Az akkor mindössze 23 éves színházi ,,csodagyerek" társulatával, a Mercury Theaterrel az Egyesült Államokba helyezte át Wells eredetileg Angliában játszódó science-fiction regényét, és ,,élő közvetítést" adott az ellenséges földönkívüliek New Jersey államban való landolásáról, majd a New York elleni sugár- és gáztámadásról. Howard Koch, aki négy évvel később a Casablanca írójaként került be a filmtörténetbe, olyan realista forgatókönyvet írt Welleséknek ― váratlan programmegszakításokkal, gyorshírekkel és különböző hanghatásokkal ―, hogy rengetegen valóságosnak hitték a ,,tudósítást", annak ellenére, hogy az adás előtt, majd alatta többször is felhívták a figyelmet: csupán fikcióról van szó. A pánik azonban sokkal erősebb volt annál, hogy erre odafigyeljenek. Voltak, akik menekülni próbáltak, mások a rendőrséget és a lapszerkesztőségeket bombázták telefonhívásaikkal. Arról eltérőek az adatok, hogy mennyien estek a rettegés áldozatául. A tekintélyes Princetoni Egyetem tíz évvel későbbi tanulmánya szerint legalább egymillióan kerültek így vagy úgy a műsor hatása alá.

Egy korabeli fültanú, a most 95 éves Henry Brylawski ügyvéd elmondta, hogy éppen menyasszonyához tartott gépkocsin Washingtonba, amikor hallotta a rádióközvetítést. Benne fel sem merült, hogy valóságos hírt hall, annál nagyobb volt a megdöbbenése megérkezésekor: kedvese és annak nővére teljesen magukon kívül voltak. Aztán a másnapi lapokból megtudta, hogy még nagyon sokan ugyanígy élték át a rádiójátékot.

Scott O’Callaghan, a South Vermont College humántudományi professzora, aki könyvet szentelt az esetnek, úgy vélekedett, hogy a műsor hatása ,,kikristályosította azokat a feszültségeket és félelmeket", amelyek az amerikaiakban éltek a második világháború előestéjén. ,,Az idegenekkel való ellenséges találkozás perspektívája éppen elég reális volt sok amerikai számára. A rádióműsor lehetővé tette nekik, hogy egy órán át féljenek" ― mondja a professzor, aki szerint A világok harca egyúttal lecke is volt a média hatalmáról. ,,Welles megmutatta, hogy ezt a hatalmat nem lehet félvállról venni" ― tette hozzá.

Az amerikai ,,marslakó-invázió" után hasonló rádióadással próbálkoztak 1944-ben Chilében, 1949-ben pedig Ecuadorban. Ez utóbbinak tragikus következményei is voltak. A pánikba eső, majd kijózanodásuk után feldühödő hallgatók felgyújtották a quitói rádió épületét, és az összecsapásokban hatan életüket veszítették. 2001. szeptember 11-én viszont ,,A világok harca-szindróma" fordítottját élte át az Egyesült Államok és az egész emberiség: milliók hitték a CNN első New York-i képei nyomán, hogy egy új katasztrófafilm előzetesét látják.

Orson Welles számára A világok harca jelentette a belépőt a film világába, és ha már megtapasztalta a modern média hatásmechanizmusát, 1941-ben megrendezte a sajtóról valaha készült legnagyobb filmet, Az aranypolgárt. Ami A világok harcát illeti, 1953-ban készítettek először filmet belőle, producere a magyar születésű George Pál volt. 1978-ban Jeff Wayne rockmusicalben dolgozta fel a témát, 1988-ban amerikai tévésorozatban éledt újra Wells regénye. 2005-ben Steven Spielberg már az új szupermozi igényeinek megfelelő filmet készített belőle.