Tudor Păcuraru tartalékos titkosszolgálati (SRI) ezredes és Florian Bichir, a legsötétebb securitatés hagyományokat ápoló influencer fércműve elképesztő hazugságokkal és konspirációs elméletekkel traktálja a jámbor olvasót. Az „alkotás” elolvasása – a valóság ismeretében – tiszta mazochizmus.

Revízió

A szerzők azzal indítanak, hogy elmagyarázzák: a kötet címe az 1920-ban a „tenger nélküli admirális”, Horthy Miklós által megfogalmazott területi revíziós terv elnevezését idézi. Olvasatukban az eszeveszettként ábrázolt magyar politikusok nem csak Erdélyt, a Felvidéket stb. szerették volna Magyarországhoz visszacsatolni, hanem Grazot és Bécset is. A magyar politikai vezetés „szerencséjére” az osztrák–magyar hadseregben kiképzett profi katonatisztek megakadályozták a Virradat terv szerint indítandó reménytelen katonai kalandot. A Virradatban elképzelteket a bécsi „diktátumok” ideiglenesen és részlegesen megvalósították, de a második világháború utáni békeszerződések visszaállították a trianoni határokat.

És itt jön az újabb elképesztő csavar: a magyarok sohasem mondtak le a Virradat megvalósításáról, ebből kifolyólag a horthysta revíziós elképzeléseket felkarolta a szovjet KGB (szovjet Állambiztonsági Bizottság) által kiképzett magyarországi kommunista hármas fogat, Szűrős Mátyás ideiglenes köztársasági elnök, Németh Miklós miniszterelnök és Horn Gyula külügyminiszter. A KGB-sek azért, hogy megakadályozzák a Magyar Szocialista Párt térvesztését, szovjet ügynökökkel karöltve a bicskei táborban (ott volt a romániai menekültek tábora) kiképzett, turistának álcázott „leventékkel” és a szövetséges romákkal együtt kirobbantották az 1989. decemberi temesvári „zavargásokat” és az 1990-es marosvásárhelyi fekete márciust. A szerzők annyira „jól informáltak”, hogy még azt is tudják, a magyar vezetés 1989 júniusában a magyar–osztrák határzár lebontásáért cserébe azt kérte, hogy a Szovjetunió csatolja Magyarországhoz Erdélyt.
Szerintük Mihail Gorbacsov szovjet elnök józanságának köszönhető, hogy a visszacsatolás nem jött létre…

Erdélyt vissza

A szerzők azt is előadják, hogy a marosvásárhelyi fekete márciusról a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) levéltárában található, az 1989–1990 közötti „ellenőrzött” hiteles dokumentumok bizonyítják, hogy az említett magyarországi KGB-seken, valamint Kárpáti Ferenc hadügyminiszteren és ÁVO-sokon (Államvédelmi Osztály) kívül két velük együttmüködő romániai KGB-ügynök, Király Károly és Mihai Șora, az 1989 decemberében alakult Petre Roman-kormány tanügymisztere, a Francia Kommunista Párt volt tagja is tevőlegesen hozzájárult a véres etnikai konfliktus kitöréséhez. Elméletük szerint a fekete márciussal Magyarország polgárháborút akart kirobbantani azért, hogy a horthysta terv alapján visszacsatolhassa Erdélyt. Véleményüket állítólag alátámasztja az, hogy ugyanebben az időszakban zavargások törtek ki Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. Joggal kérdezhetném: az 1989 karácsonyán hivatalosan megszüntetett Securitate irattári anyaga milyen jogi alapon tartalmazza az 1990-es „hiteles” securitatés dokumentumokat is? Ioan Judea ezredes, a Marosvásárhelyi Nemzeti Megmentési Front elnöke, Sütő András író megvakításának és a Görgény-völgyi román parasztok felfegyverzésének és beszállításának egyik felelőse a Cumpăna lui martie (Marosvásárhely mérlege) című, 1991-ben kiadott emlékiratában eldicsekedte, az 1989. decemberi fordulattól a fekete márciusig szakadatlanul együttműködött a hivatalosan felszámolt (!) Securitatéval.

Hazugsággyűjtemény

Azt az állítást, hogy a fekete márciust Budapest szervezte, méghozzá Király Károly, a Nicolae Ceaușescu román pártfőtitkár és államelnök által halálba szánt ellenálló és Mihai Șora bukaresti tanügy­miniszter hathatós közreműködésével, két fő érvvel próbálják alátámasztani: Király Károly 1990. januári budapesti gyógykezelésével kapcsolatban Dorel Suciut, az uszításban gyászos szerepet betöltő marosvásárhelyi újságírót idézik. Suciu szerint nem is igaz, hogy az 1990. március 6-án Budapestről hazatért Király Károly leukémiás kezelésen vett részt Magyarországon, hiszen még mindig él, tehát nem lehetett leukémiás. Azt valószínűsítik, hogy Király a Virradat terv miatt utazott a magyar fővárosba. Valójában Király nem márciusban, hanem hetekkel korábban érkezett haza az arczsábája miatti tűrhetetlen fájdalmait gyógyító kezelésről. Szó sem volt a Suciuék által vizionált leukémiáról, arról nem is beszélve, hogy a leukémiából is ki lehet gyógyulni. A másik érv még aljasabb, úgy szól, hogy 1990. március 20-án a magyar televízió Panoráma című műsora Sütő And­rás-interjút sugárzott, amelyben a sértetlen író múlt időben beszélt a marosvásárhelyi véres etnikai összecsapásról, holott ő akkor már a „műtőasztalon” feküdt. Sütő Andrást egy nappal korábban, március 19-én bántalmazták az RMDSZ-székházat megostromló, leitatott, félrevezetett, szervezetten beszállított román parasztok. A napokkal korábban rögzített interjút pedig szokás szerint félrefordították, félremagyarázták. Arról, hogyan is történt a bántalmazás, kik voltak az agresszorok, természetesen hallgatnak a szerzők.

Azért, hogy az olvasók nehogy elgondolkozzanak, hogyan is került be a Görgény völgyéből Marosvásárhelyre Mihăi­lă Cofariu, az agyonmediatizált március 20-i román áldozat, történetét egyszerűen kicenzúrázták a Véres virradatból.

A Vatra Românească „kulturális” egyesület már március 15-én megrendelte azokat az autóbuszokat, amelyekkel március 19-én és 20-án beszállították Marosvásárhelyre a „hagyományos munkaeszközökkel” felfegyverzett román parasztokat. Nemzetiségük megállapításakor viszont „gender” műveletet hajtott végre Păcuraru és Bichir: „szimpatizánsok tömegeit a megye településeiről autóbuszokkal és teherautókkal szervezetten szállították be a magyar etnikumú Király Károly befolyása alatt álló Nemzeti Megmentési Front helyi szervezetei által kinevezett polgármesterek és köztisztviselők”. A következő mondat arról szól, hogy Berekméri József polgármester vezetésével a marosszentgyörgyiek lezárták a Szászrégen­–Marosvásárhely országutat. A két egymás után következő mondatot kétféleképpen lehetne értelmezni: a marosvásárhelyi magyarságot megtámadó román parasztok beszállítását magyar vezetők szervezték, vagy a marosszentgyörgyiek megakadályozták a magyar „szimpatizánsok” Marosvásárhelyre való bejutását. Ha így történt, mivel lehet magyarázni, hogy mégis elítélték őket? (A cselekményről, a három magyar és három magyar cigány elítéltről hosszasan értekeznek a szerzők.) Egyszóval ez esetben is hazugsággyűjteménnyel traktálják a tájékozatlan román olvasókat.

Birkák, kutyák, pásztorok

Idézek egy – az Országos Diszkriminációellenes Tanács hatáskörébe tartozó – passzust: „A puszták népe fiai, a magyar kémtevékenység kiötlői a tömegek manipulálását pásztori látomással valósítják meg: a kutyák összeterelik a nyájat, az­után a pásztorok mutatják az utat. (…) Az első sorban a birkák, a magyar nyelvű romák haladnak, akiket gyilkosságokra és gyújtogatásra toboroztak, pénzért vagy emigrációs ígéretekkel. Mögöttük a kutyák (a leventék), akiket Bicskén képeztek ki, botokkal és feszítővasakkal a kezükben.” Hozzáfűzik: az „Asklepios” álnevű magyar ügynök „szorgalmasan jelenti Budapestnek, hogyan történik meg Erdély nyüvektől való megtisztítása”.

A szerzők nem hagyják ki Tőkés Lászlót sem. Ő mint a temesvári „zavargások” kirobbantója, a magyar és más titkosszolgálatok, valamint a Securitate ügynöke, az ország ellensége szerepel. Kajánul megjegyzik: Tőkést ugyanazok az ÁVO-sok védték, mint a hírhedt Carlost, a sakált…

A román sajtónak a titkosszol­gálat befolyása alatt álló kiadványai nagyon pozitívan mutatták be ezt a hajmeresztő könyvet. A fő laudátorok, Dan Andronic és Sorin Roșca Stănescu, az Evenimentul zilei bukaresti napilap hangadói igazolt securitatés ügynökök (voltak).

Kincses Előd