlyozottnak tartja, bár ,,ahol a nagy széltörés pusztított 1995-ben, ott a fiatal erdők kerültek túlsúlyba". Az erdők 40 százaléka fenyőkből áll, a bükkerdők kb. 55 százalékot tesznek ki.

Az erdei utakat a régió tanácsai visszakapták kettő kivételével, de a reprivatizáció előrehaladtával azok is visszajárnak.

— Két új útra vonatkozóan elkészítették az előtanulmányt, s ahogy az EU-s pénzek hozzáférhetőek lesznek, benyújtják rájuk a pályázatot az ozsdolaiak és a bereckiek. Az utak minősége eléggé gyenge pillanatnyilag, ennek oka, hogy tíztonnás kocsikra készültek, ma pedig harminctonnásak is járnak rajtuk.

A berecki erdészeti székhelyet az állam hajlandó ugyan visszaadni, de pénzt kér érte, ezért a vita a törvényszéken folyik pillanatnyilag. Az erdészházakat — öt van belőlük — a megyei bizottság visszaítélte, itt is per tárgyává vált a dolog, s egyelőre a fellebbezések stádiumánál tart.

Természetvédelmi terület, versenytárgyalás

Természeti rezervátum nincs a régióban, bár előfordulhat, az Ojtozi-szorosban mégis létesül. Mivel Kézdialmáson kifogásolták és frusztrációként élték meg azt, hogy megkérdezésük nélkül természetvédelmi területté nyilvánították a közbirtokosi tulajdon egy részét, érdemes meghallgatni Dumuţ úr véleményét a kérdésről:

— Nem ellenezném, mert törvény garantálja, hogy magánszemélyek ilyen esetben kárpótlást kapnak az államtól. Kiszámítottuk papíron, hogy nem járnak rosszul, ha a 110 évre elosztott évi jövedelemmel hasonlítjuk össze. A baj az, hogy egyelőre csak a természetes személyeket kárpótolnák, a jogi személyek felől még nem intézkedtek. Mindenesetre, ha valahol megtiltják a vágást, mert a természetvédelmi funkció fontosabb a gazdaságinál, ott a tulajdonost a jövedelemkiesésért kárpótolni kell.

Az egyesület területén sajátos módon szervezik meg a kitermelési árveréseket, ebben az erdőmérnök véleménye szerint közrejátszik a belátás:

— Nálunk megértették, hogy a legjobb árverés útján eladni a fát, és ezt erdészeti szinten szervezzük meg. Miért nem külön-külön? Megmagyaráztuk, hogy akkor egymás közt konkurálnának, és rontanák saját esélyeiket. Ha együtt hirdetjük meg, mindenki a legtöbbet nyeri, és tiszta a kép, nem merül fel a gyanú, hogy egyik vagy másik ,,elintézte" az árat. A liciten valóságos ár érhető el, az indulási árat persze a tulajdonos szabja meg a fafaj, méretek stb. szerint, figyelembe véve a szakember véleményét. Az ár köbméterenként általában egymillió régi lej körüli, fővágásnál elérheti az 1,2—1,4 milliót. Ahol többet adnak, ott már az ember elkezd gondolkodni a valódi indokok felől.

A régióban általában lábon kel el a fa, egyes közbirtokosságok maguk termelik ki viszont azt, amit kiosztanak tagjaiknak. A tulajdonosok feldolgozásba nem fektettek be, nincs miből, a tagság elégedetlenségét váltaná ki, ha a hasznot nem osztanák ki. Dumuţ szerint ez egy olyan hibás kör, amiből eddig nem sikerült kitörni. Nyilván rövidlátásra vall, hogy képtelenek belátni: ma befektetsz egy lejt, és holnap kettőt kapsz vissza — de az általános szegénység elbizonytalanítja az embereket, és a rövidlátást is megmagyarázza. A fát különben helyi vállalkozók és moldvaiak fűrészelik építőanyaggá, Bereck határában több fatelep is virul (Partyzona, Toro Impex, egy gelencei cég stb.), az elsődleges feldolgozást a helyi cégek végzik, bútorgyár nincs a közelben. Az erdőmérnök felhozza továbbá, hogy a tőkefelhalmozásnak a törvények sem kedveznek nézete szerint, meséli, hogy egyik évben megtakarítottak egy összeget, azt év végén az állam megadózza, ha átviszed a következő évre. Mivel több éven keresztül kellett volna félretenni, a többszöri adólevonást már aránytalanul nagy veszteségnek vélték. Sapard-pályázatra is azért nem jelentkeztek, mert az 50 százalékos önrészt sem tudják előteremteni.

Legjobb erdész a Jóisten

Itt már a beszélgetés költői magasságokba kezdett szárnyalni. A riporter még tett egy kísérletet földközelben tartására, arra kérdezvén rá, milyen külföldi üzletemberek jelentkeztek bérlői szándékkal eddig.

— Portugál és finn vállalkozók kerestek meg, megszerveztem egy találkozót a tulajdonosokkal. Szerintem, ha feldolgozóegységet is építenek ide, és szavatolják, hogy a birtokosok megkapják eddigi jövedelmüket, akkor érdemes foglalkozni a kérdéssel, mert amit építenek, itt marad, és ittenieknek ad munkát. De a külföldiek sem tudják egyelőre, mit akarnak, puhatolóznak csupán. A finneknél az erdészeti törvény más, a portugálok, meglehet, itt láttak erdőt először életükben — neveti el magát.

A nyugati és keleti ember és társadalom másként viszonyul az erdőhöz — magyarázza. Nyugaton többre tartják az erdő természeti funkcióit, mint a gazdaságiakat. Az életszínvonal emelkedésével talán itt is hódít majd a szemlélet, hogy a kontinens két nagy ,,levegőtisztító tényezője, az Atlanti-óceán és a Kárpátok" közül az egyik itt található. (Igaz, további kétmillió hektárt kellene ültetni, hogy elérjük a nyugati államok átlagát.)

— E szempontból áldott jusst örököltünk — a Jóisten a legjobb erdész —, csak tudjuk megbecsülni.

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1181
szavazógép
2007-07-17: Magazin - x:

,,Sörétes Puska” köpött a legmesszebb

Gyengült a világ legköpőképesebb családjának hordereje: idén csak egyetlen kategóriában diadalmaskodott a família a michigani cseresznyemagköpő tornán, míg két éve még öt bajnokot adott.
2007-07-18: Máról holnapra - Magyari Lajos:

Lesz-e találkozó?

Sorra elmúltak ama dátumok, melyeket Markó Béla jelölt meg alkalmasaknak a Tőkés Lászlóval való találkozásra. Még szerencse, mondhatnánk, hogy a helyszínek ,,nem múltak el", megvan Kolozsvár is, Marosvásárhely is, sőt, megvan Tusnádfürdő is, mégpedig nagy ifjúsági gyülekezettel éppen. De a helyszínek valamiért nem jók a feleknek, egyiknek az egyik, a másiknak a másik, az egyiknek ezért, a másiknak meg amazért.