Tartottam attól, hogy vége szakad a még el sem kezdett reformoknak, és ráadásul arra sem kerül vállalkozó, hogy Brüsszelből elhozza azt a 30 milliárd eurót, ami menet közben a megígért 80 milliárdból megmaradt. (A többi nem tudni, hová párolgott el.) Ráadásul még az újabb összeggel kapcsolatban is vacakolnak a brüsszeliták. Azt mondják, hogy például öntözésre nem is adnak pénzt, és az úthálózatra szánt összegekről is vitatkoznak.

Volt egy hét, hogy még egészségügyi miniszterünk sem volt, aki bátran kiálljon a világjárvány elé. Ráadásul mikor a kormánykoalíció két pártjának tagjai éppen egymást gyilkolták, Iohannis is úgy eltűnt, mint rozzant egészségű füles a közmondásos ködben.

De aztán hirtelen minden jobbra fordult. A két „nagy” párt – a liberálisok és az egyesült MRSZ–PLUS – nagy köhécselve, de valahogy mégis elszívta a békepipát. Az MRSZ főnöke, Dan Barna is meghajtotta magasan hordott fejét. Most – szerinte – éppen a bizalmat építik újjá. (De hogy lerombolni miért kellett, arról nem beszélt). Dacian Cioloș, a kétfejű párt másik fője, hogy ne vegyen részt a harcokban, beteget jelentett. Állítólag COVID-os, és egyáltalán nem tett volna jót neki a békepipa füstje. Végül kötöttek egy nesze semmi, fogd meg jól egyezséget, amely kimondja, hogy a miniszterelnök többé nem rúghatja ki ukk-mukk-fukk egy másik párt miniszterét, és ünnepélyesen megfogadták, hogy nyíltan nem pocskondiázzák egymást. (Majd csak titokban.)

Időközben Iohannis is előkerült. Most látszik igazán, hogy ha kell, felül tud ő emelkedni némi pártérdeken, kiáll és megvédi a hazát, sőt, ha úgy adódik, az egész Földet is a pusztulástól. Egy éve még a magyaroktól óvott (akik azóta már Moldovára is szemet vetettek), most az oroszoktól, akiknek szintén Moldova kellene (Transznisztria mellé, ahol még a Vörös Hadsereg felejtette ott magát). Az oroszok a román határhoz igencsak közel 100 ezer katonát vonultattak föl. Úgy látszik, hogy a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajnán kívül most már a mi Fekete-tengeri részünkre is fáj a foguk. De Iohannis (bár katonai titok) elárulta, hogy ezekről a dolgokról: „Nem kell mástól információkat szereznünk, hanem mi adunk másoknak, jó (titkos)szolgálataink vannak, ismerjük a helyzetet”. Aztán mikor ráadásként azt is bejelentette, hogy összehívja a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot, az oroszok rögtön visszavonulót fújtak. Attól is tarthattak, hogy összejött egy lengyel–román–török hármas találkozó. Közben külügyminiszterünk tárgyalt az ukrán külügyérrel és felvetette az Ukrajnában élő románok jogainak kérdését, amit az ukránok már majdnem megoldottak. Nemsokára véglegesen is rendezik a helyzetet, akár az ott élő magyarokét: úgy, hogy telesen beolvasztják őket. Az ukrán külügyminiszter egyetért azzal, hogy nincs moldovai, csakis román nyelv, és kegyesen beleegyezett abba is, hogy az I–IV osztályos román anyanyelvű kisdiákok romániai ösztöndíjban részesülhessenek.

Iohannis, mint említettem, kilépett a nyilvánosság elé, és a Föld napja alakalmából elment a Văcărești-i Nemzeti Parkba, kibújt a nádasból, és azt is bebizonyította, hogy nem csak regionális problémákkal foglalkozik, hanem globális gondok orvosolására is van ideje. Azt mondta: nem árul el titkot, ha megerősíti (amit mindenki tud), hogy a Földnek nagy védelemre van szüksége. Védelméről és magas támogatásáról biztosította a parkot. Hogy nem viccel, onnan is látszott, hogy nagy környezetvédőként Zöld Pénteken biciklivel ment munkába otthonából a Cotroceni-palotába. Ha hó lett volna, akkor biztosan síelve, futóléceken tette volna meg a távot.

A Zöld Péntek környezetvédelmi mozgalom különben azt szeretné elérni, hogy négyből egy alkalmazott gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedési eszközzel menjen munkába. Hát a gyalogjárást könnyű megvalósítani, de kerékpárral már a kerékpárutak hiánya miatt is elég veszélyes, és tömegközlekedési eszközökkel elméletileg el lehet jutni a kívánt célhoz, kivéve a metrót, mert ha alkalmazottjainak sztrájkolni támad kedvük, akkor lőttek az utazásnak.

Iohannis az európai fórumokon szólhatna azért is, hogy az olyan országok, mint Olaszország, Norvégia, Anglia stb. ne úgy oldják meg környezetvédelmi problémáikat, hogy hozzánk exportálják szemetüket: szemétből van nekünk is bőven, alig győzzük leúsztatni a Szamoson, Maroson, a Tiszán és a Körösökön.