Marosvásárhely Fekete MárciusaPetre Roman volt miniszterelnök torzításai

2021. március 18., csütörtök, Történelmünk

Az 1989. decemberi romániai rendszerváltás után alig három hónappal, 1990 márciusában történt az a magyarellenes pogromkísérlet, amely a köztudatba Marosvásárhely Fekete Márciusaként vonult be. Kincses Előd jogász, aki az események idején a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front (NMF) és Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (NEIT) alelnöke volt, szerkesztőségünknek küldött levelében reagált Petre Roman volt miniszterelnök 2018-ban a Cartea Românească kiadónál megjelent emlék­irataiban (Despre pasiune în vremuri de libertate, fordításban: Szenvedélyről szabadság idején) a marosvásárhelyi eseményekkel kapcsolatban állítottakra. Az évforduló alkalmából mai Történelmünk rovatunkban Kincses Előd Petre Roman volt miniszterelnök szelektív memóriája és a valóság címmel küldött írását közöljük szerkesztve, de a szerző alcímeivel.

  • Kiégett autóbusz Marosvásárhelyen. Fotó: Vajda György (Népújság)
    Kiégett autóbusz Marosvásárhelyen. Fotó: Vajda György (Népújság)

1990 márciusa sorsfordító volt, akkor állították vissza Romániában a gyűlölt Securitatét (átkeresztelve SRI-nek), és akkor alapozták meg az – Iliescu államelnök szavaival – „eredeti demokráciát”. Petre Roman akkori miniszterelnök emlékirataiban külön fejezetet szentelt a marosvásárhelyi „interetnikus konfliktusnak”. Ebben úgy tesz, mintha neki, Ion Iliescu államelnöknek, Virgil Măgureanu SRI-alapítónak, Victor Stănculescu hadügyminiszternek, Mihai Chițac belügyminiszternek, Gelu Voican-Voiculescu miniszterelnök-helyettesnek semmi közük nem lett volna a marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlethez.

Roman azt állítja, hogy a Vatra Românească „kulturális” szervezet volt „az a fal, amely megállította a hullámot”. A szövegkörnyezetből arra lehet következtetni, hogy a hullám kifejezéssel a szerző a magyarság jogvisszaszerző követeléseinek visszaverésére célzott. Határozott önvallomással indít: „nagyon nehéz pillanatot éltünk át, mivel Románia területi épségét és állami létét veszélyeztették”. A hazafiaskodó, az ősi földért aggódó mondat sok román olvasóban a magyar veszély rémét idézi fel, hiszen hosszú évtizedek óta a politikum ezzel a riogatással kendőzi el inkompetenciáját, az ország valódi problémáinak megoldatlanságát. (…)

 

Kétbalkezes tévéstáb

Románia szétesésének veszélyét azzal is magyarázgatja a volt miniszterelnök, hogy mind román, mind magyar oldalról kölcsönösen hergelték egymást. Arra hivatkozik, hogy „ismerjük a botokat, amelyekkel Mihăilă Cofariut bántalmazták, valamint Sütő András magyar író súlyos sérüléseit”, majd hozzáfűzi, hogy az áldozat a megegyezés, a konszenzus híve volt, nem pedig közismert revizionista. A két tábor egymással szemben állt, és „információim voltak arról, hogy a marosvásárhelyi összetűzések előtt mintegy tíz nappal a helyszínen tartózkodott az ír televízió stábja”, amely lefilmezte a zöld pulóverben földön fekvő Cofa­riu bántalmazását, és azt állította, hogy magyar áldozatról van szó, mégpedig azért, hogy befeketítse a „békés” románokat. A szerző azt próbálja sugallni, hogy Románia elleni aljas nemzetközi összeesküvéssel állunk szemben. (…) A béke apostolait történetesen 60 kilométerről szervezetten szállították be Marosvásárhelyre. Mit/kiket is keresett Cofariu a főtéren? Mit is tartott a kezében, mielőtt valószínűleg leütötték? (…)

Petre Roman nem veszi észre az előadott történet hiteltelenségét. Azaz: ha az írek már tíz napja Marosvásárhelyen voltak, miért csak március 20-án filmeztek, miért nem rögzítették egy nappal korábban a főtéren azokat a buszokat, amelyekkel beszállították a hodákiakat, a rendőrtiszti felügyelet alatt kiadogatott dorongokat, az RMDSZ székházának ostromát, Sütő András bántalmazását és sok más egyebet? A magyarázatot az ír tévés rég megadta: március 19-én Brassóban voltak, és ott érte őket a hír a hodákiak marosvásárhelyi beözönléséről, Sütő András súlyos bántalmazásáról. Az is nehezen hihető, hogy az ír tévések Romániába érkezését a hírszerzés tíz nappal a fekete március előtt jelentette volna Petre Romannak – ez még abban az esetben sem életszerű, ha történetesen joggal kételkedünk abban, hogy 1989 decemberében Iliescuék három hónapra ténylegesen felfüggesztették a Securitate tevékenységét.

 

Eltűnt rendőrkordon, eltüntetett ügyirat

A szerző, akárcsak a román média, bölcsen hallgat arról is, hogy a március 20-i összecsapások során a zöld pulóveres eseténél jóval vérfagyasztóbb jelenetek is lejátszódtak; három magyar áldozatot (Csipor Antalt, Gémes Istvánt és Kis Zoltánt) a román támadókat beszállító járművek sofőrjei szándékosan halálra gázoltak. M. P., aki azt a teherautót vezette, amelyik nekirontott a volt görögkatolikus katedrális lépcsőinek, gondatlanságból kioltotta az egyik, magyarverésre általa beszállított román paraszt életét is.

A volt miniszterelnök mit sem hallott arról sem, hogy a leitatott, a Vatra Românească, az ortodox pópák, a polgármesterek, néptanácsi titkárok, milicisták által rémhírekkel felbőszített Görgény-völgyi románokat szervezetten szállították be Marosvásárhelyre. Dokumentumok bizonyítják, hogy a Vatra szervezet már március 15-én megrendelte azokat a buszokat, amelyekkel 19–20-án beszállították az agresszorokat. A néhai Radu Ceontea, a szervezet egyik alapítója, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke, szenátora nyilvánosan büszkélkedett azzal, hogy a Görgény-völgyiek „hagyományos munkaeszközeikkel” jöttek be Marosvásárhelyre, mégpedig azért, hogy „pacifikálják” a magyarokat.

A magyar tábor videón rögzített rigmusai között az is szerepelt, hogy „să vină armata” (jöjjön a hadsereg). Ezeket a sokszor lejátszott felvételeket kizárt, hogy ne ismerné a korszak miniszterelnöke, ezért jogos a kérdés: hogyan is gondolhatja azt, hogy a magyarok el akarták szakítani Erdélyt, méghozzá a román hadsereg oltalmát kérve?

Azt is leírta, hogy a Securitate volt marosvásárhelyi rezidense március 20-án telefonon figyelmeztette: „fennáll az összecsapás veszélye, noha a két tábor nem akar összecsapni, de nincs, aki szétválassza őket, ezt csak a hadsereg tehetné meg”. Kérdésem: ha a két tábor nem akart összetűzni, miért kellett volna őket szétválasztani?

A felvételeken jól látszik, a Városháza téri magyar tábor és a hodákiak érkezése előtt a Grand Szálló előtt tüntető román tábor között állt egy rendőrkordon, amely a szervezetten beszállított Görgény-völgyi románok támadása előtt parancsszóra felszívódott! Én is, akárcsak más marosvásárhelyi vezetők, a szászrégeni görögkatolikus püspök, Alexandru Todea, telefonon, Ion Caramitru, a nemzet színésze pedig személyesen kértük/követeltük a „parasztjárás” megakadályozását, mindhiába. Pedig elég lett volna a Szászrégen és Marosvásárhely közötti országúton egy tankot keresztbe állítani, és akkor a beözönlésre, az öt halottal és rengeteg súlyos sebesülttel járó összecsapásokra nem került volna sor.

A jelentős létszámú marosvásárhelyi helyőrség parancsnoka, Constantin Cojocaru tábornok sürgetéseink ellenére csak a verekedés után vezényelt a Grand Szálló elé néhány katonai járművet. A tábornoknak érdekében állott az etnikai konfliktus kirobbantása, hiszen Dumitru Ciobotă ezredes, marosvásárhelyi katonai főügyész néhány héttel korábban már megszerkesztette a vádiratot azért, hogy a generálist a decemberi tüntetők ellen elrendelt gyilkos sortűzért felelősségre vonják. Meggyőződésem, a kaszárnya parancsnoka arra számított, a konfliktus eltereli ügyéről a figyelmet. Számítása bevált, két hónappal később a nyomozati eljárást Románia főügyésze áthelyeztette Bukarestbe, ahol aztán az ügyiratnak nyoma veszett. Constantin Cojocaru élete végéig háborítatlanul élvezhette magas nyugdíját.

 

Ugrás a jövőbe

Március 20-án kormánytelefonon kétszer is felhívtam a miniszterelnököt. Először este fél kilenckor azt kértem, hogy intézkedjen, a hadsereg mihamarabb állítsa helyre a rendet. Határozottan megígérte azt, hogy egy órán belül Marosvásárhelyre érkezik a tordai gyalogezred. Miután nem történt semmi, mintegy másfél óra múlva ismét felhívtam. Azt válaszolta, hogy a katonák elindultak Tordáról, de a magyar falvak akadályozzák előrehaladásukat. (Jelzem, Torda és Marosvásárhely között egyetlen magyar többségű település sincs.) Éjfél után, tehát 21-én megérkeztek a deveselui ejtőernyősök, és a hajnali órákban megjöttek a tordaiak is. Ekkorra már az összecsapásnak rég vége volt, de vitathatatlan, a hadsereg jelenléte hozzájárult a helyzet stabilizálásához. (…)

A visszaemlékező miniszterelnök a jövőbe látás képességével is rendelkezik. Azt írja, hogy „az összetűzés egyféle bosnyák forgatókönyv volt”, amit „már akkor megmondtam”. Csakhogy a jugoszláv háború több mint egy évvel később, 1991. június 27-én tört ki...

 

Az uszítás elkezdődik

Petre Roman írja: „Természetesen feltettem a kérdést, mi vezetett ehhez az interetnikai konfliktushoz, és egész egyszerűen az a meggyőződésem, hogy a Ceaușescu-rendszertől való felszabadulás felszabadította azokat az ösztönöket is, amelyeket a kommunista időszak sokáig elnyomott. A magyarok úgy érezték, hogy önazonosságukat elnyomták és erőszakkal asszimilálták őket, ami javarészt megfelelt a valóságnak. (...) A helyzet nagyon súlyos volt, főleg az Egyesült Államok magyar revizionista körei tevékenysége miatt, amelynek azokban a pillanatokban revizionista jellegű visszhangja volt; emlékezzünk a budapesti Antall Józsefre is. Az Antall-kormány jobboldali volt, határozott revizionista jelleggel; idézzük fel azt, hogy Antall József azt mondta: »én 15 millió magyar miniszterelnöke vagyok«.”

Az idézett eszmefuttatás tele van történelmi és tárgyi tévedésekkel, elhallgatásokkal. A Ceaușescu-rendszer elsöprése Tőkés László hősi ellenállásával a temesvári parókiánál kezdődött. A közösen kivívott győzelem után néhány napig a románok tiszta szívből szerették a magyarokat, sokan kimondták: végre együtt vagyunk!
A Petre Roman által megdicsért securitatésok – akiket azonnal a hadsereg oltalma alá helyeztek – rádöbbentek, ha megszűnik a „magyar veszély” mint riogatás lehetősége, akkor a nagy jövedelmet biztosító könnyű sikerek visszavonhatatlanul eltűnnek. A háttérben azonnal elkezdtek áskálódni, mérgezni a levegőt. Ion Iliescu, az ország akkori vezetője már 1990. január 25-én a bukaresti televízióban szeparatizmussal riogatott. Ez a fogalom a régi román félelemre hajazott, arra hogy „a magyarok el akarják szakítani Erdélyt”. A román televízió és a marosvásárhelyi Cuvântul Liber napilap (híven a Vatra Românească szervezettel kötött szerződéshez) rákezdett a magyarellenes, uszító anyagok publikálására. (…)

Sajnos, a médiakampány elérte célját, a kölcsönös szeretetet a kölcsönös bizalmatlanság váltotta fel. Petre Roman miniszterelnök semmit sem tett a helyzet romlása ellen, sőt, a február elsejei gyulafehérvári vatrás nagygyűlésen magyarellenes kórust vezényelt. Áldatlan tevékenységét Király Károly, a Nemzeti Megmentési Front és a szenátus alelnöke is megírta visszaemlékezéseiben, a Nyílt kártyákkal című könyvében.

 

Nem úgy és nem akkor

A szerző egészen elképesztő tévedésekkel tarkítva mutatja be Antall Józsefet, az 1990. április 7-i választáson győztes Magyar Demokrata Fórum (MDF) által alakított kormány miniszterelnökét. Azt állítja, hogy jobboldali revizionistaként azzal a kijelentésével, hogy 15 millió magyar miniszterelnöke, felkorbácsolta a románok félelmeit, döntően hozzájárult az etnikai konfliktus kirobbantásához. Igen ám, de 1990. március 19–20-án Magyarország miniszterelnöke a szocialista Németh Miklós volt, Antall csak két hónappal később, május 23-án alakított kormányt. Az ominózus mondat az MDF országos gyűlésén, 1990. június 2-án hangzott el, a következőképpen: „Én lélekben és érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke akarok lenni” (!)

Emlékeztetőül: pont a fekete márciuskor járt le az a három hónap, ameddig a Nemzeti Megmentési Front decemberi határozata szerint a securitatésok fizetett szabadságon voltak…

Kincses Előd

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 753
szavazógép
2021-03-18: Család - :

Gyermekeink

2021-03-18: Belföld - :

Egyre több a piros megye

A stratégiai kommunikációs törzs tegnapi jelentése ismét hatezer fölötti új koronavírus-fertőzésről számol be. A kedd délelőtt – szerda délelőtti időszakban elvégzett közel negyvenezer teszt 15,5 százalékos pozitivitást eredményezett, 6186 újabb esettel 874 985-re emelkedett a járvány kezdete óta bizonyítottan COVID-19-cel fertőzöttek száma. Háromszékről ebben az időszakban megint magas számú, 39 új esetet jelentettek, ezzel Kovászna megye fertőzöttségi mutatója 1,26-ra emelkedett. Ebben az időszakban 89 újabb áldozatot követelt a koronavírus, Háromszékről nem jelentettek halálesetet. A kórházi kezelésre szorulók száma 11 361-re emelkedett, a súlyos esetek száma az elmúlt nap folyamán negyvennel gyarapodva 1266-ra nőtt.