Hírünk a nagyvilágbanKiadvány ipartörténeti kincseinkről

2021. április 12., hétfő, História

Volker Wollmann a szerzője annak az összefoglaló jellegű, közel 400 oldalra rúgó kötetnek, amely számba veszi az egész ország, így a mi délkeleti térségeink kézműipari és ipari öntvényeit. A szerző Németföldön élő, erdélyi származású személy, aki éppen erdélyisége révén anyanyelvi szinten ismeri a román nyelvet, s ezen foglalta össze az általa megismert ipartörténeti kincs pontos és kifogástalan monográfiáját*.

  • A könyv címlapja
    A könyv címlapja

Ipartörténeti szempontból annyira nélkülözhetetlen itthon ez a kötet, hogy román nyelvű kiadását a bukaresti kormány mellett működő Interetnikus Kapcsolatok Osztálya vállalta fel. A Nagyszebeni Német Demokratikus Fórum gondoskodása révén a szebeni Honterus Kiadónál jelent meg kifogástalan grafikai szerkesztésben.

A mi szempontunkból azért figyelemre méltó a munka, mert összefoglalja a fémből készült legfontosabb kézműipari termékeket, kiemelve a romániai templomok harangjait, megjelölve az egyházközségek felekezeti hovatartozását is. A szerző megkülönböztetett szorgalommal tanulmányozta és felhasználta a magyar nyelven megjelent hasonló témájú kiadványok és kötetek ipartörténeti adatait. Ismerteti és átveszi Benkő Elek Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi című, 2002-ben Kolozsváron megjelent kötetének adatait, felhasználja a gyergyói Márton László mérnök Hargita megyéről szóló, 2001-es kultúrtörténeti kötetét, e sorok írójának 2010-ben Ba­róton megjelent, főleg a Székelyföld területét lefedő Harangoskönyvét, figyelmét azonban nem kerülték el a Nyárád menti harangok sem, melyeknek összefoglalóját Gligor Róbert László készítette (Marosvásárhely, 2008). Figyelme kiterjedt a Monarchia előtti emlékekre is, melyeknek tetemes része erdélyi szász műhelyek terméke. Alapvető forrása volt Friedrich Müller 1860-ban megjelent erdélyi harangmonográfiája és a nemrég elhalt Patay Pálnak a Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteményéről szóló, Budapesten 1989-ben megjelent kötete is.

Ezek után már nem csodálkozhat az olvasó, ha a kötetben rátalál Szotyor, Szacsva, Olasztelek, Erdőfüle, Maksa stb. legrégebbi harangjaira is, melyeknek fényképfelvételeit a Csernátonban élő Kerekes Zoltán készítette.

Külön érdeme a kiadványnak, hogy ismerteti az Erdély területén működő egykori és jelenlegi (Marosvásárhely, Székelyudvarhely) harangöntő műhelyeket.

Erdélyi magyar harangkincsünk a nagyvilágban is ismert lesz, ha a szerző kötete német nyelven is napvilágot lát, bizonyítékaként annak, hogy öntött kincseink különálló, sajátos részét képviselik a mai Románia kincseinek.

* Patrimoniu preindustrial și industrial în Romania. Sibiu, 2020

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mi lenne a helyes medve-ügyben?






eredmények
szavazatok száma 688
szavazógép
2021-04-12: História - :

Iratok második élete (Árkosi dokumentumok)

Korántsem szokványos módon maradt fenn a huszadik század elejéről az árkosi fogyasztási és értékesítési szövetkezet több mint húsz irata. Végh Benjámin árkosi lelkész-esperes a világháborút követő nehéz években a nála levő régebbi szövetkezeti iratokat újrahasználta egyházi levelezéséhez, így ezek, mint hivatalos iratok, bekerültek az árkosi unitárius egyházközség levéltárába. A szép fejléces levelek, áruajánlatok, rendelések, a múlt század eleji falusi üzlet életébe engednek betekintést. Alexandre Dumas szerint „az a mű, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad”. A dokumentumok lapozgatása közben ezt parafrazálva írhatjuk: az az irat, amit újrahasználnak, megmarad.
2021-04-12: Belföld - :

Meglátogathatóak a súlyos betegek

A lelkész és a hozzátartozó is meglátogathatja egy alkalommal a súlyos állapotban lévő koronavírusos beteget a kórházban, ezenkívül enyhítettek az elhunyt fertőzöttek temetésével kapcsolatos előírásokon is.