Akkor még jól ránk lehetett ijeszteni, a szabályokat (majdnem) mindenki betartotta, és a vírusok kissé hátra is hőköltek. Az utcán csőre töltött fegyverrel kivonult még a katonaság is, tán azt hihették a koronavírusok, hogy lelövik őket, mint a kutyát. Jobbnak látták, ha betartják ők is a felszólítást: Hátrább az agarakkal! A rendőrség, csendőrség a szabályokat be nem tartókra hegyezte írószerszámait, és szintén utcára vonult. Aztán nem hallottuk, hogy a katonaság lövöldözött volna, a rendvédelmi szervek ugyan szabtak ki büntetéseket, de potyára, mert azokról kiderült, hogy törvénytelenek. A be­ijedt polgárok látták, hogy nem éppen hal bele mindenki, ha elkapja a koronavírust, és elég jól megúsztuk az úgynevezett első hullámot.

A nyáron sokan a hullámok közé vetették magukat, miután lementek a tengerre. A Covid-19, valószínű, nem kedveli a sós tengeri levegőt és a tűző napsütést, mert rövid időre árnyékba vonult, és csak később merészkedett bátrabban elő.

Az, hogy hány fertőzöttet találnak, végül is attól függ, hány embert tesztelnek. A fertőzöttek és elhunytak nagy része különféle krónikus betegségekben szenvedett. (Bár úgy is lehetne mondani, hogy a krónikus betegségekhez kapcsolódhat a Covid mint társbetegség.) Ha egyáltalán nem tesztelnének, akkor egyáltalán nem is lenne koronás beteg. Jelenthetnék, hogy mindenki a saját, jól megszokott betegségébe halt bele. Sőt, a Covid-osokról is állíthatnák, hogy például kétoldali tüdőgyulladásban hunytak el. És ez milyen jól mutatna a statisztikákban. Sumákoltak is egy kicsit választásokkor a betegszámlálásban, nehogy elmaradjon, mert akkor Iohannis nem alakíthatta volna meg saját kormányát.

Kezdetben csak maszkokkal, kesztyűkkel és távolságtartással tudtunk védekezni a járvány terjedése ellen. De annak is megvan az ára. Csodálkozom, hogy a zöldek még nem léptek fel a maszkviselés és kesztyűhasználat ellen, tudva, hogy ezek az eldobott védőeszközök mennyire szennyezik a környezetet. Miniszterelnökünk szava vigasztaló a környezetvédőknek, mert ő azt mondta: most már annyi oltást kapunk, hogy szeptembertől eldobhatjuk az utolsó maszkokat is. (De mi lesz a sok fecskendővel és tűvel?) Biztató a vakcinagyártóknak, hogy már azt is rebesgetik, a mutációk miatt szükség lehet harmadik oltásra is. És aztán, ha ez a nyavalyás vírus állandóan mutál, mint a kamasz fiú hangja, akkor életünk végéig kell évente egyszer-kétszer oltatnunk magunkat?

Az igazi környezetvédők – akik azt mondják, hogy az a legjobb, ha nem is születnek gyerekek, mert ezzel is csak a bolygót terhelnénk tovább – miért nem kampányolnak a járvány érdekében? Mert ha a ragály miatt sokan elhagyják ezt az árnyékvilágot, talán kicsit lélegzethez juthat a Föld.

Ez a vírus még másféle károkat is okoz, amelyeket nem is az orvosok vesznek észre, hanem közönséges földi halandók, és ami a vírusoknak az agyműködésben okozott rendellenességeiben mutatkozik meg. Valami ilyesfajta agykártétel miatt kormányunk tagjai máma egyet mondanak és holnap mást. Ezt nap, mint nap láthatjuk, a nép felé intézett üzenetekből. Ilyen például az a figyelmeztetés, hogy: lesz karantén (vagy nem lesz, mától lesz, félig lesz és csak holnaptól, vagy egészen, de holnaputántól). Ma ez a feltétele a bezárásoknak, holnap az. Aztán többen is vannak, akik szajkózzák ugyan a járvány­ügyi szabályok betartásának fontosságát, de azt gondolják, hogy az rájuk nem vonatkozik. Ráadásul az a fránya vírus összeugrasztja Iohannis kormányának tagjait is, amit az utóbbi időben tapasztalhattunk. Egyik kormánytag támadja a másikat, a másik visszatámad, mert biztos, mindkettőbe beleült a vírus. Ezek a kártevők sok ember fejébe bújhattak bele, akiket láthatólag nem betegítenek meg. Belőlük lesznek a vírustagadók, a korlátozás-, maszk- és oltásellenesek, akik aztán utcára vonulnak és tiltakoznak, amivel a Covid-19 malmára hajtják a vizet, és azt állítják, hogy az egész csak valamiféle nemzetközi összeesküvés.

A védőoltások beszerzését és elosztását végzők is áldozatul eshettek az unió fővárosában, Brüsszelben ennek a konspirációnak, hogy lassítsák a vírusellenes fellépést. Pedig a leghatásosabb fegyver ebben a harcban az orvosok és nővérkék kezében levő fecskendő, amelyben antivírus úszkál. Bár az utóbbi időben már megjelent olyan csodadoktornő is, akinek titkos receptje van a járvány legyőzésére. Az ilyesfajta gyógyítást aztán főleg a România TV-n keresztül gyakorolják ő és hívei. De már ajánlanak olyan gyógyszert is, amelyet az állatoknak adnak élősködők ellen. Ez a vírus is csak az emberek nyakán élősködik, innen jöhetett az ötlet, hogy akkor a vírust is irtja.

Bizonyosan szintén a Covid-19 titkos hatására az emberek is immunissá váltak a járványfenyegetésre, és már nemcsak a saját árnyékuktól nem ijednek meg, hanem a vírus árnyékától sem. Ugyanakkor az is igaz, hogy sokak agyában a vírus elveti azt a (hiú) reményt, hogy őrajta ez a kórság egészen biztosan nem talál fogást, fertőzni is csak másokat fog – van a Földön néhány milliárd ember, csupa halálraítélt, előbb azokat röpíti az örök vadászmezőkre, hadd vadásszák ott a vírusok fejéről a koronát. (Ha egyszer valaki megszületett, azon nyomban halálra­ítéltté válik, csak azt nem tudni, hogy ki meddig húzza az időt és az életét.)

Elnökünk az utóbbi időben bújkál az emberek (és a járvány?) elől is. Idén már nem annyira kemény, mint tavaly. Lehet, hogy keményen áll fején a koronája, de az a koronavírus meglágyította őt is. Tavaly még a belügyminisztérium titokban kötött egy úgynevezett egyezséget az ortodox egyházzal, amelyet bátran lefújatott. A katolikus és protestáns húsvétról el is feledkeztek. Aztán az államegyház vezetői (és segítségükkel a hívek) többször is sikeresen megszegték a járvány elleni védekezés szabályait, semmi különös következmény nélkül. Most úgy néz ki, kormánytagjaink Isten- és egyházfélőbbekké váltak, mert az éjszakai kijárási tilalom ellenére megengedték húsvétkor a feltámadási szertartásokon való részvételt éjjel kettőig, és csodák csodája a katolikus húsvét is eszükbe jutott az illetékeseknek. (A protestáns még nem.)

A végén még oda jutunk, hogy Iohannis chellemeș huschveti înnepeket is kíván majd, nem csak ionopot.