Volker Wollmann a szerzője annak az összefoglaló jellegű, közel 400 oldalra rúgó kötetnek, amely számba veszi az egész ország, így a mi délkeleti térségeink kézműipari és ipari öntvényeit. A szerző Németföldön élő, erdélyi származású személy, aki éppen erdélyisége révén anyanyelvi szinten ismeri a román nyelvet, s ezen foglalta össze az általa megismert ipartörténeti kincs pontos és kifogástalan monográfiáját*.
Ipartörténeti szempontból annyira nélkülözhetetlen itthon ez a kötet, hogy román nyelvű kiadását a bukaresti kormány mellett működő Interetnikus Kapcsolatok Osztálya vállalta fel. A Nagyszebeni Német Demokratikus Fórum gondoskodása révén a szebeni Honterus Kiadónál jelent meg kifogástalan grafikai szerkesztésben.
A mi szempontunkból azért figyelemre méltó a munka, mert összefoglalja a fémből készült legfontosabb kézműipari termékeket, kiemelve a romániai templomok harangjait, megjelölve az egyházközségek felekezeti hovatartozását is. A szerző megkülönböztetett szorgalommal tanulmányozta és felhasználta a magyar nyelven megjelent hasonló témájú kiadványok és kötetek ipartörténeti adatait. Ismerteti és átveszi Benkő Elek Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi című, 2002-ben Kolozsváron megjelent kötetének adatait, felhasználja a gyergyói Márton László mérnök Hargita megyéről szóló, 2001-es kultúrtörténeti kötetét, e sorok írójának 2010-ben Baróton megjelent, főleg a Székelyföld területét lefedő Harangoskönyvét, figyelmét azonban nem kerülték el a Nyárád menti harangok sem, melyeknek összefoglalóját Gligor Róbert László készítette (Marosvásárhely, 2008). Figyelme kiterjedt a Monarchia előtti emlékekre is, melyeknek tetemes része erdélyi szász műhelyek terméke. Alapvető forrása volt Friedrich Müller 1860-ban megjelent erdélyi harangmonográfiája és a nemrég elhalt Patay Pálnak a Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteményéről szóló, Budapesten 1989-ben megjelent kötete is.
Ezek után már nem csodálkozhat az olvasó, ha a kötetben rátalál Szotyor, Szacsva, Olasztelek, Erdőfüle, Maksa stb. legrégebbi harangjaira is, melyeknek fényképfelvételeit a Csernátonban élő Kerekes Zoltán készítette.
Külön érdeme a kiadványnak, hogy ismerteti az Erdély területén működő egykori és jelenlegi (Marosvásárhely, Székelyudvarhely) harangöntő műhelyeket.
Erdélyi magyar harangkincsünk a nagyvilágban is ismert lesz, ha a szerző kötete német nyelven is napvilágot lát, bizonyítékaként annak, hogy öntött kincseink különálló, sajátos részét képviselik a mai Románia kincseinek.
* Patrimoniu preindustrial și industrial în Romania. Sibiu, 2020
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
