A nemrég felavatott műemlék református templomkapu homlokán a fenti címben látható, vallásos ihletésű jelképes megszólítás olvasható. Sok évvel ezelőtt egy feldobolyi születésű sepsiszentgyörgyi lakos próbált erre egy lehet, már régen elfeledett magyarázatot adni: „Az Üdv az útra a mindenkori sokat szenvedett és rettegett feldobolyi népnek szólt, mert lakóinak mindig készenlétben kellett lenniük, ha bajok jelentek meg, készek voltak dobszóval riasztani a népet, ha valamerről közeledni tudták a tatárokat.”
Matuzsálemi korú
ismerősöm a régiektől hallott arról, hogy Feldoboly, az ő szülőfaluja nem a mai területén helyezkedett el, hanem túl a Teleki-hegyen, azon a helyen, melyet ma is Teleknek neveznek. A tatárjárás idején Bodza felől – a Ladóczi kapun át – özönlött be a völgybe a tatár horda, amely elől a nép egy részének sikerült elmenekülnie, a többieket lekaszabolták, és a lovas nép Zágon felé vette az útját. Az idemenekültek kiirtották az erdőket, mert legelőre és termőföldre volt szükség. Úgy lehet, egy csendesebb-nyugodtabb időben kezdtek neki itt a templomépítésnek. Ma is van egy hely, amelynek Bartavágottja a neve, mindenki ismeri, merthogy a szomszédos nagyborosnyói Bartháknak elég sok közük volt Feldobolyhoz.
A feldobolyi jókívánság
A mocsaras-vizenyős, lapos hely feletti hegyoldalban, ahol bővizű források törtek fel – napjainkban is ezekből táplálkoznak a feldobolyi csorgók –, a székelység letelepedése előtt már rég megjelent az ember. Székely Zsolt sepsiszentgyörgyi régésszel folytatott beszélgetésünkből kiderült, hogy a Bodzai-hegyek lábánál elterülő település helye már az őskorban lakott volt. A Bodzai-szoros közelségének stratégiai szerepe miatt az itt letelepedő közösségek biztonságban érezhették magukat, ugyanakkor ellenőrizhették a különböző korok itt átvonuló vándorait. Feldoboly területén, a régészeti szakirodalom tanúsága szerint, egy hamuval telt agyagedény, több töredékes kerámia és egy fibulatű került elő (másként ruhakapocs, csat, mellyel az ókorban általában a köpenyt vagy felsőruhát tűzték össze a vállon, s amely a mai biztosítótűhöz hasonló elven működött). Ezek a leletek arra utalnak, hogy itt a középső bronzkorban egy hamvasztásos-urnasíros temető volt. Rendszeres régészeti feltárás hiányában a temetőkhöz tartozó bronzkori településről pontosabb adatokat nem ismerünk.
Újjászületik egy templom
A falucska jelenleg a történelmi Orbaiszék legdélibb települése, a csend birodalma. A hegyoldalt borító erdőből friss és hideg források vize csörgedez az utak csorgóin. Az ide tévedő turistának a restaurált és részben felújított műemlék református templomot kell megtekintenie, melynek minden darabkája a régmúlt. A templom felbecsülhetetlen, egyedülálló értéke a fából faragott, stukkókkal díszített, festett mennyezete, Szendrei József munkája 1768-ból. Az ülőpadok és a nyugati festett karzatmellvédek is minden bizonnyal 1773-ban készültek. A faragott festett papi szék és az orgonakarzat 1782-ből való. Szószékkoronája népi barokk ízlésben készült 1808-ban. A-kategóriás műemlékről van szó, a tulajdonképpeni munkának 2016-ban foghattak neki a magyar kormánytól érkezett pénzadományokból. A régészeti ásatások egy Árpád-kori templom maradványait is feltárták a templombelsőben, falainak kontúrvonalait láthatóvá tették a felújított padlózatban. De sor került a héjazat és a tető cseréjére, a falak külső-belső vakolására, a bútorzat felújítására, és tavaly az 1920-ban Einschenk brassói orgonaépítő mester által készített orgona működőképessé tételére is, amelyet ugyancsak az anyaország finanszírozott 3 millió forinttal. Csak az egyedi, 1768-ból származó mennyezet díszítőfestésének restaurálása maradt el szakember híján – mondta el lapunknak Bocz Gábor Sebestyén feldobolyi református tiszteletes, a 135 fős feldobolyi gyülekezet lelkipásztora. A templom mai alakját 1773-ban nyerte el. Ez az évszám volt olvasható valamikor a cinterem déli, barokkosan ívelő oromfalán. Az egyházközségnek még egy halaszthatatlan teendője van: a hideg időszakra való tekintettel használható állapotba akarják hozni a gyülekezet imaházát. Bocz Gábor tiszteletes örömmel jelentette, hogy pünkösd első napján, az istentisztelet után a sepsiszentgyörgyi Sipos Lehel orgonakoncertet ad.
Bocz Gábor Sebestyén lelkipásztor
A kalandos életű Bartha-harang
Csak a hagymasisakos harangtorony fiatalabb a templomnál. Műkincs értékű azonban a kalandos múltú feldobolyi Bartha-harang, melyet nemes nagyborosnyói Bartha András öntetett, aki Cserei Mihály krónikája szerint „a Rákóczi-forradalom idején ítélőbíró volt”. Erre a harangra igen büszke volt a Bartha család, nagyon féltették. Írásos adatok igazolják, hogy a kuruc szabadságharc idején leszerelték a toronyból és elásták, hogy megmentsék a pusztulástól. Időközben megfeledkeztek róla. A családi hagyomány szerint hosszú idő múltán találtak rá a Bartha-kúria kertjében. 1728-ban már újra szólt. 1871-ben egy nagyobb harang készítése reményében be akarták olvasztani. Mivel a Bartha család nem minden leszármazottja egyezett bele, a család által készíttetett harangocskát különálló haranglábra szerelték. 1924-ben újra be akarták olvasztatni. A gyoroki származású Biszák József harangöntő meggyőzte őket: inkább adják el, és ő megelégszik az árával. Így vásárolta meg még abban az évben tízezer lejért a szomszédos feldobolyi református egyház számára Andok József. Ez a szép, régi harang ma is kong Feldobolyban. Köriratát így sikerült kibetűznünk (a felső sorban): IN LAVD: DOMN. SVI CVRAVIT PROP: IMPENS: G.D. AND: BART: DE N.BOROS: DE „NOCTE TACES BIS VCE VOCES AD SACRA FIDELES HOC TIBI SIT DIVUM MVNVS ETVNVS HONOS • 1693. Nagy Lajos tiszteletes, néhai nagyborosnyói református lelkipásztor fordításában a latin felirat magyar olvasata így hangzik: Éjjel hallgass, nappal hívjad istentiszteletre kétszer a híveket. Ez legyen mindennapi isteni tiszted. Istennek dicséretére önteté nemes Bartha András maga költségén • 1693. Feltételezzük, hogy ez a 77 kg súlyú harang brassói szász mesterek munkája, feliratának betűjelei között ugyanis mesterjegyre nem találtunk. A mellette működő kisebbik harang (40 kg) is műkincs értékű. Felirata: NEMZETES BODOLA ANTALNÉ ASSZONY ÖNTETTE A FELDOBOLYI EKLA: 1843. Az évszám után egy háromlevelű lóhere formájú mesterjegy látható, amelyet megyeszerte a sepsiszentgyörgyi Kiss István hangmíves mester használt harangjain.
A feldobolyi műemlék templomról 2018 és 2019 között két részletes szaktanulmány jelent meg a Székely Nemzeti Múzeum kiadványában, az Acta Siculicában. A régészeti ásatások eredményeiről Sztáncsuj Sándor József és Hőgyes Mihály Huba számolt be, akik személyesen irányították a kutatásokat, a templom építéstörténetét pedig Csáki Árpád történész publikálta.
A Bartha-harang. Fotó: Bocz Gábor
Mentik az értéket
Feldoboly valóban élő falu, jelenleg Jákó Erzsébet falufelelős képviseli a borosnyói községi önkormányzatban. A mindenkori községi tanács és a polgármester gondoskodott az épített örökségről. A művelődési életnek régi hagyománya van Feldobolyban, erre utal, hogy a környékbeli falvakban kalaposoknak, kesztyűsöknek nevezték a dobolyiakat. Néhány éve felújíttatták a művelődési otthont, s a régi helyett új iskolát építtettek. Itt alakult meg még a világjárvány előtt a Feldobolyi Kulturális és Közösségi Egyesület, amelynek György Alpár az elnöke. Ennek keretében szervezték meg a Jakó Sándor (1925–1997) tanító és festő-faragó mester nevét viselő alkotótábort, ahol kiállították Jakó tanító több festményét.
Jákó Erzsébet
– Volt még Feldobolynak egy igen kedvelt tanítómestere, Bodola Antal, aki szintén gyakorolta a művészetet, színes festményeiből most is őriznek a faluban – jelezte Nagy Ilona, a falu szülötte, a nagyborosnyói Bartha Károly Általános Iskola igazgató-tanára.
Az említett egyesület szervezésében rendezték meg a sikeres feldobolyi szilvanapot. Látogatásunk alkalmával a helybeliek kifejezték óhajukat, hogy a járvány elülte után az egyesület tovább folytassa áldásos tevékenységét. A faluban előszeretettel raknak fészket olyan személyiségek, akik új színeket hoztak Feldoboly életébe. Itt él és alkot Éltes Barna szobrász, a Székely Nemzeti Múzeum restaurátora, aki tavaly mutatkozott be Martonosi impressziók című alkotásával Budapesten, látogatásunk idején egy nagy méretű kompozíciósor első alkotásán dolgozott. Itt találkozhat a látogató Klárik László geológus egyetemi tanárral, akinek feldobolyi ökokertészete egyedi. A falu temetőkertje fölött millenniumi fenyves áll, amely szintén védelemre szorul. A szélvédett katlan, a nedves és rétegkibúvásos hegyoldal kedvez a gyümölcsfáknak. Messzi földön híres a feldobolyi szilvapálinka is. A falu jeles szülöttei között tartjuk számon Erdély két református püspökét: az egyházi író és tanár Borosnyai Lukács Jánost (1694–1760) s a paptanár-teológus Bodola Jánost (1754–1836). Itt ringatták bölcsőjét Kovács Ignác (1869–1931) gyógyszerésznek, aki Háromszék gyógynövényeit tanulmányozta.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
