A zománcozás történetéről a tárlatot megnyitó Szebeni Zsuzsa, a Magyar Kulturális Intézet vezetője beszélt. Kifejezte örömét, hogy a járványhelyzet enyhülése megengedte e különleges, mély gyökerekkel rendelkező technikával készült képek kiállítását, és elmondta, kevés ilyen időtálló anyagot használtak a történelem során, több ezer éves dísztárgyak is előkerültek már. Az idők folyamán sokfelé foglalkoztak fémre olvasztott színes üveggel, kialakult többféle stílus és módszer, ezek közül a sodronyzománc Erdélyben született és innen terjedt el, ezért külön öröm olyan műhelyt bemutatni, amely életben tartja a műfajt. A tűzzománc készítéséhez alapos mesterségbeli tudásra van szükség, de ez a kiállítás kreativitásból is jól vizsgázik, nagyon változatos munkákat vonultat fel.

Az alapötlet egy magyarországi művészekkel közös tárlat volt, amelyet több városban is bemutattak volna, ám a járvány ebbe is beleszólt – közölte Elekes Gyula, a Székelyudvarhelyen működő Tűzzománc Alkotóműhely vezetője (és a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója), aki 40 éve foglalkozik ezzel a művészeti ággal. Elmagyarázta a tűzzománc készítésének menetét az alapoktól a kívánt vagy nem kívánt, de mindig tanulságos eredményig, beszélt a bécsi császári palota pincéjében meglévő erdélyi sodronyzománc tárgyakról és a magyar korona zománcképeiről is. Sepsiszentgyörgyre hét magyarországi alkotó küldött munkát, de az udvarhelyi műhely tagjai között nem csupán képzőművészek, ékszerészek, formatervezők vannak, informatikatanár, gépészmérnök, kardiológus és bolti eladó is próbálja örömét-búját tűzzománcban kifejezni.

A Tüzes kapcsolatok kiállítás június 2-ig, naponta 8–16 óra között látogatható.