Mindezt „éjjel, mint a tolvajok” mondhatni, ráadásul magasról téve minden érintettre, legyen szó akár pár napja műtéten átesett emberekről vagy a jogosan felháborodott, tiltakozó hozzátartozókról. Tévedés ne essék, önmagában a döntés, hogy egy kevésbé terhelt, könnyebben felszabadítható, eszközökkel is elfogadhatóan felszerelt intézményt szándékoztak a ragály elleni harc egyik újabb bázisává tenni, távolról sem meghökkentő, hiszen már jó ideje másról sem szól a fáma, hogy bizony az egészségügyi rendszer komoly nyomás alatt van, a járványkórházak beteltek, a súlyos betegeket ellátása is veszélybe került, de mint oly sok esetben, most sem a miért, hanem a hogyan jelenti a problémát. És ez alkalommal a hogyan sajnos elérte a gyomorforgató szintet.

Az elmúlt évben sorozatosan volt alkalmunk fejetlen, kapkodó döntéseket és azok gyakran jogos háborgásra okot adó végrehajtását megtapasztalni járványfronton, de talán nem túlzás azt állítani, hogy a péntek éjjel történtekkel az illetékesek durván átléptek egy igen veszélyes határt. Lehet persze a válságos járványhelyzetre, életmentésre hivatkozni, sajnálkozás közepette az intézkedést (a kórház kiürítését) feltétlenül szükségesnek minősíteni, de mindezek nem jelenthetnek sem magyarázatot, sem felmentést arra: miért kellett komoly műtéteken átesett, még orvosi felügyeletre, ellátásra szoruló embereket pár óra alatt „szélnek ereszteni”, nem törődve, hogy milyen állapotba sodorhatja őket egy ilyen ad-hoc lépés? Tisztázni ugyanakkor azt sem ártana az illetékeseknek, hogy a folyamatosan súlyosbodó kórházi állapotok közepette – a kritikus állapotba kerülők száma nem egyik pillanatról a másikra ugrott meg –, miért kellett az utolsó utáni órában meghozni egy ilyen döntést, majd háborús forgatókönyv szerint alkalmazni.

Nem titok, hogy a Raed Arafat vezette csodacsapat nem az első vérlázító döntésénél tart, amint a belügyi államtitkár sem az első alkalommal áll elő arroganciával is bőven átitatott nyilatkozatokkal, marad mégis a kérdés: mikor tudatosítják végre, mennyire pengeélen táncolnak, és hogy a lakosság türelmével sem lehet a végtelenségig játszani. Eszébe jutott-e bárkinek is abban a lassan állam az államban szabályai szerint működő bizottságban, hogy milyen hatásai lesznek a pénteki történésnek az amúgy is általános bizalmatlanság és fokozódó elégedetlenség jellemezte közhangulatra, a járványellenes harcra? Tényleg a végsőkig ki akarnak tartani amellett, hogy a kényszerre hivatkozva egyre durvuló ballépéseket követnek el, folyamatosan olajat öntve a társadalmi elégedetlenség így is alaposan lángoló tüzére?