A múlt század harmincas-negyvenes évei­ben készített ceruzarajzok és akvarellek a homoródalmási, peteki, székelymuzsnai, kecseti, gyulakutai-siklódi, kisfaludi, lövétei, gyimesfelsőloki csángó, lövéri román, bátosi szász, gyergyóvidéki, csíkvidéki és felsőrákosi női és férfi viseleteket ábrázolják.

Hoffmann Edit, Erdővidék Múzeumának muzeológusa megnyitóbeszédében elsőként a kiállítás rendhagyó helyválasztására tért ki – a református templom kerítésére rögzítették a székelyudvarhelyi Balázs Ödön és a marosvásárhelyi Tordai Ede fotográfusok által készített reprodukciókat –, mondván, ily módon nemcsak a múzeumot látogatók, hanem minden erre sétáló városlakó érdeklődését is sikerül felkelteniük.

A kiállítás kapcsolódik a március 15-i ünnephez is, hiszen népviseletünk a nemzeti tudat egyik kifejezője – mondotta Hoffmann Edit. „A nemzeti tudat a nemzeti, jó értelemben vett külön értékek újrafelismeréséhez is vezetett. A viseletek biza nemcsak a korosztályok megkülönböztetését tették nyilvánvalóvá, hanem a hovatartozást is. Egy-egy viselet felöltésével a viselő vállalta a bizonyos vidékhez való tartozását is, lévén, hogy a vidék jellegzetes szabású, díszítésű viseletét öltötte magára” – fogalmazott.

P. Buzogány Árpád, a Forrásközpont munkatársa elmondta: céljuk az volt, hogy megmutassák, milyen pompázatos, gazdag és változatos a ma már kiveszőben levő, csak ünnepekkor magunkra öltött népi viseletünk. Haáz Rezső részletgazdag, hiteles képi ábrázolása jobban megmutatja azt, mint bármelyik fénykép. „Ha már annyit hivatkozunk hagyományainkra, illő, hogy ismerjük is azt, amiről beszélünk, és ne délibábos, romantikus eltúlzások kerüljenek be a köztudatba”– mondotta a művelődésszervező.

(A rendhagyó kiállítást április derekáig lehet megtekinteni.)