Felújítás után a sepsiszentgyörgyi Vártemplom felszentelésére készül a város legrégebbi református egyházközsége. Az épületen az utolsó simításokat végzik, nemrég felszerelték az újonnan készült kovácsoltvas csillárokat. A május 16-i ünnepi istentiszteleten Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdet igét.
Végéhez közeledik a Vártemplom épületegyüttesének restaurálása, illetve felújítása, beleértve a Kós Károly tervezte ravatalozóházat is, ez utóbbi átadására is készül a gyülekezet. Nemrég a kovácsoltvas csillárokat szerelték fel. Nagy György olaszteleki kovácsmester elmondta, örvend a megtiszteltetésnek, hogy őt kérték fel a munkára. Hozzátette, még tizenhat fali oldallámpa is készül.
A munkálatok és egyben a csillárok tervezője, Zakariás Attila építész rávilágított, a kommunizmus éveiben készült ugyan vascsillár, az szolgált a templomban, de az nem felel meg a műemléki követelményeknek. Maga a csillár újabb keletű tárgy, hiszen a villanyáram is újabb feltalálás eredménye, a templomépítés korában nem volt. De kovácsoltvas csillárok más műemlék templomok számára is készültek – lásd például a kolozsvári Farkas utcai templomot –, s már hagyományossá váltak. A csillártervezéssel abba a korba kell visszamenni, amikor megjelent a villanyáram, vallja az építész, aki az itt-ott megjelent, fából faragott, kopjafás csillárokat nem tartja odaillőnek. A tervező kifejtette, az öröklött megoldások nem azt jelentik, hogy azt kívánta a történelem, vagy a műemlékvédelem, hanem az adott kor azt tudta adni. Ez nagyban függött attól, hogy az egyházközség mennyire volt tehetős, vagy patrónusai mit tudtak megengedni támogatásként. A történelem diktálta a stílust, de a lehetőséget a közösség jelentette, s az nem volt egyforma. Zakariás Attila azt vallja, ha már vascsillárt teszünk, akkor annak legyen művészi értéke. Erre a formára is össze lehetett volna hegeszteni egy csillárt, de nem ugyanaz, mint a kézműves alkotás.
A templom restaurálásáról elmondta, igyekeztek visszaállítani mindent a legkorábbi ismert formára. A templomban minden krémszínűre volt mázolva. A gyönyörű gótikus hálóboltozat bordái terrakottából készültek, le voltak festve, de a felújítás során ezeket megtisztították. A templomi bútorzat, a padok is krémszínűek voltak, visszaállították az eredeti kék színt, melyen vörös csíkdíszítés látható. Fél méterrel a mostani járószint alatt megtalálták a korai téglapadlót. Így most is téglapadlót építettek, de a mai követelményeknek megfelelően. A templomban volt egy ronda kályha, azt kiiktatták, helyette padlófűtést szereltek. A rakott padló hatalmas tömege így most fűtőtestként szolgál, tisztán is lehet tartani, nem kell többé bolygatni sem, hiszen megtörtént a régészeti feltárás. A visszaállítás mellett meg kell adni a minimális komfortot is, hogy az emberek szeressenek ide járni, mondta az építész. Hozzátette, ami érték van a műemlék templomban, azt kiemelték, azt, ami nem illik oda, eltakarták.
Bucsi Zsolt lelkipásztor érdeklődésünkre közölte, a templomavatót május 16-án tartják, az ünnepi istentiszteleten Kató Béla hirdet igét. A felújított ravatalozót is átadják, még nem dőlt el, hogy ugyanakkor vagy egy másik időpontban. Az avatóünnepség alkalmával nyitják meg a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete közreműködésével, Huszár Szilamér szerkesztésében összeállított fotókiállítást, mely a munkálatok különböző fázisaiban mutatja be a műemlék együttest.