István Ildikó húsz éve foglalkozik óvodai néptáncoktatással. Úgy véli, a gyermekekkel aránylag könnyű dolgozni, mert az óvodások szeretnek játszani, a tánc pedig játék is. A könyv anyagának jelentős részét gyermekkorából, a székelyderzsi évek alatt tanultakból merítette, de sokat hozzátettek a táncos évei alatt szerzett, időben letisztult tapasztalatok is. Hasonló anyaországi kiadványokat is átolvasott, ám azokat semmilyen módon nem kívánta követni: túlságosan tankönyvszerűnek és száraznak vélte ahhoz, hogy példát jelentsenek számára. „Azt szerettem volna, hogy ne tankönyv legyen, hanem egyfajta minta, amihez az óvodában és általános iskolában dolgozók hozzáidomíthatják a már használt tudásukat, és ami közérthető a néptánc iránt érdeklődő szülők számára is. Amúgy éppen ez a közérthető fogalmazás volt a legnehezebb, mert a játékot bemutatni, kézzel-lábbal elmagyarázni sokkal könnyebb, mint leírni és ismertetni a szabályokat, de azt hiszem sikerült. Remélem, nem a polcon fog porosodni ez a könyv, hanem gyakran fellapozzák a pedagógusok, hogy ihletet merítsenek belőle foglalkozásaikhoz” – mondotta István Ildikó.

A könyvhöz mellékletként a Művészeti és Népiskola munkatársai, Mihály Pál, Kerezsi Csongor és Lőrinczi Zsolt közreműködésével készített, erdővidéki dalokat tartalmazó CD is jár. Hogy miért éppen erdővidéki? Mert a könyv szerzőjének mintegy tizenöt éve nagyajtai és vargyasi néptánccsoportja is van, a foglalkozásokon használt dallamok pedig igencsak közel állnak szívéhez. A könyv bemutatóját csütörtök délután Nagyajtán tartották, ám hamarosan minden óvodához személyesen próbálják eljuttatni, hogy szemléltetve, kis közös mulatság keretében adhassák át.