Tegnap ez a hír teljesen behálózta az ország médiacsatornáit, mert a tizenhét esztendős Arthurt – igen, furcsa módon a kapitális hím medvének még neve is volt – a háztartásokban garázdálkodó fiatal nőstény medve helyett lőtték le. Amikor ellenben április 13-án arról számoltak be a híradók, hogy egy Azuga környéki erdőben egy medve szétmarcangolt egy 39 éves, éppen edző maratoni futót, jóformán semmi különös nem történt. Furcsa, de Alexandru Cornel Crivăț halála távolról sem keltett akkora felháborodást, mint Arthur medve elpuszítása.

Valójában mindketten áldozatok: egy normális országban sem a sportolónak, sem a szóban forgó medvének nem kellett volna életével fizetnie. A maratoni futó tragédiája alig súrolta a társadalom ingerküszöbét – legtöbben azt kérdezhetik, minek ment az erdőbe? –, mint ahogy megszokottá váltak a háztáji gazdaságokat érintő, kisebb-nagyobb károkat okozó medvetámadások is, illetve az is, hogy az érintettek csak jó esetben kapnak kártalanítást, legtöbben a veszteséggel maradnak.

A mostani, izzó történet viszont igen magas hőfokon ég. Hangzatos is: „vélhetően az Európai Unió legnagyobb barnamedvéjét lőtték ki a székelyföldi Ozsdola közelében lévő védett területen márciusban egy törvénytelenül szervezett trófeavadászaton – jelentette be tegnapi közleményében az Agent Green környezetvédelmi szervezet”. Ez felháborító, ám azon is érdemes elgondolkodni, hogy valóban Arthur volt-e a legnagyobb barnamedve az országban, vajon nincs-e nála tekintélyesebb példány a mintegy hat-hétezresre becsült medveállomány hím egyedei között? Nem tudjuk.

Mint ahogy azt sem tudjuk, mekkora lehet valójában a medvepopuláció. Annyit hallunk csupán, hogy Arthur trófeavadászat áldozata lett, ráadásul törvénytelenül. Mert – a zöld szervezet szerint – a vadásztársaság egy, az ozsdolai gazdaságokban rendszeresen kárt tevő fiatal nőstény medve kilövésére kért engedélyt a környezetvédelmi minisztériumtól, ám a megkapott engedéllyel nem a problémás egyedet lőtték ki, hanem a romániai erdőkben látott legnagyobb hím medvét, ráadásul a kapitális hímet az Ausztriában élő Josef-Emanuel, Liechtenstein hercege lőhette le, aki 7000 eurót fizetett a vadászatért, és el is szállította a trófeát. Ezt közleményben ítélte el mind a romániai Agent Green környezetvédő, mind az ausztriai VGT állatvédő egyesület.

Nem tudhatjuk többek között azt sem, hogy az említett zöld szervezet miként deríthette ki mindezt? Ha a medvék alfahímjeit ilyen alaposan megfigyelik, miként a rájuk vadászókat is, az bizony komoly teljesítmény, akár még a hírszerzők is megirigyelhetnék. Mint ahogy abból is tanulhatnak az esetleges diverziókeltők, ahogy ezt nyilvánosságra hozták, hiszen akkora érzelmi hullámokat gerjesztettek, hogy szinte az egész ország Arthur sorsán kesereg. Nem is csoda, mert ezt olvassák: Románia legnagyobb medvéjével egy osztrák herceg végzett.

E felháborodás jogos, ám álságos is: mintha e módszert hazai trófeavadászok eddig nem alkalmazták volna, mintha romániai állampolgárok közül senki sem cselekedte volna ugyanazt, mint a herceg. És noha a populáció legértékesebb egyedei, eddig is a kapitális példányokat keresték a vadászok, nem a faluszéli, elkorcsosult, csenevész, ám mégis módfelett ártalmas, eltévelyedett medvéket. Nincs tehát új a nap alatt, most sem csupán a barbár herceg miatt kellene jajongani, hanem fel kellene leltározni, hogy e hon tehetős fiai közül pusztán a trófea utáni vágytól hajtva hányan cselekedtek ugyanúgy, mint a most átkozott herceg. Meg kellene határozni végre, mit lehet s mit nem, mert csupán könnyekkel és indulatokkal messzire nem jutunk, végre hiteles vad- és erdőgazdálkodási szakemberek kellenének, akiknek javaslatára a politikusok egyszer s mindenkorra rögzítenék a szabályokat, s azokat be is tartanák...

A szerencsétlenül járt Arthur ügye arra minden bizonnyal elégséges lesz, hogy a medvekérdést jegeljék egy időre, illetve elintézik majd azzal, hogy a medve szigorúan védett állat és annyi. Vélhetően semmilyen előrelépés nem lesz, egyebek mellett tovább szaporodnak majd a vadonban életképtelen példányok, s noha szigorúan tilos, a tudatlan látogatók tovább etetik majd az útszéli, kolduló medvéket. De ez a történet akár egy jól irányzott támadást is jelenthet Tánczos Barna ellen, és a környezetvédelmi miniszternek alaposan meg kell szorítania szíjakat, ha tisztségben kíván maradni, mint ahogy az RMDSZ-nek is ugyanezt kell tennie, ha meg kívánja őrizni ezt a problémás tárcát. Küzdöttek, hogy besétáljanak a medvebarlangba, most tessék, farkasszemet nézhetnek a vicsorítókkal. Ám eközben vélhetően azzal is tisztában vannak, hogy a medveügy miatt elégedetlenkedő, károsult székely atyafiak továbbra is megoldást várnak, nem a medvék számára kíváncsiak.

De ez már politika. Szegény Arthur! Tényleg lehangoló, hogy ilyen alattomos körülmények között végezhettek vele.