Beszélgetés Csáky Ernő mérnök-tanárral szenvedélyről, TeleTárrólMég a kurblis telefonnak is eljöhet újból az ideje /KÉPEKKEL A TELETÁRBÓL/

2021. május 7., péntek, Riport

Szerencsésnek tartja magát, hogy szakmája révén hobbijának, a táv- és hírközlésnek élhet máig, ez az a terület, amely örömet és elégtételt szerez neki – vallja Csáky Ernő hadmérnök és tanár. A sepsiszentgyörgyi TeleTárban, valamint a Puskás Tivadar Szakközépiskolában található Távközlési Kismúzeumban látható mintegy háromezer készülék birtokosa nem mindennapi életpályájáról, a szinte páratlan gyűjteményről, terveiről, elképzeléseiről és nem utolsósorban az analóg világ jövőjéről osztotta meg gondolatait.

  • Csáky Ernő lelkesen beszél minden tárgyról, legyen szó akár egy elektroncsőről. A szerző felvétele
    Csáky Ernő lelkesen beszél minden tárgyról, legyen szó akár egy elektroncsőről. A szerző felvétele

Miért éppen a távközlés?

Mikor jut el oda az ember, hogy táv- vagy hírközléssel foglalkozzék, ebben a világban keresse a helyét? – tesszük fel a kérdést Csáky Ernőnek. A válasz egy sajátos életpályát rajzol elénk. Azokban az időkben, amikor ők kezdték (az 1950-es évek), még nagyon primitív volt a táv- és hírközlés, ha rendelkeztél egy rádiókészülékkel, az már komoly státust jelentett. Ha középiskolás tanulóként egy detektoros vevőkészüléket össze tudtál állítani, csemegének számított, nagy tudás jele volt.

 

A számítógépfejlesztés állomásainak kézzelfogható bizonyítékai a Távközlési Kismúzeumban

 

Lépésről lépésre haladtak, nagyon kezdetleges vevőkészülékekkel indultak, amelyekkel a marosvásárhelyi, kolozsvári, bukaresti rádiók adását lehetett hallgatni. Háromszéken nagyon jól lehetett fogni ezeket az adókat. De talán mindez nem lett volna elég, hogy végül mesterségként is a távközlést válassza, ha nincs megfelelő irányító, egy jó pedagógus, mint esetében fizikatanára a Baróton akkor még frissen indult középiskolában. „Ezen körülményeknek köszönhető, hogy mesterségem és hobbim összekapcsolódik mindmáig” – fogalmaz.

 

Kommunikációtörténet: a füstjeltől a modern távírógépig

 

Jelenleg is a távközléssel, hírközléssel való foglalkozás nyújt számára igazi kikapcsolódást. A szebeni híradástechnikai tiszti főiskolára úgy esett a választása, hogy az ott elérhető képzés állt a legközelebb hobbijához. A katonai főiskolán a műszaki képzés egy részét civil egyetemi tanárok tartották, a másik részét pedig magas rangú katonai mérnökök. A szerzett tudással 1974-ben gond nélkül elvégezhette a brassói műszaki egyetem villamosgépészeti szakát. Pár évig folytatta a kiképzést rádiós tisztként, majd „átigazolt” a termelésbe, aztán 55 éves koráig szintén a hadsereg keretében, a bodoki kaszárnyában teljesített szolgálatot hadmérnökként a híradástechnikai szakműhelyben. Ezek az évek nagyon hasznosnak bizonyultak számára, mivel lehetősége nyílt a folyamatos önképzésre. Nyugdíjazása előtt kijárt egy újabb iskolát, a Brassói Egyetemen megszerezte a tanári pálya gyakorlásához szükséges pedagógiai és lélektani kiegészítést, ami feljogosította arra, hogy a hadseregtől való távozása után belépjen az oktatásba és a Puskás Tivadar-szakiskola tanáraként folytassa. Ezáltal egy újabb kapu nyílt meg, fejleszthette önmagát, egyebek mellett a külföldi utak révén.

 

Ha már írtam a rádióról...

A gyűjtőszenvedély, vagy ahogyan a TeleTár megnyitásakor Péter Sándor fogalmazott, „az őrület” kialakulásáról is kérdeztük Csáky Ernőt, aki a Megyei Tükörig nyúlt vissza az emlékezésben. Kisgyörgy Zoltán volt az, aki az újsághoz irányította, ő ismerte fel a távlati lehetőségét egy közös technikatörténeti rovatsorozatnak, amely meg is valósult.

 

A telefon „atyjának” tartott Alexander Graham Bell készülékének hű másolata is megtekinthető a kismúzeumban

 

A gyűjtés ott kezdődött, hogy elkezdett írni, majd egy idő után úgy gondolta, ha már elkészült a rádiózás történetével, legyen neki is egy készüléke. Vérszemet kapott, egyből lett kettő, három, tíz, húsz, száz, majd más eszközök és készülékek követték. Ezekben az években, de később is végig mellette volt Péter Sándor, mint ő fogalmazott, sofőrként, mivel általában az ő gépkocsiját pakolták tele a „szerzeményekkel”, együtt szerezték például azt a gramofontölcsért, melyet addigi tulajdonosai bortöltésre használtak.

 

Sepsiszentgyörgyön is sokáig hasonló manuális telefonközpont jelentette a kommunikáció alapját

 

Adott pillanatban a gyűjtemény kiszorította a lakásból, ekkortól kiállításokat, bemutatókat szerveztek, összesen tizenkettőt hoztak tető alá Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Udvarhelyen, Csíkszeredában. Az utolsóra a Puskás Tivadar Szakközépiskolában került sor, a tanároknak mutatták be az akkor még ezernél kevesebb tárgyat. Újfalvi István vezette ekkor a tanintézetet, ő javasolta, hagyja ott, majd kezdenek valamit vele. Ekkor szökkent szárba a későbbi Távközlési Kismúzeum ötlete, melyet támogatott az új intézményvezető, Demeter Dávid is, és végül négyszáz négyzetméternyi felületet biztosított.

 

A „beszélő újság” telehírmondó szerkesztősége/stúdiójába is beülhetünk, ha kedvünk tartja

 

A folyamatosan gyűjtött, adományozott készülékek száma lassan elérte az ezret, majd meghaladta a háromezret, és ezt a rendelkezésre álló teret is kinőtték. Ekkor jött be a képbe Tóth-Birtan Csaba alpolgármester, aki a kismúzeum létrejötténél már „megfertőződött”, olyannyira, hogy felkarolta az ügyet, megalakították a Székelyföldi Hírközlési Örökség Egyesületet, majd következett egy újabb minőségi ugrás, önkormányzati támogatással létrejött a Kriza János és a Bánki Donát utca sarkán található épületben a TeleTár, teljes nevén Távközléstörténeti Látványtár. Az iskolai kismúzeum tárgyainak egy részét átszállították, pár távközléstörténetet bemutató eszköz maradt – köztük a most is jogosan érdeklődésre számot tartó telefonhírmondó, vagy ahogyan a korban hívták, a „beszélő újság”, az iskola névadójának egyik találmánya, melyet ráadásul egy korabeli „szobában” próbálhatunk ki, megtekintve egyúttal a szomszédos, szintén korabeli hangulatot árasztó íróasztalon berendezett „szerkesztőséget” is.

 

Mind kedvesek, de nem elég csak megmutatni

Ha több gyermeked van, melyik a legkedvesebb? – kérdez vissza Csáky Ernő azt firtató kérdésünkre, hogy melyik tárgy áll hozzá legközelebb a TeleTárban, illetve az iskolai kismúzeumban láthatóak közül. Technikatörténeti szempontból a szalagra író távíró gép a legértékesebb és legrégebbi darab – az 1860–70-es években használták Magyarországon, de a gramofonok, patefonok, egykori telefonközpontok (köztük az egykoron Sepsiszentgyörgyön használt), telefonkészülékek (az „átkosból” ismert banis, tárcsás utcaiakat is beleértve), az automata morzebillentyű vagy a katonai rádió adó-vevők is az eszmei és műszaki szempontból értékes tárgyak közé sorolhatóak, akárcsak az egyes, komoly kort megért, még mindig működőképes rádiók is – köztük egy magyar gyártmányú aranyérmes, Pacsirta névre keresztelt készülék.

 

Az egykoron díjnyertes magyar gyártmányú Pacsirta rádiókészülék

 

Látványos és tanulságos az iskolában még látható számítástechnikai részleg is, ahol az analóg világból készülékről készülékre jutunk el a máig ismert, valóban a markunkban elférő eszközökig, olyan különlegességeken keresztül, mint például a fogaskerekes „szívű” számológép.

Igazi csemegék is rejtőznek a két kiállítótérben: egyebek mellett a kommunista párt sepsiszentgyörgyi bizottságának eredeti telefonkönyve, amely az egykori megyeszékhelyi analóg telefonközpontot „gazdagítja”. Távolról sem elhanyagolható, hogy a valamikori sepsiszentgyörgyi kábeltévé, az STV archívumát – 700 darab VHS-kazettán – szintén ők őrzik, a stúdió egykori technikai felszerelésével egyetemben.

 

A mai számítógépek egyik „őse” a fogaskerekes „szívű” számológép

 

Felvetésünkre Csáky Ernő elárulja, hogy a TeleTárban is látható katonai adó- és vevőkészülékek a Varsói Szerződés országaiban rendszeresített eszközök voltak. Erkölcsileg már kopottá váltak, túlhaladottak, nem használják őket, így ki lehetett állni velük a nagy nyilvánosság elé. „Azért is szeretném megőrizni, mivel ezekben az eszközökben a fiatalságom is benne van, ez volt az a terület, ahol sikereket értünk el, a Varsói Szerződés országaiban ez volt az alapja a távközlésnek” – teszi hozzá.

 

Csáky Ernő fiatalabb éveinek tárgyi tanúi: katonai rádió adó-vevők, a Varsó szerződés országainak mára megkopott, de még mindig látványos kommunikációs eszközei

 

A gyűjtemény egyébként folyamatosan bővül, már a TeleTárba is hoznak készülékeket, egyebek mellett egy videokamera érkezett Kézdivásárhelyről az avatás napján, ottjártunkkor az említett „szalagra író” házi, fából és fémből készült másolatát hozták be egy olyan, a világháború idejéből származó, vélhetőleg tábori telefonkészülékkel együtt, melyből az országban is nehezen lehetne még egyet felhajtani. Utóbbi már felújítottan várja az érdeklődőket.

Mérnök-tanár beszélgetőtársunk szerint egy műszaki múzeumnak nincs nagy értelme, ha csak kiállítjuk a tárgyakat, az érdekesség az, hogy miként működnek.

 

Példásan helyreállítva „várja” az érdeklődőket a valóban ritkaságnak számító tábori telefonkészülék

 

„Pittyegtetjük a telefonunkat, de miként jutottunk el idáig, hogy most ezt tehetjük? Milyen lépések történtek, onnantól kezdve, hogy két hölgy a faluban elkezdett pletykálni az utcasarkon – az első hírközlés, úgymond –, el egészen a mobiltelefonokig, az internetig.” Csáky Ernő szerint összességében véve 1500–2000 négyzetméterre lenne szükség ahhoz, hogy ki tudja úgy állítani a TeleTárban található készülékeket, tárgyakat, hogy szakember, muzeológus előtt ne valljon szégyent.

 

Csáky Ernő a februárban éppen frissen befutott szerzeményekkel, köztük a még viharvert tábori telefon

 

A TeleTár jelenlegi helye ugyan nagynak tűnik, közel száz négyzetméternyi felületről van szó, mégsem elég.

 

Ne dobják ki

Arra kérnek mindenkit, hogy amennyiben régi távközlési eszköz van a birtokukban, ne dobják ki, hozzák a TeleTárba. Amit lehet, önkénteseikkel – Beke Csongor (immár ügyvezető), Hunyadi László, György Ferenc és Kiss Árpád – hasznosítanak belőle, egy-egy alkatrész egy másik készülék felélesztéséhez, restaurálásához járulhat hozzá. Nyilvántartásba veszik a készülékeket, az adományozó nevét is feltüntetik (de a névtelenség is lehetséges), majd próbálják hasznosítani.

 

A minden tekintetben legértékesebb darab: a több mint 170 éves szalagra író Morse-távíró

 

Adathordozók vannak, információk vannak, csak eszköz nincs, amivel lejátszani, vegyük csak a flopilemezt, ma már nehéz olyan készüléket találni, melybe be lehet helyezni. Eltűnőben vannak a mikro- vagy makrobarázdás lejátszók, magnók a rengeteg szalaghoz, a kazetofonok – sorolja Csáky Ernő. És ott a rengeteg lemez, amelyből ők is, de a Székely Nemzeti Múzeum is több százat őriz. Ezek megszólaltatásához a birtokukban lévő gramofonokat, patefonokat kell alaposan helyreállítani.

 

Hangos hírek a kávé mellé – egy korabeli a „beszélő újsággal” is felszerelt szobarészletet is láthatunk az iskolai kismúzeumban

 

A TeleTárban felhalmozottak felújításán, tartósításán folyamatosan dolgoznak, ehhez nyújthatnak segítséget a további adományok. A négyezernél több könyvet számláló műszaki könyvtáruk is adakozásból alakult ki.

 

Ki viszi tovább a lángot?

Noha feltett szándékuk egy megfelelő méretű műszaki múzeum létrehozása, mely újabb gyöngyszeme lehetne Sepsiszentgyörgynek, Csáky Ernő szerint az idő sürgeti a kezdeményezőket: ahhoz, hogy az évtizedek alatt összegyűlt tárgyakat értékesíteni, hasznosítani lehessen, szakemberre van szükség. A még köztünk lévők 70–80 évesek, és attól tart, ha ők kimúlnak, a jelenlegi fiatalok nem lesznek képesek továbbvinni az örökséget, hiszen sokuk már fel sem ismeri a kiállított készülékeket.

 

Rádiókészülékek a több százas darabos gyűjteményből

 

Szeretné „megfertőzni” a fizika szeretetével azokat a diákokat, fiatalokat, akik a TeleTárat tanulási céllal keresik fel – az önkormányzati támogatás egyik feltétele képzések szervezése volt –, átadni nekik gyakorlati tudását, felkelteni érdeklődésüket az analóg eszközök világa iránt. Nem hisz abban, hogy nem lehetne áttörést elérni a fiatalabbaknál. „Ahhoz, hogy meghallgattasd magad, beszélj úgy, hogy meghallgassanak” – fogalmazta meg hitvallását. „A tudásunkat mindenképp tovább kell adni, mert ne gondoljuk, hogy az analóg korszak nem tér vissza, még a kurblis telefonnak is eljöhet újból az ideje” – vélte Csáky Ernő.

Hozzászólások
Szavazás
Készül-e ön nyaralni idén?







eredmények
szavazatok száma 718
szavazógép
2021-05-07: Életutak - Hecser László:

Akinek a Megyei Tükör volt az iskolája

Galbács Pál a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a Hargita, majd a Megyei Tükör munkatársa is volt, ám igazán a bukaresti televízió magyar adása szerkesztőjeként él emlékezetünkben. Ott volt, amikor 1985 első napjaiban egy tollvonással megszüntették az adást és a munkatársakat elküldték. Így lett kényszerből mézeskalácssütő, varrt nadrágot, dzsekit s mindenféle eladható ruhadarabot. És ott volt, amikor 1989. december végén a forradalom – tényleg az volt? – napjaiban újjászületett az adás, és akad mit mesélnie az új korszak által hozott kihívásokról is.
2021-05-07: Belföld - :

Nem biztos, hogy kell megállapodás

Magyarország és Románia kölcsönösen elismeri a koronavírus elleni oltásról kiállított igazolásokat, ugyanakkor nem biztos, hogy erről megállapodást is alá kell írni – mondta Florin Cîțu román miniszterelnök tegnap Konstancán.